20 éve, ezen a napon jelent meg a Zakk Wilde gitáros fémjelezte Black Label Society hatodik albuma, a Mafia.

A nyolcvanas években nagyon nem szerettem Zakk barátunkat, mivel a kölyökképű glamsterre emlékesztető vézna suhanc, egyedi díszítésű gitárjaival épp akkor váltotta a nagy Ozzynál az általam szeretett Jake E. Lee-t. Mára csak a gitárok maradtak meg, mert főhősünk egy kigyúrt neandervölgyi és egy motoros keresztezése. És időközben a kedvenc gitárosommá vált!

2002-ben egész véletlenül, egy kanadai használt CD-s lemezboltban ismerkedtem meg a BLS-el, pontosabban az 1919 Eternal című albummal (fogalmam sem volt akkor kit takar ez a zenekar). Belehallgattam, jó volt, na akkor vegyük meg! Otthon a borító böngészése világosított meg hogy ki is áll a BLS mögött.

Nézzük, hát mit rejt a Mafia!

A borító egyszerű és elég csúnyácska! A játékidő közel 55 perc, ami 15 dal!

A nyitó Fire It Up egy középtempós, málházós darab, amit Z.W. szólója dob fel csupán (melyiket nem). Az ezt követő What’s In You egy icipicit gyorsabb és húzósabb nóta. A harmadik tracknél el is érkezünk az album, de talán az életmű legjobb dalához. A Suicide Messiah egy örök koncertfavorit. A verze és a riff együttese nagyon eltalált, de engem a refrén dallama ami megfog. Óriási! A szólót már ki sem emelem. A dal utolsó egy perce szintén zseniális, teljesen eltér az addigi dalszerkezettől.

A Forever Down egy zongorával induló zakatolós nóta tele Z.W. jellegzetes nyújtásaival. Az In This River a zenekar talán legismertebb dala, több milliós megtekintéssel a Youtube-on. Ez tulajdonképpen egy ballada, ahol a fő hangszer a zongora. Z.W. ezt a dalt barátja Dimebag emlékének dedikálta.

A következő You Must Be Blind egy gyorsabb, pörgősebb, majd az ezt követő Death March lassabb, súlyosabb nóta. A Dr. Octavia instrumentális és teljesen felesleges tétele utáni öt nóta követi az előző sormintát, egy gyors pörgős, egy lassú súlyos. A tizennégyes Dirt On The Grave egy zongorára épülő dal. Szerintem az album leggyengébbje. A végére maradt egy Lynyrd Skynyrd feldolgozás. Egy szerelmes dal ami csak szövegében hasonlít az eredetire. Z.W. egy teljesen más,  nótát csinált belőle.

Ez egy jó album, 2005-ben nagyot ütött és mára bár kicsit megkopott, de azért állja az idők próbáját. Tele van Zakk jobbnál jobb szólóival. A riffek annyira nem kiemelkedőek, de az „Evil Twin” Nick Catanese jól nyomja őket, főleg a szólók alatt! A ritmusszekciót már ekkor két elismert zenész James LoMenzo (Megadeth, ex -White Lion) és Craig Nunenmacher (ex-Crowbar) alkotta!

Akár léggitározni, akár csak bólogatni akarsz a súlyosabb riffekre, megtalálod mindkettőt. Autóvezetés közben életveszélyes lehet, mert garantáltan tövig nyomod a pedált. Lehet túlértékeltnek, rossz énekhangúnak titulálni Zakk Wylde-ot, de úgy gondolom, hogy a mai mezőnyben megkerülhetetlen!

T War