A napokban lett 25 éves a Tankard Kings Of Beer albuma.

A német Tankard a The Big Teutonic Four egyik tagja (Sodom, Kreator, Destruction). Ám az is igaz, hogy a Tankard valamelyest a fentebb említett trió mögött van—mindenféle téren. A '90-es években elterjedtek olyan vélemények róluk, hogy a lemezborítóik jobbak, mint maguk az albumok. Tény, hogy azok a bizonyos borítók valóban jól sikerültek...

A Tankard 1982-ben alakult Frankfurtban, és azóta is aktív. A most 25 éves Kings Of Beer, a kilencedik lemezük, és egyben az első Andy Gutjahr gitárossal. (A lemezt 2007-ben újra kiadták a Metallica Damage Inc. dalával kiegészítve.) A zenekar egyedi stílussal bír: gyors és agresszív, a szövegeiket nem mindig veszik túl komolyan, az alkohol—különösen a sör—központi szerepet játszik. Zenei téren talán nem feltétlenül emelkedtek ki, de a tematikában bizonyosan felülmúlták az azonos szintű thrash bandákat.

Leszögezném, hogy a Kings Of Beer a Tankard mércéjével nézve nem rossz album. Vannak egyértelműen jó dalok, például a Dark Exile, amely sodró lendületű—igaz, a refrént mintha már hallottam volna valahol, de sehogy sem tudok rájönni, hogy hol. A címadó szám is az elit körbe tartozik, amelybe a lemez legjobb dalai kerültek—izgalmasabb, bólogatós darab, templomi kórussal és elkiabált refrénnel. Az Incredible Loudness kis részben punkos, nagy részben thrash—egy igazán jó bulidal. A Land Of The Free-nek pedig remek a ritmusa—HEADBANG!!!

Ugyanakkor a többi dal már inkább csak a Tankard saját zenei univerzumában számít igazán erős szerzeménynek. Ilyen például a Talk Show Prostitute, a Flirtin' With Disaster vagy a Tattoo Coward, míg a maradék dalok eléggé átlagosnak mondhatók.

Az albumot rögzítő zenészek—Andy Gutjahr gitáros mellett Andreas „Gerre” Geremia énekes, Frank Thorwarth basszusgitáros és Olaf Zisser dobos—játékában semmi kivetnivalót nem találtam.

A lemez fogadtatása vegyes volt, pedig a korszakban a metal színtéren jelentős kiadónak számító Century Media gondozásában jelent meg.

Összességében a Kings Of Beer egy becsületes Tankard-album—nem több, nem kevesebb. A zenekar beárazta magát oda, ahol tulajdonképpen ma is van. Az viszont mindenképpen a javukra írható, hogy mindig hűek maradtak önmagukhoz, és nem tértek le arról az útról, amelyet annak idején választottak.