Őszintén szólva, kicsit fenntartásokkal kezelem a dallamos power metal zenekarok új lemezeit. Néha túl sok bennük a popos elem – értem én, hogy manapság szinte bármit lehet vegyíteni bármivel, de talán mégis ráférne a műfajra némi határvonalhúzás. Emellett az egyenhangzás, a nagyon hasonló dallamvezetés sem segít: sajnos sokszor már az első pár szám után összemosódik a történet. Az is tény, hogy rengeteg zenekar mozog ebben a stílusban – és emiatt nem könnyű kiemelkedni. Mindezek ellenére: érdemes keresgélni, mert időnként bele lehet futni valami egészen kellemesbe.

A svéd Art Nation is ebben a szcénában utazik – dallamos power metal, néhol szimfonikus elemekkel kiegészítve. A 2014-ben, Göteborgban alakult zenekarnak a The Ascendance már az ötödik albuma. A csapat a dallamos rock/metal zenekarokat gondozó Frontiers Records istállójához tartozik, ami önmagában is árulkodó. A kiadó energikusnak és himnikusnak jellemezte a lemezt – és az is beszédes, hogy az Art Nation már olyan zenekarok előtt is felléphetett, mint a Sabaton, a Nightwish vagy a Europe.

A helyzet az, hogy a zenekar nem újítja meg a műfajt. Sőt, talán túlzás nélkül állítható, hogy a The Ascendance nem egy különösebben kiemelkedő album – még slágergyanús számot sem nagyon találni rajta. Ennek ellenére valahogy mégis működik. A zenéjükből néha kihallani a honfitárs Amaranthe vagy a Dynazty hatását, de nem vészes mértékben.

A becsületes végig hallgatás közben azért akadt néhány kellemes meglepetés. Például a Thunderball kifejezetten jól sikerült dal – több egyéniség van benne, és valamelyest ki is emelkedik a dallamos power metal mezőny átlagából.

Ezt a vonalat viszi tovább a Halo is: van benne lendület, a refrén kissé popos, de cserébe kapunk egy egész pofás gitárszólót.

Természetesen egy ilyen album nem maradhat lírai tétel nélkül – itt a kötelező balladát Julia címmel kapjuk meg és nem olyan vészes.

Kellemesebb pillanatok közé tartozik még a kicsit középkori hangulatú, valamivel súlyosabb Runaway, az albumnyitó, lüktető Set Me Free, illetve a A New Beginning, amely kifejezetten jól manipulálja a hallójáratokat a fogós dallamaival.

A probléma inkább az, hogy a The Ascendance második felére fokozatosan lankadt a figyelemem. A dalok egyre kevésbé maradnak meg, és a lemez végére már kicsit el is vesztettem az érdeklődésemet.

A lemezt a következő zenészek készítették:

• Alexander Strandell – ének
• Cristoffer Borg – gitár
• Richard Svard – basszusgitár
• Alexander Lindgren – dob

Közülük a jó hangi adottságokkal rendelkező Alexander, illetve a több emlékezetes szólót jegyző Cristoffer teljesítménye emelkedik ki.

Az énekes úgy nyilatkozott az albummal kapcsolatban, hogy ez a zenekar eddigi fejlődésének csúcspontja, egy dallamos, érzelemmel teli utazás. És végül is: valóban az. Csak hát… nem egy kontinenseket átívelő interkontinentális kaland. Inkább egy szerényebb, kisebb kiruccanás.

A műfaj kedvelői azért nyugodtan tehetnek egy utat velük – de nagy bőröndöt nem kell vinni hozzá.