A közelmúltban volt a System Of A Down zenekar Mezmerize lemezének a 20 éves jubileuma. Ebből az apropóból kerestünk érveket, miért érdemes újra és újra meghallgatni.

1. A zenekar

Az egyik legszínesebb társulat a rockzenei palettán. Az album megjelenésekor már komoly sikereket értek el, és népes rajongói bázissal rendelkeztek, nemcsak az USA-ban, hanem világszerte. A 2001-es Toxicity 12 millió példányban kelt el, míg a címadó dal a Youtube-on elképesztő, egymilliárdos nézettséggel bír.

2. Stílus

A System Of A Down stílusa éppoly sokszínű, mint maga a zenekar. Zenéjük szinte behatárolhatatlan, különböző műfajok keverednek benne. Hihetetlen természetességgel ugrálnak a stílusok között, ezzel teljesen egyedi hangzást teremtve.

3. Dalok

Dalszerzői képességeik kivételesek: nem a megszokott módon építik fel a dalokat, könnyedén váltanak az elszállósabb részek és a kőkemény zúzdák között, így még a dalokon belül sem lehet kiszámítani, mi fog történni. Muzsikájukban fellelhető örmény gyökereik hatása is, ami tovább gazdagítja az egyedi hangzásvilágukat.

4. Zenészek

A zenekar minden tagja kiváló muzsikus. Serj Tankian karakteres, karizmatikus előadó, Daron Malakian remek gitáros, ráadásul énekhangja is erőteljes. John Dolmayan dobjátéka precíz és dinamikus, Shavo Odadjian pedig kiváló basszusgitáros. Érdekesség, hogy bár mindenki örmény származású, csak Shavo született Örményországban.

5. Mezmerize

A zenekar negyedik albuma, amelynek párja, a Hypnotize, fél évvel később jelent meg. A két lemezt a zenekar tagjai is párban kezelik. Az albumnak különleges hangulata van, zenéje nehezen behatárolható – talán a System Of A Down-stílus a legmegfelelőbb leírás rá.

A Soldier Side lebegős intrója után rögtön elszabadul az energia, tipikus System B.Y.O.B.-al. A Revenga különös, galloppozós gitártempójára Serj darálja a mondanivalóját, a refrén pedig a rájuk jellemző dallamvilágot hozza, Malakian pedig egy elszállós kiállásban énekel. A Cigaro az erőteljes, keleties dallamaival üt, míg a Radio/Video még markánsabban hozza ezt az elemet. Az album első fele brutálisan erős, egyedül a This Cocaine Makes Me Feel Like I'm On This Song töri meg kissé az ívet, de utána a következő öt dal tovább emeli az amúgy is magas nívót.

A Violent Pornography teljesen őrült nóta, hamisítatlan SOAD érzéssel. Számomra három csúcsdal emelkedik ki az egyébként is erős szerzemények közül: a szépen hullámzó Question!, a sajátos atmoszférájú Sad Statue és az utolsó, elképesztő hangulatú, behatárolhatatlan Lost In Hollywood. Ne feledkezzünk meg az Old School Hollywood-ról sem, amely egy baseball mérkőzés inspirálta, és szintipop-elemeket is tartalmaz.

A lemez öblösen, mégis tisztán, de nem steril módon szól. Bár mindössze 36 perces, annyi minden történik benne, hogy ez fel sem tűnik.

Az Mezmerize fogadtatása.

Egy pár számadat: A lemez megjelenése utáni héten 450 000 darabot adtak el belőle, a Youtube nézettség az összes dalnál több milliós, kivéve a Question!, ahol 110 millió és  B.Y.B.O. amely pedig 494 millió. A számok bizony nem hazudnak. A Billboard listán rögtön az élre került és kétszeres platina lemez lett az Államokban.

Nekünk rajongóknak pedig nincs más dolgunk, mint a felsorolt érvek mellett és miatt, meghallgatni a System Of A Down Mezmerize lemezét.  

20 év múltan is érdemes!