Néha úgy érzem magam, mintha a nyolcvanas években lennék. Akkoriban szaporodtak ilyen gombamódra a thrash metal zenekarok. Persze azok bandák döntő többsége elvérzett, és az idők viharait csak a legéletképesebbek élték túl – de volt, hogy ők sem.

Félreértés ne essék, ennek a thrash-dömpingnek én örülök. Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az old school thrash zenével – aminek, valljuk be, megvannak a maga határai és keretei – ma már nehéz igazán maradandót alkotni. Minden szempontból modernizálni kell, különösen a hangzás terén. Szerencsére sok zenekar jó érzékkel ismerte fel, hogy ha más műfajokkal vegyítik a stílust, abból izgalmas, működőképes, mai modern thrash metal születhet.

Ezt akár a kényszer is szülheti, hiszen a régi suliból nehéz ma már megélni – és most nem az anyagiakra gondolok. El lehet (sőt: talán kell is) kalandozni más területekre, és a történetnek simán lehet happy end a vége – akár sikeres is lehet, de tegyük hozzá: a legtöbb esetben egy adag szerencse is kell hozzá. A legkézenfekvőbb megoldás persze a testvérstílusok – black, death, metalcore – vegyítése a thrash dühével és energiájával, de akadtak már ennél vadabb párosítások is.

A Misfire zenekar 2019-ben alakult Chicagóban. A stílusuk erősen a ’80-as évek thrash metaljára épül, zenéjükben a régi iskola találkozik az újjal. A Product of the Environment, a második albuma a Tim Jensen énekes/gitáros, Konstadin Kostadinov gitáros, Fan Stapinski basszusgitáros és James Nicademus dobos alkotta csapatnak. (James egyébként világítástechnikusként dolgozik hivatásszerűen – ami érdekes kombó.) A Misfire zenéjében megvan a spiritusz, ráadásul komoly gitárjátékkal is operál. Nincs más hátra, merüljünk el a zenéjük keltette hullámokban!

A kissé spagettiwesternes intro után a lendületes, ütős, energikus Day to Day-jel indul az album. Az All Over the Place egy gyorsabb, húzós szerzemény elkiabált refrénnel, szövegmondós énekkel, néhol Slayer-es megoldásokkal és egy Arch Enemy-s szólóval. A lemez egyik legjobb dala a We Went Through Hell, amely marha jól indul, megvan benne a kellő dög – remek thrash metal nóta. A Born to Die géppuskaszerű gitárjaiba és kiváló szólójába sem lehet belekötni. A Living the Dream is egy húzós tétel; nincs megállás. Igaz, semmi extrát nem csinálnak ebben a dalban, mégis működik.

A másik csúcspont a lemezen a Left for Dead, amit Rob Dukes (Exodus) közreműködésével adnak elő. Slayeresen indul, húz, mint a gőzmozdony, az ember csak rázza közben a fejét.

A zenészek érzik a műfajt – és értik is. Erre jó példa az album utolsó szakasza: az End of an Age, a Privacy, a Twist of Fate, az Artificially Intelligent, valamint a sebes, címadó Product of the Environment, amelyben egyébként Rob Cavestany (Death Angel) is vendégszerepel.

A srácok elmondták, hogy több időt szántak a dalok előkészítésére, és olyan számokat szerettek volna írni, amelyek zenei terápiaként szolgálhatnak nekik – és a rajongóknak is. Céljuk az is, hogy Európában is megmutassák magukat.

Nyugodtan lehet ismerkedni a zenekarral, mert egyértelműen értéket képviselnek.