Van, amikor az embernek kedve támad olyasmit hallgatni, ami talán nem áll hozzá igazán közel. A zenehallgatás sokszor hangulat kérdése is. Persze vannak olyan előadók, akiket bármikor, bárhol szívesen hallgat az ember, de előfordul az is, hogy valaki csak azért kelti fel az érdeklődésemet, mert pont jókor talál meg – pont olyan hangulatban.

Valahogy így vagyok a hardcore-ral is. Nem vagyok a műfaj elkötelezett rajongója, de néha szükség van arra a dühre, agresszióra és energiára, amit ez a stílus ad – segít levezetni a felgyülemlett feszültséget.

Az Age Of Apocalypse egy 2018-ban alakult amerikai hardcore zenekar, amely sajátos módon ötvözi zenéjében a heavy metal és a thrash metal elemeit is. Nem az a keményvonalas hardcore brigád – kicsit "lakossági", de jó értelemben. A csapat zenéje súlyos hangzású, néhol dallamos, néhol elszállós énekkel. Bevallom, elsőre idegen volt számomra Dylan Kaplowitz hangja, de aztán azon kaptam magam, hogy működik, amit csinál.

Hatásaik között megtalálható többek között a Life Of Agony és a Type O Negative is. Az In Oblivion a második nagylemezük.

A már említett énekes a lemez kapcsán megjegyezte, hogy zenéjük célja az igazságérzet és a belső küzdelmek megjelenítése. Minden dal friss szerzemény – egyik sem hevert eddig a fiók mélyén. Az In Oblivion sötétebb és személyesebb, mint elődje: több benne a melankólia és a düh, de kontrolláltabb formában, úgy, hogy a dalok egységes egészet alkossanak, ugyanakkor mindegyik saját atmoszférát kapjon.

A nyitó Mortal Coil egy átgondoltabb darab, ezzel szemben a Maximum Suffering tempósabb tétel, amelyben a metalcore is felüti a fejét. Jó dallamok és ötletek hallhatók a következő, Gilded Hearted című számban is. Az igazság az, hogy míg a nyitódal bőven négy perc feletti, az utolsó pedig közel négyperces, a többi dal elég rövid, többnyire két perc körül mozog. Persze tudom, hogy ebben a műfajban ez nem szokatlan, de akkor is. Na, folytassuk.

A címadó In Oblivion eleje ismerősnek tűnt – hallottam már valahol –, de ez a dal nekem valahogy nem jön be. Kicsit céltalannak érzem, ellentétben a remek refrénnel megtámogatott Equalizer-rel, ami szerintem az album legerősebb száma.

Van egy instrumentális szerzemény is, ami jól sikerült – ez a Apocalypse Intro. Az Impulse-ban ismét előbújik egy kis metalcore, sőt egy kevés punk/rock hatás is érezhető. De jó és működik.

A Snake Oil God-nál jött az érzés, hogy igen, az ilyen számok miatt szeretjük a hardcore-t: dühös, lendületes, és a gitárjáték is kifejezetten karakteres. A Symbol Of Mourning viszont megint nem lett a kedvencem – ellentétben a záró Over Mine-nal, ami érzelmes, kicsit hardcore, kicsit grunge hangulatú darab.

Akik elkövették az In Oblivion-t, a következők voltak:

• Dylan Kaplowitz – ének
• Terry Campbell – gitár
• Will Kramer – gitár
• Stephen Bennett – basszusgitár
• J. Rotella – dobok

Ahogy az elején is említettem: nem vagyok hardcore fanatikus, de nem bántam meg, hogy meghallgattam az Age Of Apocalypse – In Oblivion albumát. Egy tisztességes, becsületes lemez ez, néhány kifejezetten jól sikerült dallal – aki épp olyan hangulatban van, vagy éppen szereti ezt a fajta muzsikát, adhat neki esélyt.