A nyugat-virginiai Byzantine neve eddig valahogy elkerült, pedig a 2000-ben alakult zenekar már hetedik stúdióalbumánál tart – és a Harbingers alapján bátran kijelenthető: komoly mulasztás volt nem foglalkozni velük korábban.

A Byzantine zenéje nehezen beskatulyázható, hiszen mesterien ötvözi a thrash, groove, progresszív és klasszikus heavy metal elemeit. Az eredmény egy igényesen felépített, súlyos, mégis érzelmekkel és ötletgazdagsággal teli lemez, amelyben az energiát nem áldozták fel a technikás megközelítés oltárán. Nem véletlen, hogy a szakmai közeg gyakran a Testament vagy a Megadeth neveit említi velük egy lapon.

A zenekar karrierje nem volt zökkenőmentes: 2010-ben feloszlottak, majd 2016-ban tértek vissza. A Harbingers az alábbi felállásban készült:

• Chris “OJ” Ojeda – ének
• Brian Henderson – gitár
• Tony Rohrbough – gitár
• Matt Bowles – dob
• Ryan Postlethwait – basszusgitár

Már az első hallgatásra is meggyőző volt az anyag, de igazán a második kör után kezdett kibontakozni a zenekar mondanivalója és zenei világa.

A Consequentia egy atmoszférikus, instrumentális felvezető, amely szervesen áramlik át a A Place We Cannot Go című tételbe. Ez sötétebb tónusú, mégis érzelemgazdag, kifejező énektémákkal és masszív zenei alapokkal operál, miközben progresszív vonásokat is felmutat. A Floating Chrysanthemum már jóval thrash-orientáltabb, lendületes dal, markáns refrénnel és továbbra is érzékelhető progos hangulattal.

A The Clockmakers’ Intention és a Riddance a groove metal világába kalauzol: ritmusváltások, súlyos riffek és erőteljes dinamika jellemzi őket. Különösen a Riddance emelkedik ki a tempójával és a kiváló gitárszólóval.

Az album csúcspontját számomra egyértelműen a címadó Harbinger jelenti – húzós, fogós, zeneileg gazdagon kidolgozott szerzemény.

Ezt követi a kissé újra progresszívebb, töredezettebb szerkezetű The Unobtainable Sleep, valamint a Kobayashi Maru, amely markáns, érzelmes énektémáival és súlyos megszólalásával hagy mély nyomot. A zárótétel, Irene egy komplexebb, rétegzettebb darab, méltó lezárása a lemeznek.

A hangzás kimagasló, a hangszeres teljesítmény pedig professzionális. Érdekesség, hogy a zenekar tagjai civil életükben teljesen más területen dolgoznak: van köztük csapos, fürdőszoba-felújító vállalkozó, fitneszoktató és futár is. Egy interjúban elmondták: számukra az a legfontosabb, hogy olyan zenét játsszanak, amit élveznek – és ez az alkotásokban is tükröződik. A különböző zenei hatásokat tudatosan építik be, és bátran kísérleteznek a metal műfajain belül.

A Harbingers egy érett, mégis frissnek ható, lendületes anyag, amely bőven megérdemli a figyelmet – nemcsak a Byzantine rajongóitól, hanem minden nyitott fülű metalhallgatótól is.