A Hammerfall-ról eszembe jut egy-két dolog, de elsőként a tavalyi Powerwolf-al közös budapesti koncerten történt jelenet villan be. Előttem állt két fiatalabb metal rajongó és az egyik ikonikus daluk első taktusainál felkiáltottak, hogy „old school metal”  és vadul ugrálni kezdtek, illetve rázták az öklüket. Nyilván van náluk „régi sulisabb” zenekar, de az elhivatottságuk, a kitartásuk okán, lehet ez a zene akár old school is. Ja és jó amit csinálnak.

Baráti társaságban, ha szóba jön a zene, általában nem vagyok annyira népszerű a véleményemmel, de én szeretem őket. Egy olyan időszakban emelték fel a heavy metal zászlaját és tartják ma is magasra, ami nem éppen kedvezett a műfajnak. De ők kitartottak. Megbízható minőségben adják ki a lemezeiket, amik mindig azt nyújtják, amiért szeretem őket és ami elvárható tőlük, vagyis igazi heavy metal, modernebb változata. Persze náluk is vannak klisék, de talán pont ezek miatt a dolgok miatt az a Hammerfall, ami. Az ötödik album a Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken, sem rossz, de tény, hogy van nála jobb lemez is a Hammerfall diszkográfiában.

A legfőbb probléma, hogy kevés a kiugróan jó dal a lemezen. Annak a kevésnek az egyike a Blood Bound, ez pont az a nóta, amiért szeretni lehet a Hammerfall-t, dallamos, húzós, magával ragadó. A Take The Black is ide sorolható és talán még a Fury Of The Wild-ot lehetne említeni. De a többi dal többsége bizony csak tizenkettő egy tucat.

Mondjuk az igyekezettel nem volt gond, mert van itt Hammerfall féle lírai, Never Ever, sőt még a legendás Venom basszusgitáros/énekes Cronos-t is hadba állították a lemez utolsó tételében, a több mint tizenkét perces Knights Of The 21st Century-ban, de sokat ez sem javít az összképen. Ennek a vendégszereplésnek a története az, hogy Joacim Cans énekes és Oscar Drobnjak gitáros nagy Venom rajongók, a producerük meg ismerte Cronos-t és már csak össze kellett hozni a találkozót.

Az albumot a Joacim Cans, Oscar Drobnjak, Stefan Elmgren gitár, Magnus Rosén basszusgitár és Anders Johansson dobok felállású zenekar rögzítette, az ő játékukkal nincs semmi gond, mint ahogy az album hangzásával sincs, sőt szerintem a borító is jól sikerült.

2005-ben megkérdezték a zenekart, hogyan látják a jövőjüket, azt válaszolták, hogy zenészként fejlődjenek, szenvedéllyel és élvezettel zenéljenek. Az album legnépszerűbb dalai, Fury Of The Wind és a Hammer of Justice. A 2025. februári Tons Of Metal bulin, pedig Blood Bound is szerepelt a programban

Szóval nekem ez a lemez annyira nem jött be, de ennek ellenére becsülöm  Hammerfall zenekart, hogy rendíthetetlenül kiállnak a stílus mellett és azt a bizonyos zászlót még mindig lobogtatja a szél. Azt pedig remélem, hogy az elején említett két srác még sokáig rázhatja az öklét a Hammerfall zenéjére.