Új lemezzel jelentkezett a stockholmi dallamos, power metalos Dynazty. Ugyan az albumnak vannak jó pillanatai, összességeben a túlnyomó részben lévő popmetal dalok miatt, kissé csalódást keltő.

Vártam a svéd Dynazty új albumát. Ugyan az utolsó lemezüket nem hallottam, de az előtte lévő 2020-as The Dark Delight-et igen és az nagyon tetszett. Az az igazság, hogy az első 2009-es keltezésű album óta, ez a kilencedik nagylemezük, ami elég tisztességes tempó, sőt lehet, hogy egy kicsit gyors is. Mondom ezt azért mert csalódtam ebben a lemezben. Az tény, hogy a csapatban megvan a dallamérzékenység, a dalírási kézség és a hangszeres tudás, plusz van egy jó torkú énekesük, a másodállásban a szintén svéd Amaranthe együttesben harmadik énekesként tevékenykedő Nils Molin személyében.

És pontosan ez a probléma. Mert ugyan vannak itt jó dalok, jó dallamok, de engem nagyon zavar a számok nagy többségében felbukkanó popmetal. Vannak nóták amiket az Amaranthe is simán eljátszhatott volna. A címadó, Game Of Faces, a Devilry Of Ecstasy a Fire To Fight, Phoenix, a Fortune Favorts The Brave, pont ilyen dalok. Mondjuk ebből a blokkból az utolsó dal éppenséggel tetszett. De igazságtalan lennék a zenekarral, ha csak így levenném róluk a keresztvizet, mert azért vannak itt jó Dynazty dalok. A lemez egyik legjobb dala, albumindító, lendületes Call Of The Night vagy az érzésekkel telt Dream Of Spring, illetve a Die To Survive és az erősen Sabaton hatású Mystery is a jobbak közül való.  

Egyébként a lemez jól szól, a zeneiséggel sincs gond, de például nekem a dobhangzás nagyon gépies.

Kissél szomorú, és csalódott vagyok, mert egyáltalán nem ezt vártam volna tőlük és ugyan nem teljesen reménytelen a helyzet, de ezt én így köszönöm, de nem kérem.

Death – Spiritual Healing

A Death zenekar harmadik lemeze a Spiritual Healing 35 éve, 1990. február 16-án látott napvilágot. Az album egy kicsit közérthetőbb, de mégis komplex, igényes muzsikát tartalmaz.

A floridai Death zenekar hatása a metal, de főleg a death metal műfajára, elvitathatatlan. Sok zenekarnak jelentenek, jelentettek inspirációt, útmutatást és a mai napig hatásként emlegetik őket. A zenekar 1983-ban alakult Altamonte Springsben és 2001-ig, az énekes/gitáros Chuck Schuldiner haláláig funkcionált. Zenéjük technikás death metal, de van benne doom, progresszív és thrash metal is. A Spiritual Healing a harmadik lemezük és letisztultabb mint az elődei. De így sem egy könnyű hallgatni való. Rá kell érezni erre a zenére, de ha megvan, akkor el tud kapni, be tud szippantani. Én is többször meghallgattam mire eljutott hozzám az üzenet. Nem a megszokott felépítésű szerzeményeik vannak, nem lehet tudni mi fog történni az adott dalban és hova fog kifutni. Mire is gondolok. Egy számon belül is több tempóváltás van és ezt úgy csinálják, hogy bármilyen is a ritmus, nem veszik ki belőle a dög. Komplex zene ez, iszonyú erős hangszeres játékkal, váratlan zenei megoldásokkal és mindezek ellenére nagyon feszesen zenélnek. Valamint tetten érhető a dalokban Chuck perfekcionizmusa is, nemcsak feljátszanak valamit, hanem ez a sok téma, ötlet szépen egymás mellé van rakva úgy, hogy pontosan illeszkedjenek egymáshoz.  Ráadásul a két gitáros, Chuck Schuldiner és James Murphy igazi szólócsatákat vív egymással, van hogy egymásra licitálnak, de olyan is folytatják a másik szólóit. Ezt fűszerezi a ritmusszekció, Terry Butler basszusgitáros és Bill Andrews dobos játéka is, az ütős kollégát külön öröm hallgatni. Nagyon komoly technikai tudás van a zenészek birtokában, mindezt egy tiszta, jó megszólalású lemezen. Írtam már, hogy ez a lemez kissé közérthetőbb, de így sem egy standard death metal lemez, háttérzenének nem alkalmas. Oda kell figyelni a hallgatására, úgy lehet csak elmerülni benne. És akkor még itt van Chuck éneke, ami egy durva, de nem annyira hörgős, inkább thrash-es. A lemez maga rettentően egységes, nehéz kimazsolázni belőle azokat a dalokat, amik minőségre esetleg erősebbek, egyáltalán nem tárgyilagos véleményem van csak, az érzéseimre tudok hagyatkozni. A címadó, Spiritual Healing mindenképpen ilyen, egy dinamikus dal és ahogy már fentebb említettem, ha begyorsul, ha belassul, akkor is dinamikus marad, mindezt jó vastag gitárokkal. Egyébként rajongóknak is tetszett ez a nóta, ugyanis a Youtube-on több mint ötmilliós megtekintéssel bír.

Amelyik szám még jobban tetszik a többinél, az a Within The Mind. De a többi sem rossz. Sőt a Killing Spree-ben, van egy tök jó klasszikus heavy metal szóló is.

A lemez – amit egyébként 2012-ben újra kiadtak – ­megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is. Az egy érdekes kérdés lenne, hogy hova fejlődött volna tovább, illetve milyen irányt vett volna a Death zenéje, ha Chuck végig tudja vinni azt, ami miatt élt és alkotott. Ő mondta egyszer, hogy felelőséggel tartozik azért, hogy a metalt mint műfajt, életben tartsa és ezt meg tulajdonképpen meg is tudta valósítani hisz az öröksége, az a zene, a stílus amit létrehozott, örökké megmarad, bármikor elővehetjük, meghallgathatjuk.