Tankcsapda, Kowalsky meg a Vega koncertbeszámoló (10 év távlatából), 2015.05.02.

Mosonmagyaróvár, Wittmann-park

Kowalskyt utoljára 16 évvel ezelőtt láttam, még a legendás Black-Out zenekar tagjaként. Azóta sok víz lefolyt a Dunán – ő pedig az évek során megváltozott, mind a külsejében, mind a zenéjében.

A délutáni kezdés ellenére is szép számú közönség gyűlt össze a Wittmann-parkban. Egy kellemes, hangulatos intro után a zenekar a Hotel Eufória című dallal nyitotta meg a koncertet. Azt kell, mondjam, tetszett, amit csináltak – jó energiák áradtak a színpadról, és a hangzás is rendben volt.

Kowalsky a régi önmagához képest sokkal közvetlenebb, kommunikatívabb lett: rengeteget foglalkozott a közönséggel, ami kifejezetten jól állt neki, és szimpatikus benyomást keltett. Ahogy az egész zenekar is nagyon egységesnek, profinak tűnt a színpadon.

Nekem különösen Szórád Jimmy játéka tetszett. Őt is régen láttam már, még az Árnyak zenekarban zenélt (pont a Black Out előzenekaraként) – igaz, akkoriban egészen más stílusú zenét játszottak, és ő maga is másképp nézett ki.

A dalok szintén kellemes meglepetést okoztak. Bár zeneileg kissé távolabb állnak az én világomtól, alapvetően dallamos, modern, és vidám hangulatú számokat hallhattunk.

Összegzésként: egy szó, mint száz, tetszett a csapat, és úgy érzem, érdemes lesz őket máskor is megnézni. Határozottan szerepelnek a terveim között!

A Tankcsapda megkerülhetetlen a hazai zenei palettán. Jó ideje nem láttam már őket élőben, ezért kíváncsian vártam a koncertet. És nem csalódtam bennük: erősek voltak, még ha sok meglepetést már nem is tudnak okozni. A show profi volt, nem lehetett belekötni.

Sorban érkeztek a jobbnál jobb Tank-slágerek, amiket egyszerűen lehetetlen nem együtt üvölteni a zenekarral. Lukács Laci magabiztosan vezényelte le a műsort, Fejes Tamás pedig úgy dobolt, ahogyan csak a legnagyobbak tudnak – ráadásul rendkívül látványosan.
Sidi-t most láttam először élőben, és azt kell, mondjam, remekül illik ebbe a társaságba: jó kiállása van, jól mutat a színpadon, élvezi, amit csinál, és nem utolsósorban kiválóan gitározik.

A megszólalásra sem lehetett panasz – voltam már lényegesen rosszabbul kevert Tankcsapda koncerten is.

Lehet, hogy mára egy kicsit vesztettem az irántuk érzett régi lelkesedésemből, de amikor ott vagyok a koncertjükön, mindig rájövök, hogy még mindig érdemes időt szánni rájuk. Ezeken a bulikon pontosan azt kapom, amiért jöttem: igazi, élő rockzenét – se többet, se kevesebbet.

Ahogy az elején is említettem: nem csalódtam – jó koncert volt!