A Pain, Peter Tagtgren egyszemélyes projektje. A pali egy nyughatatlan figura, kinek a zene az élete, annyi mindent csinál, felsorolni szinte lehetetlen lenne.

A svéd Hypocrisy zenekar énekese, van több, mellékzenekara, mint például a The Abyss és Lock Up. Till Lindemann-al (Rammstein) gründolt, Lindemann (ez egyébként már véget ért), írt lemezt Joe Lynn Turner-el (ex-Rainbow, Deep Purple, stb), van egy The Abyss nevű stúdiója, ahol producerkedik, és lehetne még sorolni kinek a lemezén működött közre így vagy úgy. Több interjúban kérdezték tőle, hogy hogyan tud ennyi mindent csinálni, erre általában az volt a válasz, hogy sosem unatkozik és szereti ezt csinálni.

A Pain zenei stílusmeghatározása, indusztriális metal. Minden hangszeren ő játszik és ezt mondta, hogy ezzel a projekttel csak ki akarta próbálni, hogy tud e mást is írni mint brutális metal. Hát tud.

A Dancing With The Death egyébként már a Pain Negyedik lemeze, ihlet pedig onnan jött, hogy Peternek egyszer két percre leállt a szíve. A lemezen hemzsegnek a jobbnál jobb dalok. A címadó például, ami egyszerűen brutálisan kezdődik, persze a folytatása se kutya.

A Not Afraid To Die, aminek különös hangulata van, jó a dallamvezetése, van húzása. Ezekben a nótákba jól keverednek a mázsás metal riffek, a néhol elszállósabb szinti hangokkal, és az ipari elemekkel is. Bye/Die marha jó dallamban csúcsosodik ki, Peter hangja nagyon illik ehhez a zenéhez. Erre a dalra mondta Tagtgren, hogy ez tulajdonképpen a kinyújtott  középső ujja  azoknak az arcába akik el akarják nyomni.

Ami még nagyon tetszik az The Third Wave, a szaggatott gitárriff ott lebeg a verze felett. A Same Old Song elején nagyon jó a szinti, itt beugrott az In Flames, a refrén pedig telitalálat. Ezek amik nekem bejöttek, de ezenkívül majd mindegyik dal jó.

A lemez jól szól, van benn némi ipari mocsok, amitől nem annyira tiszta a megszólalás és azt is mondhatnám, hogy zenészek jól teljesítenek.

A Dancing With The Death jó fogadtatásra talált, Svédországban például a harmadik helyet érte el az albumok listáján. Az érdekes viszont, hogy kritikusok felrótták neki, hogy a Pain-ben olyan dolgokat kombinál, amik nem lehet kombinálni. Zenéje nehéz, sötét, nem annyira közérthető. Ezekre a felvetésekre azt válaszolta, hogy ő csak zenét ír, aztán ez lesz belőle.

Sőt az a kérdés is felmerült, hogy miért egyedül csinálja, miért ő játszik minden hangszeren. Erre azt mondta, hogy szereti ezt csinálni és közben tud fejlődni.

A koncerteken A Same Old Song még mindig megy, amúgy is ez lett a lemez legnépszerűbb dala.

Szóval a Dancing With The Death egyértelműen jó lemez és Peter Tagtgren Pain projektje pedig a mai napig él is virul, illetve lemezeket ad ki.