Visszatért a Dream Theater-be a tékozló fiú, Mike Portnoy. A legendás dobossal a csapat egy igazán ütős lemezt tett le az asztalra.

Nem tudom van e földön olyan Dream Theater fanatikus, aki ne várta volna ezt az albumot. Nem kell kerülgetni a forró kását, mindenki tudja Mike Portnoy visszatérése a zenekarba, kicsit megbolygatta a fémzenei világot, de nem tudom volt e olyan Dream Theater rajongó, aki ne várta volna ezt izgatottan. Mert a progresszív metal ikonikus csapata és nem lebecsülve, az amúgy jó Mike Magnini-t, Portnoy mesterrel az igazi. Tizenhárom évnyi távollét után visszatérni és csinálni egy mindenki által várt lemezt, nem kis feladat. De egy ilyen kaliberű zenészekből álló zenekarnak, ezt illik egy ilyen helyzetben megcsinálni.

És meg is csinálták. A lemez címe, Parasomnia. Az egész album ezt a témát járja körbe. A paraszomnia jelentése, alvás alatti rendellenes mozgási, magatartási és vegetatív jelenségek. A lemez hallgatása közben végig éreztem a csak azért is megmutatjuk hangulatot. Főleg Portnoy dobolásán. Az In The Arms Of Morpheus-al indul a lemez, akár egy hosszabb inrto-nak is elmenne. Na aztán a közel tíz perces Night Terror-al begyújtják a rakétákat. Kicsit sötéten indul aztán szépen lendületesen belelendül, a refrénnek már abszolút pozitív hangulata van, aztán pedig hangszeres orgia következik.

Ezután a kicsit sötétebb hangulatú A Broken Man következik, ami szintén nem rossz dal, bár néha volt olyan érzésem, mintha ezt már játszottak volna. A Dead As Sleep egy ütős tipikus Dream Theater dal, brutál riffel. A lemez következő csúcspontja  a Midnight Messiah, az album legmetalosabb dala, ütős riffel, ennél is éreztem, hogy mintha hallottam volna, de ez akkor is jó.

A Bend The Clock is hozza az elvárt minőséget, a lemezt pedig a majd húsz perces The Shadows Man Incident, szerintem ilyen dalokat, ilyen méretű zenei művet csak a ők tudnak játszani.

A zenészek egy interjúban elmondták, hogy már az első közös próbán, működött a kémia Mike és a többiek között, onnan folytatták ahol abbahagyták. Jonh Myung szerint Portnoy visszatérése a bizonyosság kollektív pillanata volt. És valóban, Mike Portnoy-nak a Dream Theater-ben a helye, itt van ő igazán otthon, mint ahogy a Dream Theater-nek is szüksége van Mike-ra. Mert akkor ilyen lemezek születnek a kezeik között.  Ilyen jók.