Az év elején jelent meg a Grave Digger új dalgyűjteménye. A német heavy metal legenda sorban hozza a megbízható, saját stílusában készített lemezeit. Persze nem minden album sikerül mindig jóra, a Bone Collector azonban ez alól egyértelmű kivétel.

A Bone Collector a huszonkettedik Grave Digger album. Viszont az első olyan, amin nincs billentyűs hangszer. Chris Boltendahl énekes szerint ez nem volt tudatos döntés, csak így alakult. Volt még egy változás, nevezetesen, hogy a csapatnak új gitárosa van, Tobias Kerstin, aki az Orden Ogan-ból érkezett, Alex Ritt helyére. Erről meg azt mondta Chris, hogy kimerült a munka kreativitása, Rittel.

Ezzel a lemezzel az volt a cél, hogy megidézzék nyolcvanas évek szellemiségét, de azt nem akarták, hogy úgy szóljon mintha akkor készült volna. És ez sikerült is, beazonosítható a hangzásuk, ütős és jó vastag. De ami a fő meglepetést okozta, az Chris Boltendahl hangja, ami nem annyira reszelős mint régebben, de mint egy interjúból kiderült, törődik a hangjával.

Maga a lemez döcögősen indul, mert az első három dal, egyáltalán nem jó. A The Devils Serenade-el indulnak be a dolgok, ami egy jó dal, igaz olyan mintha a Running Wild az Accept-el jammelne.Ezután pedig jobbnál jobb dalok jönnek, az albumot záró Whispers Of The Damned-el, ami az album legjobb dala.

Szóval a Bone Collector-tól tulajdonképpen azt kapjuk amit vártunk, hangzásilag, dalokban, hangszerelésben. De nem unalmas ez a lemez, sőt szerintem ez egy jobb darab abból a hosszú életműből, amit a Grave Digger a magáénak mondhat.