Az oldal célja az is, hogy ne csak ismert zenekarok lemezeit mutassa be, hanem kevésbé ismert, esetleg nem olyan népszerű műfajok zenéinek is teret engedjen. Jó példa erre az Alkymist 2024-es albuma.

Megmondom őszintén ez az első találkozásom a dán zenekarral, pedig ez már a harmadik albumuk. Sludge/doom metalban utaznak, ami számomra izgalmasan hangzik. A lemez hossza 44 perc, ami tökéletes, bár hét nótára lebontva már kicsit riasztó lehet.

Rögtön az első fél percben a mélyre hangolt, torzított gitár olyan tonnányi riffet zúdít a gyanútlan hallgató nyakába, hogy úgy érzed, egy hegy temetett maga alá. Ezt ellensúlyozván a verzék első felében Peter Jørgensen énekes szövegmondása alatt torzítás nélküli akkordokat hallunk, de a második felénél énekesünk is átvált öblös üvöltésbe és a gitár is újra morcossá válik. Brutális kezdés, nagyon magasra téve a lécet. Sőt még emelték is a tétet!

A cimadó nóta egy monumentális lassan építkező, már-már félelmetes mű a maga tíz percével. P.J suttog, üvölt, a refrént gonoszul köpködi. Samplert, torzítás nélküli gitárt hallhatunk az első két és fél percben, P.J szövegmondásával lassú tempóban, majd hirtelen a dal átvált középtempóba, zseniális basszus résszel, ha nagyon figyelünk. A bridge-nél még visszatér az elején hallott rész! De utána már végig a súly dominál. Egy igazán brutális darab, amit biztos, hogy nem egy sötét erdő közepén hallgatnék.

A hatodik tracknél elérkezünk az általam legjobbnak ítélt dalhoz. Itt már nem bírtam tovább ülve ,előkerült a léggitár és nyomtam azt a zseniális riffet amit Stefan Krey gitáros ide rittyentett és teli torokból üvöltöttem az énekessel a refrént  „THE FIRE IN MY EYES NEVER DIES”. A riff annyira jó hogy beleeszi magát a hallójáratokba. A bridge itt is nagyon eltalált a lassabb részével, gitárnyűvésével.

Még brutálisabbnak érzed az eddig is letaglózó verzét. Érdekes fricska a lemez lezárása két és fél percben P.J szöveg suttogása és az akusztikus gitár ellazítja a hallgatót a tömény rifforgia, tonnás súly után!

Megemlíteném még a ritmus szekciót Kaspar Luke basszert és Pet Silkjær dobost.

45 perc után úgy éreztem magam, mint akin áthajtott egy szovjet harckocsi dandár. Tehát egy baromian jól sikerült album ez a dánoktól! Hallhatunk egyedi, zseniális riffeket, változatos éneket és az a „súly”

Mindenképpen érdemes rászánni az időt és csak óvatosan a léggitárral. Nálam ez 2024-ben Top 10-es album!

T War