A harmadik részben a kísérletezőbb, underground gyökerű zenekarok kaptak helyet. Olyan különlegességek, mint a jazz és progresszív metalt ötvöző Asymmetric Universe, a finn Soutana, vagy a pszichedelikus hangulatú Wucan.

KHNVM – Cosmocrator
A 2019-ben életre hívott death metal társulás zenéje brutális, filozofikus és spirituálisan provokatív. Az old school death metal hagyományait modern gondolatokkal és sötét atmoszférával ötvözik.

Soutana – Ounas II
A lappföldi dallamos death/power metal csapat zenéjében a természet, a tél, a halál és a finn történelem kap központi szerepet. Érzelemgazdag, epikus utazás a fagyos tájak világába.

Tumanduumband – Hail Satan, Triumph Awaits
Egyedi, instrumentális underground doom a Brit-szigetekről – lassú, nyomasztó riffek, súlyos hangulat.

Wucan – Axioms
A 2011-ben alakult német zenekar a ’70-es évek hard rockját értelmezi újra modern köntösben. Fuvola, Hammond-orgona és karizmatikus női ének teszi különlegessé a hangzást.

Sowulo – Niht
Faber Horbach holland zeneszerző pagan/folk projektje. Mély ambient rétegek, suttogó vokálok és pogány hangulat alkotnak misztikus zenei világot.

Pinkshift – Earthkeeper
A baltimore-i punk/rock csapat energiával, dühvel és érzelemmel teli dalokat hoz, amelyek sötétebb, metalosabb hangzással kapnak új ízt.

Ihlo – Legacy
Elektronikus elemek, súlyos riffek és érzelmes dallamok keverednek. Az Ihlo zenéjének lényege a különleges atmoszféra és a progresszív kísérletezés.

Asymmetric Universe – A Memory And What Came After
Az olasz zenekar jazz-alapú progresszív metalt játszik, amelyben avantgárd, ambient, elektronikus és klasszikus zenei hatások is jelen vannak. Céljuk: komplex, de mégis befogadható zenei élmény megteremtése.

A második részben is bőven akadnak izgalmas kiadványok. Ilyen például a Darker Half power/thrash metal elegye, a veterán Vicious Rumors friss lemeze, vagy az osztrák–amerikai Spire Of Lazarus fantasy deathcore-világa.

Spire Of Lazarus – Those Who Live In Death

Az amerikai–osztrák együttműködésben készült album technikás deathcore, amely erősen merít a videójátékok fantasy-univerzumából.

Hexrot – Formless Ruin Of Oblivion

Az amerikai progresszív black/death metal duó debütáló lemeze ipari elemekkel kísérletezik. Kaotikus, mégis precízen felépített utazás az emberi tudat legsötétebb rétegeibe.

Finnr’s Cane – Finnr’s Cane

A kanadai atmoszférikus black metal trió negyedik albuma. Lírai, melankolikus, természetközpontú, meditatív hangulatú.

Deathhammer – Crimson Dawn

A norvég blackened thrash duó hatodik lemeze. Pokoli tempó, sátáni riffek és vérgőzös, atmoszféra.

Vicious Rumors – The Devil’s Asylum

A veterán kaliforniai banda új albuma klasszikus amerikai metal: gyors, technikás riffekkel, epikus énektémákkal és sötétebb tónusokkal.

Proscription – Desolate Divine

A finn blackened death metal zenekar második nagylemeze sötét, spirituális témákra és extrém hangzásra épít.

Månegarm – Edsvuren

A svéd csapat új anyaga a pogány hagyományokat, népi motívumokat és extrém metal elemeket ötvözi, epikus, harcias atmoszférában.

Darker Half – Book Of Fate

Az ausztrál banda ötödik albuma a power és thrash metal határán mozog, dallamos, mégis energikus megszólalással.

Ősz ide vagy oda, a megjelenések sora nem lassul. Sőt, annyi friss anyag érkezett, hogy a mezőnyt immár három részre kellett bontanunk.

Az első etapból egyértelműen kiemelkedik a Helloween új albuma, de az előzetesek alapján izgalmasnak ígérkezik a Headless és a Rising Steel anyaga is.

Ethereal Wound – Defile/Demise

Portugál atmoszférikus black metal, sötét, melankolikus, lassú rétegzett gitár és billentyű futamokkal.

Sweet Freedom – Blind Leading the Blind
A klasszikus hard rock világában mozgó svéd brigád második albuma, amely Jörgen Schelander szólóprojektjéből nőtte ki magát teljes értékű zenekarrá.

Rising Steel – Legion of the Grave
A francia formáció új korongja a ’80-as évek heavy metal örökségét ötvözi feszes riffekkel és modern energiával.

The Hives – The Hives Forever The Hives
A svéd zenekar ismét hozta a tőle megszokott nyers punkrock és garázsrock robbanékony egyvelegét.

Helloween – Giants and Monsters
Nincs pihenő a germán metal legendáknál: a tavalyi koncertalbum után most új stúdióanyag érkezett az immár stabil héttagú felállástól.

Headless – Transitional Objects
Az olasz zenekar a dallamos AOR-t és a progresszív metalt gyúrja össze, így hozva létre egyedi, technikás, mégis fogós hangzást.

Årabrot – Rite of Dionysos
Sötét energiák, filozófiai mélységek és zajos, avantgárd kifejezésmód – az album igazi művészi kihívás a hallgatónak.

Unén – Forever Winter

A női énekessel felálló finn csapat bemutatkozó lemeze az álom és valóság határán lebegő zenei utazás, amely egyszerre melankolikus és lebilincselő.

Feuerschwanz – Knightclub, lemezismertető

Ahogy hallgattam a Feuerschwanz – Knightclub lemezét, azon gondolkodtam, mennyire másként nézett volna ki a sötét középkor, ha a bajor folk/power metalosok zenéje írja a történelmet. Persze a lovagok olykor megütköztek volna egymással, sőt, egy-egy királylányért is harcba szálltak volna egyfejű vagy többfejű sárkány ellen. De a mindennapokat inkább a féktelen tivornyák, a várudvari kardcsörgetős táncok és a véget nem érő mulatozás határozta volna meg.

Egy kis szolgálati közlemény elöljáróban:
A Feuerschwanz egy német zenekar Bajorországból, amely középkori folk metalban utazik – nem kevés humorral fűszerezve. 2004-es megalakulásuk óta a Knightclub immár a 13. nagylemezük.

A csapat felállása:

• Hauptmann Feuerschwanz – ének
• Johanna von der Vögelweide – hegedű, hurdy-gurdy
• Prinz R. Hodenherz III. – ének
• Hans der Aufrechte – gitár
• Jarne Hodinsson – basszusgitár
• Rollo H. Schönhaar – dob

A zenekar kapcsán fentebb már említettem a humort. Nos, a bandát tényleg nem mindig kell komolyan venni – ezen a lemezen is több erre utaló példát találunk.

A nyitó, SPD-s rapperekkel közös címadó Knightclub egyáltalán nem komoly darab: a banda egy lovagi diszkóba enged betekintést, ahol Robin Hood és Obi-Wan Kenobi is együtt bulizik. Remek angol–német vegyes szövegű party-dal.

A Valhalla-ban vendégként feltűnik Doro Pesch. Ez egy nagyívű, dallamos, harcias power metal himnusz. Érdekesség, hogy a zenekar sokáig keresett vendégénekest, mert nem mindenki találta elég komolynak a Feuerschwanzot – Doro azonban azonnal igent mondott.

Az album feldolgozása a koreai PSY borzalma, a Gangnam Style. A Feuerschwanz-féle változat, a hozzá készült videóval együtt, kétségtelenül jól sikerült – én személy szerint ki nem állhatom az eredeti dalt, de koncerteken biztos hatalmasat fog ütni.

A zenekar komolyabb oldalát mutatja a Namen der Rose, amely egy tiltott, halálig tartó szerelem történetét meséli el. Kissé Powerwolf-os hangulatú, de nagyszerű refrénnel bíró szerzemény. Az album egyik legjobban sikerült darabja a Testament, amelyben egy kis Lord of the Lost-hatás is felfedezhető.

A The Tale of Sam narrációval adja vissza Samu történetét a Gyűrűk urából, a filmzenét idéző aláfestéssel. Ez mintegy felvezetése a Sam the Brave tételnek, amely tisztelgés Csavardi Samu előtt – és szintén az album csúcspontjai közé tartozik.

A Drunken Dragon egy kocsmai fantasy-univerzumba kalauzol, igazi hejehujás, Alestorm stílusú power metal mulatság. A Eisenfaust a bátorság és önazonosság dicsérete, az előző dal kistestvére, több középkori folk-elemmel – és egy remek gitárszólóval, ami ritkaság a lemezen.

Az Avalon az album legmetálosabb dala, Avalon utolsó csatáját meséli el, szintén erős gitárszólóval. A „Tanz Der Teufel refrénje nagyon Powerwolf-ízű, de ez cseppet sem baj, hiszen a lemez egyik legkiemelkedőbb tétele.

A zárásban egy közös szerzemény hallható a Lord of the Lost-tal, amely megtalálható a nemrégiben megjelent Opvs Noir Vol. 1-en is.

Többszöri hallgatás után a Knightclub egyre inkább magával ragad. Nem akar többnek látszani, mint ami: egy zenekar, amely szórakoztatni kíván, miközben maga is remekül szórakozik. Tegye ezt még nagyon sokáig!

Komoly meglepetést okozott az ex-Megadeth basszusgitáros David Ellefson és Jeff Scott Soto énekes (Yngwie Malmsteen, Sons Of Apollo, Art Of Anarchy, stb.) által gründolt közös projekt, az Ellefson–Soto második lemeze, az Unbreakable. Az első, 2022-es Vacation In The Underworld albumot nem hallottam, így egyáltalán nem erre számítottam. Kaptam ugyanis az arcomba egy kemény, dühös, erőteljes metal lemezt, és bizony volt, amikor tátva maradt a szám.

Dave-ék elmondták a lemezről, hogy személyesebb és súlyosabb, mint az elődje: két életút találkozása riffekben és indulatokban. És ez pontosan így van – intenzív dalok, helyenként komplexebb dalszerkezetek, technikás játék, klasszikus metal hangzás és Soto karizmatikus éneke adják az Unbreakable fő alkotóelemeit.

A címadó dal mindezt rögtön az elején megmutatja: így kell nyitni egy albumot, teljes erőből robbanva, egy dögös, minden ízében metal számmal. A Soab megtartja az előző lendületet, míg a Shout kicsit visszavesz, középtempóba vált. Rengeteg erő és érzelem rejlik Soto hangjában, és mesterien bánik vele.

Nálam az ipari riffel nyitó Hate You (Hate Me) főleg a refrénje miatt nem működik annyira, ellenben a Poison Tears kifejezetten erős darab. Ebben vendégként szerepel Laura Guldemond a Burning Witches-ből, és maga a szerzemény is megmutatja, miért szerethető a modern köntösbe bújtatott amerikai metal.

A Ghost számomra egy érzelmi utazás az instrumentális zene szárnyain, kiválóan eljátszva. A Vengeance” vendége Tim “Ripper” Owens, és ez a dal jóval komorabb, főleg a súlyos refrén miatt. A Snakes And Bastards igazi pogózós szám, üvöltözős refrénnel, míg a It’s Over When I Say It’s Over az Unbreakable vonalát viszi tovább, minden téren minőséget hozva. A The Day We Built Rome refrénje pedig ismét zseniálisan működik.

Nem szabad megfeledkezni a csapat többi tagjáról sem: Paolo Caridi dobol, Andrea Martongelli gitározik, és mindketten remek teljesítményt nyújtanak. Külön szeretném kiemelni még egyszer Jeff Scott Soto énekét – aki kitalálta ezt a kollaborációt, pontosan tudta, mit csinál, mert Jeff elképesztően jól, karakteresen és szenvedélyesen énekel végig az albumon.

Az Unbreakable nem csupán egy lemez – megmutatja, hogyan lehet a klasszikus heavy metalt kortárs energiával újraértelmezni. Technikailag precíz, érzelmileg ösztönös. Kiváló munka.

A Los Angeles-i Sunset Boulevard nyüzsgő forgatagában, ahol nincsenek tabuk, és szinte minden megtörténhet, egy piros kabrió haladt. Két férfi és három feltűnően csinos bikinis lány ült benne. Az Atlanti-óceán friss szelében lobogott a hajuk, a lányok szinte kilógtak az autóból, miközben felsőtestükkel buja táncot jártak, pezsgős üveggel a kezükben. Az autóból üvöltött a zene: a finn Shadecrown 0 című albuma. Szürreális jelenet lenne, annyi szent.

Pedig a valóság ennél sokkal komolyabb: a 2012-ben alakult csapat dallamos death metalt játszik. Az albumot a súlyos, komor, nyomasztó atmoszféra, sötét dallamok, váltakozó énekstílus, ipari elemek és filmes betétek jellemzik, minden dalban mély érzelmekkel. Nem véletlen: a lemez témája a gyász feldolgozása, az érzelmekkel való szembenézés.

A zenekar felállása a lemezen:

• Tomi Tiika – gitár
• Jari Hokka – ének
• Kallo Varonen – dob
• Saku Tammelin – billentyű
• Janne Salmelin – basszus, ének
• Jonas Vesamäki – gitár

A zenekar szerint ez az eddigi legszemélyesebb, legmélyebb művük, amely nemcsak zeneileg, hanem lelkileg is komoly utazás. Az album készítése során arra törekedtek, hogy a hangzás sötétebb, atmoszférikusabb, érzelmileg intenzívebb legyen.

Dalok röviden

• The Art Of Grieving – nyitó tétel, dallamos, atmoszférikus, de kellő súllyal. Itt érezhető egy pici ipari íz, amely a következő Fragile Chapters-ben is felbukkan, a közepén pedig egy elszállós, szinte filmzenei rész kíséri a hallgatót.
• Gone – elgondolkodtató, nyomasztó hangulatú dal.
• Zero – zakatoló, tört riffekkel támadó tétel, energikus és feszült.
• Under The Waves – kiváló szerzemény, komoran érzelmes, a közepétől megelevenedik, és súlyos, intenzív élményt nyújt.
• Inadequate – összetett szerkezetű, több rétegből álló dal, de hibátlanul működik.
• Tear Blind – csúcsszerzemény: még több súly, lehangoló atmoszféra, de a dal érzelmi mélysége is átjön.
• Repentance – a zárótétel, amely tökéletesen lezárja az albumot.

A 0 egy olyan lemez, amelyhez különleges hangulat kell; ha nem vagy rá hangolódva, nem fog működni. El kell kapni, meg kell ragadni, vagy olyan érzelmi állapotban kell hallgatni, ahol át tudod élni ezt a súlyos, de kiváló zenét.

Úgy hogy az írás eleji életképek valóban szűrreálisak lennének.

Hála a metal zenekarok kifogyhatatlan kreativitásának, ismét rengeteg újdonság érkezett. És nem csak a nagylemezek: számos EP és single is napvilágot látott, amelyeket vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Kiemelkedik közülük a The Halo Effect feldolgozáskislemeze, a szintén svéd Hostilia új dala, valamint a Grymheart sötét, melodikus death metalja.

Sadistic Force – Morbid Odyssey (EP)
A texasi blackened thrash trió brutális energiát zúdít a hallgatóra ezen az új EP-n, amely többféle fizikai formátumban is beszerezhető.

Maldisdeun – Into the Flame of Fear (EP)
Sötét tónusú death/doom anyag, amely filozofikus mélységeket boncolgat. Nemcsak súlyos, hanem gondolatébresztő is.

Zetra – Believe (EP)
Az angol atmoszférikus rock duó zenéje érzelmileg gazdag, mély lelki utazásként hat.

Nils Patrick Johansson – Stay Behind (Single)
Történelmi ihletésű heavy metal, a közelgő War And Peace nagylemez második előfutára. Epikus hangzás, markáns előadás.

Gladenfold – For My Queen (Single)
A finn power metal csapat a hamarosan érkező konceptalbumáról adott ízelítőt. Himnikus dallamok és sodró lendületü.

Grymheart – The Dark Rider (Single)
A magyar melodikus death metal friss remeklése: sötét, erőteljes folklórtémákkal és szimfonikus háttérrel megtámogatva.

The Halo Effect – If You Were Here (Single)
A göteborgi ötös újraértelmezte a svéd Kent 1997-es klasszikusát (Om Du Var Här). Ezúttal angolul szólal meg – és elképesztően jól áll nekik!

Hostilia – P.T.D. (Single)
A lendületes göteborgi thrash metal brigád új dala a készülő nagylemez előhírnöke. Rövid, tömör, de annál hatásosabb ízelítő.

A német Front Row Warriors egy női énekessel felálló, a ’80-as éveket idéző dallamos hard rock/metal zenekar. 2019-ben alakultak Stuttgartban, a Running Out Of Time pedig már a második albumuk. Hatásaik között olyan nagy nevek sorakoznak, mint a Europe, a Bon Jovi vagy a Whitesnake. Nekem viszont sokszor a szintén női frontemberrel működő Battle Beast jutott eszembe a lemez hallgatása közben.

Felállás:

• Timo Michels – basszusgitár
• Jay G. – dob
• Stefan Binnig – gitár
• Richie Seibel – billentyű
• Elkie G. – ének

Elkie-t a német metal színtér egyik legkarakteresebb női hangjának tartják a hozzáértők. A zenekar szerint az album üzenete az, hogy soha ne halogassunk semmit az életben. Na, nézzük sikerült-e elérni ezt a célt?

A Turn The Tide-dal indul a buli: tempós, dallamos metal, remek nyitás. A Theory Of Mind egy kellemes, egyperces átvezető, amely szépen simul át a The Holy-ba. Ennél a dalnál különösen érezhető a Battle Beast hatása, bár szerkezetileg egy átlagos tétel, de hallgatni így is élvezetes. A Cast A Spell az elején egyenesen Arch Enemy-s hangulatot idéz, erőteljes, húzós és izgalmasabb, mint az előző szám.

A New Horizons viszont az album csúcspontja – itt is előjön a Noora Louhimo vezette finn alakulat szelleme. Elkie hangja néhol nagyon hasonlít Nooráéra, ami csak emeli a dal fényét. A címadó Running Out Of Time kiváló dallamaival rögtön megfogja a hallgatót, a Rise Against ütős alapokkal támad. A Don’t Think The Night riffje mintha a ’80-as évekből csöppent volna ide, és jó táptalajául szolgál egy igazán izgalmas tételnek.

Nem lehet nem észrevenni a zenekar dallamérzékenységét. A Seems Like Paradise lassabb, érzelmesebb darab, talán kissé giccsbe hajlik, de jó szerzemény, amelyben Elkie ismét remekel. A Heartbreaker sodró lendületű, bár kissé sablonos, az FRW című dalban pedig újra felbukkan a ’80-as évek atmoszférája – főleg a kezdő taktusokban. Ez már-már a zenekar védjegyének tekinthető, bár néha kissé paneles hatást kelt.

A zenészek teljesítményére nem lehet panasz, Elkie pedig egyértelműen a csapat fő erőssége.

Összegzés:
Aki kedveli a női frontos, a gyökereket sem feledő dallamos metalt, annak bátran ajánlható a Front Row Warriors – Running Out Of Time. Nem világmegváltó anyag, de tele van értékekkel, és bizonyítja, hogy a zenekar méltán lehet büszke második albumára.

A lényeg pedig az: ne fussunk ki az időből.

A második etapban a világ többi része került terítékre: Amerikától és Brazíliától Ausztrálián át Tunéziáig. Olyan nevek, mint Myrath, Deftones, Three Days Grace, Ashen és We Came As Romans, garantálják az izgalmas és sokszínű metal élményt.

Deftones – Private Music
A kaliforniai Deftones 10. albuma, a Private Music ismét mély és atmoszférikus hangzásvilággal kápráztatja el a hallgatót. A zenekar egyedi stílusát az érett dallamok és a kísérletező hangszínek teszik felejthetetlenné.

Dragonsclaw – Moving Target
Tizenkét év után tér vissza a Dragonsclaw, hogy új lemezével a klasszikus power metal varázsát ötvözze modern, kísérletező elemekkel. Karizmatikus ének, epikus riffek és lendületes dallamok várják a rajongókat.

Hundreds Of Au – Life In Parallel
Az amerikai csapat a hardcore határait feszegeti: egyszerre melodikus és kaotikus, így a hallgató egy intenzív, érzelmekkel teli zenei utazáson találja magát.

Innumerable Forms – Pain Effulgence
Doom/death metal az Egyesült Államokból, ahol a nyers, organikus gitárok, a mély hörgés és a lassú–középtempós váltások igazi atmoszférikus élményt teremtenek.

Jack The Joker – The Devil To Pay in the Backlands
A brazil zenekar modern metalba ülteti be kultúrájuk gazdag örökségét, így a hagyomány és az újítás találkozik egy sötét, epikus hangzásban.

Myrath – Reflections
A tunéziai Myrath zenéjét arab és közel-keleti dallamok, szimfónikus elemek és technikás hangszerelés jellemzik, epikus énekkel fűszerezve. Ez a zene egyszerre izgalmas és varázslatos utazás, ezt foglalja össze ez a best of album.

Signs Of The Swarm – To Rid Myself of Truth
Az amerikai modern metal színtér egyik feltörekvő csapata technikás, brutális és atmoszférikus elemekkel kíséri hallgatóját. Egy izgalmas, intenzív hallgatási élmény.

Three Days Grace – Alienation
A kanadai rock/metalos veteránok új albuma érzelmileg mélyebb zenét hoz, amely egyszerre könnyen befogadható és érzelmekkel teli.

We Came As Romans – All Is Beautiful… Because We’re Doomed
Ez a lemez a szépség és a pusztulás határán egyensúlyoz: egyszerre nyers és lírai.

Ashen – Leave The Flesh Behind
Az ausztrál Ashen súlyos doom/death metaljával emlékezetes, sötét hangulatot teremt.

Thought Chamber – Myst of Lyriad
Technikás metal egyedi sci-fi világból, ahol a virtuóz hangszerelés és a komplex szerkezetek minden pillanatban lekötik a hallgatót.

Az ember csak kapkodja a fejét, annyi friss megjelenés érkezett a héten. Ezúttal is földrajzi alapon bontottuk ketté a mezőnyt – kezdjük Európával! Nekünk leginkább a Blackbriar, a Feuerschwanz, a Burning Witches, a Crowne és a Rust N’ Rage új albuma nyerte el a tetszésünket.

Blackbriar – A Thousand Little Deaths
A holland formáció zenéje igazi filmbe illő hangulatot áraszt, tele sötét romantikával és drámai hangszereléssel.

Burning Witches – Inquisition
A svájci amazonok immár hatodik nagylemezükkel jelentkeztek. Erőteljes riffek, epikus dallamok és hamisítatlan klasszikus metal hatások jellemzik a korongot.

Crowne – Wonderland
A Europe, Art Nation és Dynazty tagjaiból álló svéd szupercsapat új lemeze a modern metal határainak feszegetésére vállalkozik, miközben megőrzi a dallamos, fülbemászó refréneket.

Feuerschwanz – Knightclub
Középkori hangszerek és lendületes power metal keveredik itt, mindezt jó adag humorral és szellemes szövegekkel fűszerezve.

Mob Rules – Rise of the Ruler
A német melodikus power metal veteránok már a 11. nagylemezüknél járnak. Klasszikus európai hangzásvilág, nagyívű, epikus témákkal.

Panzerchrist – Maleficium: Part II
A dán csapat apokaliptikus, sötét és okkult hangulatú nyolcadik albuma igazi mélységekbe rántja a hallgatót.

Reinforcer – Ice and Death
Második albumával tér vissza a német heavy metal brigád. Tiszta erő, pátosz és ragyogó dallamok jellemzik a lemezt.

Rust N’ Rage – Songs for Yesterday
Dögös riffek, ragadós refrének és szemtelen attitűd jellemzi a finn glammerek harmadik albumát. Igazi nosztalgikus, mégis friss hangzás.

White Mantis – Arrows at the Sun
Old school thrash Németországból – nyers, energikus és kompromisszummentes.