Az Acélbetét legújabb rovata a Fémkapszula. Ebben három zenekar lemezének rövidebb, tömörebb bemutatása kap helyet — ha úgy tetszik: „három hatóanyag egy dózisban”.

Az első körben három különböző stílus képviselőinek aktuális albumai kerülnek terítékre, két földrészről. A svéd supergroup Crowne power metalba oltott friss lemeze, a chicagói Bloodletter nyers és harapós thrash metal-korongja, valamint a seattle-i Demon Hunter keresztény metalcore-dalcsokra adják a nyitó adag változatosságát.

Nyeljük be tehát az első Fémkapszulát.

Crowne – Wonderland

A Crowne egy svéd dallamos power metal / hard rock supergroup, amely nagyívű dallamokkal, dögös alapokkal, valamint némi folk- és középkori hangulattal színezi a dalait. A zenekar 2020-ban alakult, a Wonderland pedig a harmadik nagylemezük. A projekt ötlete Alexander Strandell, az Art Nation frontemberének fejéből pattant ki, aki maga köré gyűjtött egy sor tapasztalt, kipróbált zenészt. Kik ők?

• John Levén – basszusgitár (ex-Europe)
• Christian “Kicken” Lundqvist – dob (ex-Biff Byford)
• Jona Tee – billentyű (H.E.A.T)
• Love Magnusson – gitár (Dynazty)

A Frontiers Records időben felismerte a projektben rejlő potenciált, és ez a kiváló csapat egy egységes, minőségi albumot tett le az asztalra. A lemez végig nagyjából azonos színvonalon mozog, nem találni rajta erős minőségi ingadozásokat — inkább egy stabil, jól összerakott anyag.

Persze akadnak kiemelkedő tételek:

• a nyitó és címadó „Wonderland”, amely tempós, húzós, dallamos és enyhe folkhangulattal operál,
• a gyorsabb, karcosabb „Waiting for You”,
• valamint az albumot záró, komorabb, mégis erőteljes „The Fall”.

Az igazság az, hogy a power metal mára Svédország egyik vezető zenei exportcikkévé vált — és a Crowne tagjai érzik is ezt a stílust, méghozzá mesterfokon.

Aki kedveli ezt a zenei világot, az biztosan megtalálja a számítását: igényes hangszerelés, nagyívű dallamok, profi előadók — a Wonderland egyszerűen kellemes, élvezetes hallgatnivaló.

„Olyan, mint egy IKEA-bútor: skandináv, dögös, dallamos — és a végén mindig van egy csavar.”

Bloodletter – Leave the Light Behind

A chicagói, dallamos thrash metal vonalon mozgó Bloodletter 2012-ben alakult, a Leave the Light Behind pedig már a negyedik nagylemezük. A kvartett felállása:

• Tanner Hudson – basszusgitár
• Zach Sutton – dob
• Peter Carparelli – ének/gitár
• Pat Armamentous – gitár

A zenekar hatásai között megtalálható a Kreator, a Slayer, az At the Gates és az Iron Maiden is. Dalaik is ebből a kulturális és zenei közegből táplálkoznak, méghozzá meglehetősen egységes színvonalon.

Egy-két tétel azonban egyértelműen kiemelkedik. Ilyen például a nyitó „World Unmade”, amely lendületes, energikus és technikás; vagy a rögtön utána érkező, dinamikus „On Blackened Wings” és az erőteljes „Eternal Winter”. Emellett remek darab a „The Black Death”, amely egyszerre energikus és némileg dallamos, illetve a rohanós „Call of the Deep One”.

A lemez úgy en block rendkívül dinamikus, üresjárat nélküli, megalkuvást nem tűrő thrash. A zenészek komoly hangszeres tudással rendelkeznek, az intenzitás pedig mindössze 34 percbe sűrűsödik. Az ilyen jellegű, ennyire következetes anyag idővel akár egysíkúnak is hathat — nekem azonban egyáltalán nem tűnt annak. Ráadásul a hangzás is telten, öblösen szól.

Végeredményben a Leave the Light Behind nem forgatja ki a világot a négy sarkából, de becsületesen összerakott, élvezetes hallgatnivaló.

„A fény nem azért van, hogy lássunk, hanem hogy elhiggyük: van még remény.”

Demon Hunter – There Was a Light Here

A Demon Hunter zenekart eddig nem ismertem, és a nevük alapján nem is ilyen jellegű zenére számítottam. A banda 2000-ben alakult, Seattle-ben székel, és keresztény metalcore-t játszik. A There Was a Light Here a tizennegyedik nagylemezük.

A csapatot Ryan Clark és Don Clark alapította negyedszázada; mára Ryan az egyetlen megmaradt alapítótag. A Demon Hunter jelenlegi felállása:

• Jeremiah Scott – gitár
• Patrick Judge – gitár
• Timothy „Yogi” Watts – dob
• Ryan Clark – ének
• Jonathan “Jon” Dunn – basszusgitár

Muzsikájuk keserédes, atmoszférikus, erős dallamokra épül, releváns riffekkel és kétféle énekhanggal. A gyorsabb tempójú szerzeményeiket is képesek visszafogni a lassabb, érzelmes dallamokkal. Ehhez társul a lemez kiváló, telt hangzása — külön kiemelném a gitársoundot, amely első osztályú.

És hogy milyen maga a lemez? Hát… jó!
Az egész úgy indult, hogy egy előzetes dal keltette fel a figyelmemet. Elkezdtem hallgatni, és bár hallottam, hogy minőségi zenét játszanak, mégis kicsit nehezen lendültem bele. Aztán egyszer csak elkapott a Demon Hunter atmoszférája.

Olyan dalok húztak be, mint a dögös, melankolikus „I Am a Done”, a metalcore-os, zaklatott, izgalmas „My Place in the Dirt”, vagy a zakatolós „Reflected”, ahol a nyugodtabb részek remek összhangot alkotnak a refrén erejével. Innentől nem volt visszaút – a banda kilóra megvett.

És még innen is volt feljebb:

• az „Overwhelming Closure”, amely jól összerakott, kissé szomorkás, harmonikus darab,
• a „The Pain” érzelmes, lüktető, progresszív éllel átszőtt témái,
• illetve a címadó tétel, amely lassú, ünnepélyes és gondolatébresztő: a földi búcsú véglegességét és a túlvilági találkozás reményét fogalmazza meg.

A végeredmény egy dögös, melankolikus, meggyőző zenészi teljesítményt felvonultató album, amely kiváló hallgatnivaló, és egy igazán kellemes, érzelmes zenei utazást kínál.

„A gyász nem elmúlás, hanem kapu: a fény emléke, amely örökre bennünk marad.”