Ha az lenne a munkám, hogy a death metalt népszerűsítsem a fiatalok körében, egész egyszerűen beülnék egy középiskolai énekórára. Belőnék egy ütős cuccot, feltekerném a hangerőt, beraknám a Benediction, Ravage Of Empires albumát, aztán had szóljon. És hogy miért pont ezt a lemezt választanám? Mert ez a veterán brit death metal intézmény egy igazán tökös, súlyos, és nem utolsósorban kiváló anyaggal állt elő.

Nyilván a diákok túlnyomó többsége fejvesztve menekülne a teremből, néhány fémszívű talán még ott maradna – akik bírják a gyűrődést –, de közülük is biztosan lemorzsolódnának páran. A végén maradna egy, maximum kettő. Ők lennének az igazi célközönség. Ők azok, akikhez eljut a műfaj valódi üzenete – az, amit a Benediction zenéje is közvetít.

De mit is tud ez a 1989-ben alapított veterán banda a kilencedik stúdió albuma?
Brutális hangzást, feszes dalokat, magas szintű hangszeres teljesítményt – igazi, hamisítatlan brit death metalt, úgy előadva, ahogyan azt 2025-ben kell.

A gitáros páros, Peter Rewinsky és Darren Brookes szinte megállás nélkül szállítják a súlyos riffeket és kreatív ötleteket. Az alapokat Giovanni Durst dobos és Nik Sampson basszusgitáros stabilan biztosítják – nem is akárhogyan. Dave Ingram pedig úgy üvölti végig a lemezt a bömbölő hangjával, hogy közben a dalok nyers ereje végig megmarad. Az énekes elárulta: sötétebb, old school hangulatú anyagot szerettek volna készíteni – és ez tökéletesen sikerült is.

Az album olyan erős, annyi jó dal van rajta, hogy bár akad néhány szerzemény, ami kissé halványabb, a többi tétel bőven elviszi a hátán az egész lemezt.

Az első két szám rögtön odacsap, Carrion Harvest – szélvész gyors, végig kíséri egy ütős gitártéma, ami azonnal megragad. Beyond the Veil (Of The Greymare) riffje egyszerűen lehengerlő.
Az Engines of War egy klasszikus felépítésű death metal darab – jön, lát, és mindent letarol.
A Crawling Over Corpses is pusztító: masszív riff, majd egy kiállás után hirtelen beindul, és lesújt a hallgatóra.

Az album végén két szintén emlékezetes dal zárja a sor, a Psychosister, amiben némi dallam is megjelenik, illetve a címadó Ravage Of Empires, amiben ismét felfedezhető egy jó gitárharmónia, különben meg egy nyers, brutális dal.

Ahogy említettem, belefér néhány kevésbé erős pillanat, de ezek eltörpülnek a többi, kifejezetten erős szerzemény mellett. Meg kell hallgatni az albumot – mert tényleg nagyon megéri.

Visszatérve az elején említett iskolai hasonlatra, azok, ketten akik végighallgatták lemezt, na, nekik már nem kell reklámozni a műfajt, mert ezzel a Benediction lemezzel pontosan tudni fogják mit is jelent a death metal.