A Coheed And Cambria zenekartól valamikor tavaly láttam egy videót és felkeltette az érdeklődésemet irántuk. Tudtam, hogy az idén jelenik meg a soron következő lemezük, úgy gondoltam, hogy majd azzal tanulmányozom behatóbban a muzsikájukat.

A Coheed And Cambria egy 1995-ben alapított amerikai társulat és írásom tárgyát képező kiadványuk már tizenegyedik a sorban. Igazából progresszív rock-ot írnak a szakértők a zenei stílusuk meghatározására, ami igaz is, de azért eléggé vegyes a zenéjük.

Ez a lemezük is egy koncepció album, a The Amory Wars tudományos-fantasztikus történet része. Az egész sztori az énekes/dalszerző Claudio Sanchez műve. Rajta kívül még Travis Stever gitáros, Josh Eppard dobos, Zach Cooper basszusgitáros zenélnek a Coheed And Cambria-ban.

Említettem milyen vegyes zenét játszanak, valóban nagyon sokoldalút és ez tulajdonképpen összevág azzal, hogy Claudio mindig is széles eszközpalettát szeretett volna létrehozni, játszi könnyedséggel ugrál stílusról stílusra. De lehet, hogy nekem pont ez a bajom ezzel a lemezzel. Igényes, jól meghangszerelt muzsika, de nekem túl széles ez az országút amin halad. Mire is gondolok.

A sztorival nem foglalkoznék, lévén most csatlakoztam be a történetbe, csak a zenére koncentrálnék. Szóval vannak itt jó dalok, például a vérbeli rock/metal hatású Blind Side Sonny, van húzása és egy jó gitárdallamot tettek bele, ami szépen végigkíséri a szerzeményt.

Jó még az öt tételből álló The Continuum egyik nótája, a Welcome To Forever, Mr. Nobody, illetve a Someone Who Can, ami egy tök jó ritmusú tipikus amerikai softrock dal, mai köntösben. A Searching For Tomorrow csak egy árnyalattal marad le mögötte, amely alapjáraton egy progresszív rock szám, de hatnak rá a mai zenék is és jó a refrénje.

A Goodbye Sunshine és a The Continuum ll: The Flood, okosan összerakott, vastag gitáralappal megspékelt jó dalok. Ebből is látszik, vannak itt jó nóták, de a többi sem rossz, csak valahogy idegen nekem. Vagy túl sok benne a pop hatás, vagy csak egyszerűen nem találnak el hozzám.

A lemez egyébként szépen szól, a zenészek is jól teljesítenek, Claudio Sanchez éneke pedig egészen magával ragadó tud lenni.

Kíváncsi voltam rájuk, meghallgattam őket, igényes jó zenét játszanak és ez az album is jó hallgatnivaló. Viszont az is igaz, hogy kicsit kívül esnek a komfortzónámon.