A svéd zenekart a legendás doom úttörő Candlemass feje Leif Edling alapította 2012-ben, Marcus Jidell gitárossal és Jidell nejével Jennie-Ann Smith énekesnővel. Edling 2016-ban két album után kilépett a zenekarból. Zeneszerzőként maradt még két lemezre, amik még hozták az elvárt szintet, de az ötödik, nélküle készült album számomra nagy csalódás volt.Vajon visszatérnek a helyes útra a 2025 januárjában megjelent hatodik dalgyűjteménnyel?

Egy jó kis riff-billentyű kombóval nyit a Long Black Wawes, dob és basszus kíséretével, majd jön Jennie-Ann az első verzével, ami nagyon jó és ezt még fokozza a refrén. Ezután újra verze-refrén, lassú gitárszóló, a harmadik verze, ami csúcspontra járatja a dalt! Eszméletlenül jó hangja van a nőnek. Iszonyú erős kezdés!

Az I See You Better In The Dark-al kicsit utazunk az időben, vissza a 70-es évek pszichedelikus világába. Kicsit rokon ez a német/svéd Lucifer zenéjével és a billentyűs résznél még a Deep Puple is beugrott. Egy fülbemászó refrénnel megtámogatott jó kis nóta ez is. A My Hair Is On Fire-ban zongora/ének kezdés és befejezés, közepén súlyos doom riffek. Lovers Give, a Kingdom To Each Other, egy majdnem végig akusztikus, elszállós dal J-A.S. énekére kihegyezve. A szóló a végén óriási! A Being With The Dead és az Until Forever And Again visszavisz minket a keményebb doomosabb világhoz bár nem kevés pszichedelikus fűszerezéssel. Viszont a Notes From Underground egy teljesen felesleges instrumentális darab. A címadó nagyon szép dal, ami inkább illik egy zenés színdarabba, mint egy doom metal albumb. De piszok jó, kihagyhatatlan!

A doom súlyossága és pszichedelikus rock kettőssége ad egy pikáns ízt ennek az albumnak. Jennie-Ann Smithnek csodálatos hangja van és remekül bánik vele. A dalok teljesen köré íródtak, néha kicsit sokat is énekel. Marcus Jidell szólói az átlagosnál jobbak, viszont riffek terén kreatívabb is lehetett volna!

Mats Rydström basszer és Andreas Johansson dobos teszik a dolgukat jó iparosokhoz híven. Az albumon elég hangsúlyos szerep jut a billentyűknek és a Hammondnak ami helyenként egyfajta vintage hangulatot ad a műveknek.

Nos hát visszatértek a helyes útra ezzel az albummal? Jelentem igen!!!

 T War