A kikelet nemcsak a fák rügyeit bontja ki, hanem a hazai underground színtér új hangjait is. Mintha a föld alól bújnának elő a zenekarok: sötét, nyers és makacs energiával. Különösen erős most a black metal vonal, több egyszemélyes formációval, amelyek magányos alkotók világát hozzák felszínre. De akad más is: a Révész stoner súlya, az Absuloth metalcore-ja, vagy a Bvrn For Eternity blackened death metalja mind azt jelzik, hogy érdemes körülnézni a friss megjelenések között.

Absuloth – Fájdalomra csak a fájdalom lehet a gyógyír EP
A miskolci progresszív metalcore banda minialbuma erős érzelmi töltettel, technikás riffekkel és melodikus refrénekkel.

Bvrn For Eternity – Hamvak EP
Sötét, agresszív, erős atmoszférájú extrém metal Várpalotáról, amely a black és a death metal elemeit modern, feszes produkcióban ötvözi.

Defied – Analog(y)
Az Analog(y) egy őszinte, dühös és érzelmileg felkavaró hardcore/metalcore lemez.

Mortgrim – Blasphemy EP
Nagy Máté egyszemélyes black metal projektje: nyers, okkult és hideg hangulatú anyag.

Gormoth – Lonely Mountains EP
Tóth Ádám háromtételes atmoszférikus black metal anyaga. Három szerzemény természetbe merülő, a téli csendet megfestő hangképekkel.

Merculistarya – Áradó fájdalom a tűnődés a fájdalom medrében
Szenti Árpád érzelmileg intenzív, dallamos és atmoszférikus black metal lemeze.

Jégzivatar – Ősznek levelén
A soproni Pénzes Adrián egyszemélyes, természetközeli anyga: egy atmoszférikus black metal utazás.

Révész – Amit várok EP
A stoner trió Amit várok EP-je erős és karakteres: vastag riffekkel, súlyos, koszos és őszinte hangzással.

A második részben olyan, mintha egy újabb, elkerülhetetlen örvénybe lépnénk. A zenei áradat tovább mélyül. A finn power metal japán tematikája lassan összeolvad a klasszikusok újraértelmezett visszhangjaival. Közben a progos metalcore tördeltsége is egyre erősebben jelen van. Az Indonéziából érkező death metal nyers, fojtott sűrűsége ránehezedik mindenre. Aztán az államok fekete fémzenéje végül mindent beborít.  Metal De Facto, More, Existance, Erra, Death Womit, Fire Magic — új lemezek, új árnyak. Ezek közül most választhatunk..

Metal De Facto – Land Of The Rising Sun
Japán tematikájú konceptduológia második része, amely tradicionális japán hangszerekkel ötvözött power metal.

More – Destruction
Új lemezzel jelentkezett a brit heavy metal veterán More zenekar is. Időutazás a heavy metal aranykorába, vintage hangzással.

Existance – Wildfire
A Wildfire az európai klasszikus metal esszenciáját hozza modern köntösben.

Erra – Silence Outlives The Earth
Az Erra új lemeze technikás, atmoszférikus és érzelmileg intenzív.

Death Womit – Thou Shalt Behold
Death metal Indonéziából. Gyors, könyörtelen, sűrű és mélyre hangolt, precízen megkomponált dalokkal.

Funeral Pile – Summoning
Lassan építkező, atmoszférikus, súlyos, blackened doom metal album, amely úgy telepszik az emberre, mint egy lelkes démon vigyorral az arcán.

Fire Magic – Memories Of Fire
Az amerikai black metal zenekar második lemeze harcias, epikus és felemelő, miközben megőrzi a műfaj nyers energiáját.

Triumpher – Piercing The Heart Of The World
A görög power metal zenekar harmadik lemeze. Modern, sötét tónusú, grandiózus és epikus dalszerkezetekkel.

A héten ismét kitárult a fémzene acélkapuja, és valósággal özönlöttek rajta kifelé az új dalok. Az első részben a finn Lost Society megint megmutatja, mennyi energia szorult beléjük, de a Desert Storm stoner súlya és a Temple Void komor death/doom hangulata is bőven ad okot a fülelésre. És még nincs vége: a Vreid, a The Duskfall és a Machinae Supremacy is figyelemre méltó friss anyaggal jelentkezett.

Lost Society – Hell Is a State of Mind
A Lost Society hatodik lemezével lépett teljesen a modern, groove-orientált metal világába.

Desert Storm – Buried Under the Weight of Reason
A lemez tökéletesen mutatja meg, hogyan lehet a brit stoner hagyományokat modern, dinamikus dalszerkezetekkel és kifinomult hangulatvilággal új szintre emelni.

 Vreid – The Skies Turn Black
Öt év után jelentkezett új lemezzel a norvég black metal alakulat, amely bátran nyit egy melodikusabb irány felé.

The Duskfall – The Everlasting Shadows
Tizenkét év hallgatás után jelentetett meg új albumot a svéd melodikus death metal banda. Lendületes, modern, feszes és dallamos.

Machinae Supremacy – Machinae Supremacy
A svéd alternatív/power metal zenekar tíz év szünet után tér vissza. Kiforrott, modern és energikus.

Bosse-de-Nage – Hidden Fires Burn Hottest
Avantgárd black metal Kaliforniából, sűrű, mégis áttetsző hangzásvilággal: kísérletező és szokatlan.

Black Lung – Forever Beyond
Pszichedelikus, lebegős zene – amikor az ember úgy érzi, hogy a gravitáció udvariasan félreáll előle.

Temple of Void – The Crawl
Az amerikai Temple of Void új anyaga súlyos death/doom metal lemez, amely egyszerre tágas, atmoszférikus és alternatív hangulatú.

A The New Flesh a Sylosis pályájának olyan fordulópontja, ahol a régi erő és az új lendület nem válik külön, hanem egymásba olvad. A lemez tulajdonképpen annak a pillanatnak a lenyomata, amikor a zenekar új testet ölt.

A 2000-ben alakult angol csapatnak ez a hetedik albuma. A bandában az évek során elég nagy volt a jövés-menés, az egyetlen alapító tag Josh Middleton gitáros/énekes.

A Sylosis zenéje több forrásból táplálkozik. A thrash metal energiáit ötvözi a groove metal súlyával, miközben magába olvasztja a melodikus death metal érzelmi ívét és a metalcore feszességét, mindezt technikás hangszeres játékkal megspékelve. És ezt a sokrétű, összetett muzsikát sikerült kiváló dalokba sűríteni.

A Beneath The Surface nem is lehetne jobb kezdés: erős, súlyos és dühös nyitány, amely azonnal mélyre húz. Az Erased egy érdekes, izgalmas, lelket kaparó szerzemény. Melodeath–metalcore alapokra épül, fölé pedig szinte Amorphis-hangulatú refrén érkezik; a hideg atmoszférát csak fokozza a géppuskaszerű, szikár riffek sortüze.

Az All Glory, No Valour esetében a sebesség és a technika dominál, majd egy groove-os váltás teszi igazán karakteressé – ettől az egész dal szinte harci indulóvá válik.

A Lacerations váltakozó szerkezetű, dallamos darab erős refrénnel. Kissé kesernyés hangulatú, mégis könnyen bemászik az ember bőre alá. A Mirror Mirror ezzel szemben alulról építkező, pulzáló tétel: groove-os, súlyos és ütős lélektükör.

Izgalmas a Spared From The Guillotine is: szélvészgyors tempó, dühös és agresszív hardcore–metalcore–melodeath elegy, brutális sodrású feszültséggel. Az Adorn My Throne atmoszférikus nyitányból bontakozik ki, majd egy lüktető, súlyos dal formáját ölti, a végére pedig teljesen elszabadulnak az energiák. Egy sötét birodalom koronázási zenéje.

A címadó The New Flesh dinamikus, erőteljes és groove-os szerzemény. Iszonyatos energia feszül benne, egyszerre brutális és felszabadító. Az Everywhere At Once már egy kozmikus sodrású dal: mintha a világ széthúzna körülötted, miközben te lassan elveszíted saját körvonalaidat. Érzelmesebb, drámaibb darab.

Pengeéles riffek, hangulati és dinamikai váltások, valamint ritmikus szigor jellemzik a Circle Of Swords tételét, míg a záró Seeds In The River egy folyamként hömpölygő, lassan araszoló dinamikájú dal, amely a múlt dolgainak elengedéséről szól.

A már említett Josh Middleton hangszeres játéka feszes és precíz, éneke pedig bármilyen stílusban végig kontrollált, és amikor kell, kifejezetten érzelmes. Ali Richardson dobolása pontos, masszív és húzós, míg Ben Thomas basszusa sötét alapot ad Conor Marshall szilárd riffjei alá.

A zenekar szerint a The New Flesh tudatos visszatérés a korai, brutálisabb Sylosis-hangzáshoz. A dalok személyesebbek, és ez a közvetlenség határozza meg az egész album szellemiségét.

Egy szó, mint száz: brutális ez a lemez. Minden olyan elem, amely erőt és súlyt ad, belesűrűsödik ebbe a sötét, tömör masszába. A dalok egytől egyig feszesek és kiforrottak, mintha egyetlen, megbonthatatlan mozdulatban születtek volna. A szétfeszülő energiák tánca egyszerre félelmetes, felemelő és súlyos.

Kiváló album.

 „Ez az album olyan brutális lendületű, hogy az ember csak kapkodja a fejét, miközben élvezi, hogy teljesen letarolja”

A finn Temple Balls ma már jóval több, mint egy feltörekvő zenekar. A csapat stabilan jegyzett szereplője a skandináv melodikus heavy metal/hard rock új hullámának. A 2009-ben, Ouluban alakult banda mögött az erre a műfajra szakosodott olasz Frontiers kiadó áll, és a saját nevüket viselő Temple Balls már az ötödik album a karrierjük során.

A társulat azonban komoly lelki traumán is átesett a tavalyi évben: elvesztették gitárosukat, Niko Vuorelát, aki 2025 novemberében hunyt el. A lemez dalainak nagy része már készen volt, amikor Niko állapota rosszabbra fordult. A zenekar végül úgy döntött, hogy – bármennyire nehéz is – nem adják fel. Így az ő játékával és örökségével fejezték be a lemezt. Egy interjúban azt is elmondták, hogy a Temple Balls tulajdonképpen egy újrakezdés, egyben tisztelgés Niko emléke előtt.

A Temple Balls tehát klasszikus heavy metal/hard rock alapokon nyugszik, erős skandináv dallamvilággal és kifejezetten koncertorientált megszólalással. Nálam a fő hatások a Mötley Crüe és a Skid Row.

A lemezen szinte hemzsegnek az erős dalok. Például a nyitó Flashback: lendületes, jól eltalált dallamokkal, remek kezdés. Gyakorlatilag berobbantja az albumot, egy tömény adrenalinlöket. A Lethal Force-ban nekem kicsit túl hangsúlyos a hetvenes–nyolcvanas évek hard rock hatása, de ettől még működik. A Tokyo Love viszont ismét egy nagyon erős szerzemény: bólogatós, kemény, metalos darab, kiváló refrénnel – olyan, mint egy neonfényes éjszaka Tokióban.

Kitűnő még a There Will Be Blood, itt érzem a Skid Row és a Mötley Crüe örökségét a legerősebben: feszes, húzós dal, amely koncerten hatalmasat szólhat. A We Are the Night-ban egy szaxofon is felbukkan; amúgy egy szépen építkező, áramló szerzemény. A Soulbound rohanása egyszerűen felpörget, a Soul Survivor viszont szintén a lemez csúcsai közé tartozik – tulajdonképpen a Tokyo Love kistestvére.

Utána két erőteljes dal következik: The Path Within és Stronger Than Fire. Az album záró tételei, a Chasing the Madness és a Living in a Nightmare szintén jó szerzemények. Előbbi lendületes és impulzív, utóbbi inkább középtempós, drámaibb hangulatú. Amiben mindkettő hasonló: a „már hallottam valahol” érzést keltő refrén.

Az albumon szereplő zenészek:
Arde Teronen énekes hangja erős, stabil és dallamos. A gitárosok, Niko Vuorela és Jiri Paavonaho melodikus szólókkal és feszes ritmusjátékkal dolgoznak; riffjeik modern hangzásúak, mégis a nyolcvanas éveket idézik. Antti Hissa energikus dobolása és Jimi Välikangas basszusjátéka pedig masszív, biztos alapot ad az egész produkciónak.

A Temple Balls új albuma erős, fegyelmezett munka. Van benne valami ismerős – főként a refrénekben –, de ez nem hiba, inkább emlékeztető: a zene folytonosság. A lemez dallamokra és erőre épül, miközben tisztelettel fordul a klasszikus heavy metal és hard rock hagyományai felé, ugyanakkor a modern kor energiája is átsüt rajta.

„A Temple Balls ezzel a lemezzel úgy csap le az emberre, mint egy nyári vihar: érzed benne az erőt – valódi, izzó, munkából született erőt.”

A Wicked Smile zenekar számomra eddig teljesen ismeretlen banda volt. Eddig. Az új lemezük címadó dala alapján választottam ki őket, hogy egy kicsit elmélyüljek a muzsikájukban.

De milyen zenét is játszik ez az ausztrál csapat?

A stílusuk klasszikus heavy metal, Judas Priest, Iron Maiden és Dio gyökerekkel, az újabb zenekarok közül pedig talán a Primal Fear említhető hatásként. Mindezt a mai kor elvárásaihoz igazítva: zenéjük egyszerre klasszikus és modern, kemény és dallamos.

A csapat 2019-ben, Melbourne-ben alakult, a When Night Falls pedig a második albumuk. Általában a második lemez vízválasztó szokott lenni: sok esetben ekkor dől el, hogy egy jól sikerült debüt után csak egyszeri fellángolásról van-e szó, vagy komolyabb karrier körvonalazódik. Meg kell mondanom, a Wicked Smile jó úton halad, mert ez a mostani egy igazán remek album.

Mivel nem vagyok zenei szakember, gőzöm sincs, mennyire szerencsés, ha a lemez legerősebb dalát tesszük nyitótételnek. A címadó When Night Falls gitárdallama nekem egyértelműen az Iron Maiden – Wasted Years hangulatát juttatja eszembe. Ez egy dögös, lendületes, a refrénben kifejezetten dallamos heavy metal dal – tökéletes belépő.

A következő Back To Back We Stand hallatán is a Maiden ugrik be, bár ez egy direktebb, egyenesebb szerzemény, kiváló refrénnel.

A Face Of The Wicked már vontatottabb, komorabb és súlyosabb darab. A Rebel Souls erőteljes, középtempós, masszív és dallamos tétel.

Ezután viszont két olyan dal következik, amelyek ugyan nem rosszak, de valamivel sablonosabb elemekből építkeznek: a Never Surrender és a Before The Rain.

A Walking The Wire kapcsán három szót jegyeztem fel magamnak: dühös, lendületes, feszült. A Night Time Riders szintén a lemez legerősebb dalai közé tartozik: sodró, energikus és kifejezetten vagány tétel.

Természetesen egy lassabb, érzelmesebb szám is helyet kapott a lemezen – gyakorlatilag kötelező elemként. Ez a Heaven’s Falling Down (Crutch).

Az album újabb kiemelkedő pontja a The Phoenix Will Rise, amely lendületes, nagyívű, felemelő és kifejezetten pozitív hangulatú dal.

A zárótétel, Scream ’n’ Shout, erőteljes és energikus lezárás. A refrén nem túl bonyolult, és talán nem is a legeredetibb, de működik – koncerten biztosan nagyot szól majd.

A zenekar tagjai:

Danny Cecati – ének
A csapat fő zenei motorja, aki a klasszikus heavy metal iskoláját követi, és mindezt kiváló dallamérzékkel teszi.

Steve Janevski és Dave Graham – gitár
Dögös riffek mellett remekül építik be a dalokba a melodikus szólókat is.

Tom Nugara – basszusgitár, Andrew Sharp – dob
A ritmusszekció stabil, masszív alapot ad a Wicked Smile zenéjének.

A srácok elmondták, hogy ezt az albumot tudatos szintlépésnek szánták. Az évtizedes barátság adja a zenekar stabil fundamentumát, céljuk pedig a nagyobb nemzetközi jelenlét.

Persze lehet mondani, hogy itt-ott sablonos, meg hogy ilyesmit már hallottunk – de kit érdekel, ha működik? A Wicked Smile azt csinálja, amit szeret, és ezt abszolút becsülni lehet. Hogy mi lesz ebből hosszabb távon, majd meglátjuk – de az biztos, hogy a maguk részét becsülettel megtették.

„A Wicked Smile ezen a lemezen úgy zenél, mintha minden magától értetődő lenne. És tulajdonképpen az is.”

Az extra kiadványok ismét hatalmasat durrantak! A Sonata Arctica hozta az új slágert, a The Halo Effect meg, hogy ne maradjon le, bevonta a két turnépartnerét is – és a Sodom sem tétlenkedett, újra kiadták a 1994-es klasszikust. De ne higgyük, hogy ennyi az egész! Március van, tavasz van, és új zenék is érkeztek. Szóval pattanjunk fel, hajrá!

Kerrigan – The Ice Witch (single)
Német tradicionális heavy metal modern energiával, amelyben az ember nem tudja, mikor csúszik át a valóságba.

Internal Decay – Fires Of The Forgotten (EP)
33 év után tér vissza a svéd old school death metal banda. Erős, a ’90-es évek elejére emlékeztető hangzás, friss és erőteljes formában.

Sonata Arctica – Freedom Concept (single)
A dal a zenekar 30. évfordulójára készült – a szabadság itt nem fogalom, hanem játékos, csilingelő fém, amely körbetáncolja a hallgatót.

Noumena – Kuolemankello (single)
Melodikus death metal erős finn melankóliával, epikus hangulattal, amely előrevetíti a közelgő nagylemez súlyos, mégis fogós világát.

The Halo Effect – Lest We Fall (single)
A svéd banda dala, amelyet két turnépartnerével, a Heaven Shall Burn-nel és a The Black Dahlia Murder-rel közösen rögzítettek.

Psycroptic – Falling (single)
A Little River Band 1983-as dalának feldolgozása, technikás death metal átiratban.

Frozen Soul – No Place for Warmth (single)
Erőteljes old school death metal Texasból, karakteres, hideg és mély hangzással.

Sodom – Get What You Deserve (újrakiadás)
A Sodom életművének egy darabja: az 1994-es dal újraértelmezett, újramaszterelt változata, gyűjtői csomagban.

 A tavasz első virágai már kibomlottak, s velük együtt feltárultak a fémesen zengő zenék titkos szelencéi is. A harmadik részben spanyol, grúz, olasz, finn és amerikai zenekarok várnak türelemmel, hogy felfedezzük őket, mintha mindegyikük egy külön világ kapuját őrizné. Ennui, Announce The Apocalypse, Hela, Margulubre és Paul Gilbert új hangjai színezik be a hét csendjét, s az ember úgy érzi, valami fontos, valami új kezdődik.

Ennui – Qroda
A grúz zenekar az ötödik lemezével jelentkezett. A műfaj: mélyen melankolikus funeral doom metal, komoly súllyal és erőteljes érzelmi intenzitással.

Announce The Apocalypse – Void
Az amerikai banda zenéje a thrash és a progresszív metal keveréke. Feszes, technikás, modern, agresszív riffekkel és sötét atmoszférával.

Hela – A Reign to Conquer
Melodikus doom metal Spanyolországból. A zenekar a mediterrán doom színtér egyik meghatározó szereplője.

Distorted Reflection – Doom Zone
Epikus heavy/doom metal, Black Sabbath és Candlemass hatásokkal. Zenéjükben a múlt fémes árnyai és a jelen dühödt energiái csapnak össze.

Marlugubre – Per Amor Nymphae
Az olasz zenekar érzelmileg sűrű avantgárd black/death metal zenéje olyan világot teremt, amelyben a mediterrán melankólia és a modern extrém metal kísérletező szelleme találkozik.

Ruoska – Kade
Erősen Rammstein hatású, finn nyelvű, sötét és teátrális muzsika. A Kade az ötödik lemezük, és olyan, mint egy hideg, fémes hajnal.

Mek Na Ver – Noctivaga
Az olasz zenekar új lemeze masszív, okkult, hipnotikus black metal, amely a római kori misztikumot sötét rituálékkal ötvözi.

Paul Gilbert – Wroc
Paul Gilbert új lemeze merész, dallamközpontú zene – egy vallomás, amely egyszerre lázad és hódol.

Megérkezett a március, a tavasz illata száll a levegőben. És mégis, a második részben a zene sötétje az úr. Slagmaur, Toward the Throne, Drawn Into Descent, Olhava – mind külön ösvényen kalauzol a feketefém világába. De van itt más is: az amerikai hardcore és a francia glam sugaras fényével. A tavasz így egyszerre lágy és kemény, friss és sötét, és mi csak hallgatjuk, hagyjuk, hogy a zene vezessen.

A Wilhelm Scream – Cheap Heat
Melodikus hardcore az USA-ból. A lemez harsány, szókimondó és provokatív.

Gladenfold – Soulbound
A finn zenekar negyedik albuma, amely több stílust ötvöz. Erősen dallamos, epikus power metal.

Slagmaur – Hulders Ritual
Norvég avantgárd black metal, amely továbbgondolja a norvég black metal örökségét. Sűrűn zúgó, fekete láng.

Toward the Throne – Midnight
Francia atmoszférikus blackened death metal. Nyers és éteri, mint egy fekete, mély, lázas álom.

Olhava – Memorial
Az orosz black metal zenekar lemeze érzelmileg súlyos, monumentális hangképekkel.

Drawn Into Descent – Onrust
Harmadik lemezével jelentkezik a belga black metal csapat. Sötét, melankolikus, hideg és intenzív. Amikor az üres tér visszhangja végtelen sötétséget idéz meg.

Die Like Gentlemen – Die Like Gentlemen
Sludge/progresszív doom metal. Lassan építkező, improvizatív zene, amely egyszerre ég el és születik újjá.

Blackrain – Orphans of the Light
A Blackrain francia modern glam metal zenekar. A hetedik albumuk lendületes, arénarock-hangulatú, érett és sokszínű.

Egy újabb hét virradt ránk, és vele együtt új lemezek érkeztek a világ minden szegletéből. Színes és eleven ez a felhozatal: a hard rock szupercsapat Black Swan friss albummal jelentkezett, a Final Gasp izgalmas anyagot tett le az asztalra, míg Rob Zombie, a Templar és az Unverkalt szintén új albummal lépett elő. Küszöbén állunk tehát egy új zenei hétnek – merüljünk alá bátran a megjelenések hullámzó tengerében.

Black Swan – Paralyzed
A hard rock veteránokból álló szupergroup új lemezzel jelentkezett. Erőteljes, energikus és magabiztos dalok sorakoznak az albumon.

Final Gasp – New Day Symptons
Sokrétegű, sötét hangulatú anyag Bostonból. A zenekar második nagylemeze olyan, mintha az ember saját idegrendszere írna önmagáról paródiát – feszültséggel teli, mégis tudatosan felépített.

Gloom In The Corner – Royal Discordance
Az ausztrál, történetvezérelt metalcore csapat intenzív, teátrális albumot tett le az asztalra. Olyan, mintha egy egész anime-hadsereg indulna rohamra a hangfalakból.

IT’SALIE – Wild Games
Az olasz zenekar a bluesból indul, és oda is tér vissza, erőteljes ’70-es évekbeli rockhatásokkal. Karcos, mégis dallamos megszólalás.

Joel Hoekstra’s 13 – From the Fade
Joel Hoekstra szólóprojektje melodikus hard rockot kínál feszes hangszereléssel és markáns ’80-as évekbeli hangulatvilággal.

Rob Zombie – The Great Satan
Rob Zombie új lemeze intenzív és vizuális ihletésű; egyszerre idézi meg korai albumainak energiáit, miközben friss, modern hangzásbeli ötletekkel is kísérletezik.

Templar – Conquering Swords
Ez az album úgy szól, mintha egy fantasy-főhős épp most húzná ki kardját a kőből – epikus, harcias és lendületes.

Unverkalt – Héréditaire
Mélyen érzelmes, sötét, avantgárd metalalbum, érett és drámai megszólalással. Az egész lemez gomolyog és fortyog, mintha egy túlfűtött árnylény próbálná elmagyarázni, miért nem lesz napsütés.

Varials – Where the Light Leaves
Modern, nyers metalcore Philadelphiából. Érzelmileg intenzív, agresszív, ugyanakkor dallamos és nagyon is emberi.