A Heti extra kiadványok ezúttal kifejezetten erősre sikerültek. A Def Leppard albumelőzetessel jelentkezett, a Sodom pedig egy 1994-es thrash klasszikust mutatott be új köntösben. Emellett a Myrkur sötét romantikája, a Post Pulse modern metal dala és a Bloodhunter újdonsága is figyelemre méltónak ígérkezik.
Def Leppard – Rejoice (single) Egy ízelítő az új album előtt. A Def Leppard a klasszikus, dallamos nosztalgiát ötvözi modern lüktetéssel.
Sodom – Jabba The Hutt (single) A Jabba The Hutt egy felturbózott thrash klasszikus, amelyben a Sodom az 1994-es mocsok energiáit robbantja újra, modern hangzással.
Myrkur – Touch My Love And Die (single) A dán Eurovíziós válogató hivatalos indulója. Sötét romantika, skandináv folklórral átszőve.
Post Pulse – Not My War (single) A finn modern metalos banda közelgő lemezének előzetese ez a dal. Olyan, mintha a valóság bevallaná, hogy néha saját magunk ellen harcolunk.
Bloodhunter – The Devil’s Own (single) A spanyol zenekar új dala modern, erőteljes, melodikus death metal támadás, ahol a dallamosság és az intenzitás egyaránt testet ölt.
Alkaloid – Bach Out Of Bounds (koncert) A bajor progresszív/death metal banda koncertlemezén Bach-tételek és Lovecraft-tematikájú dalok szerepelnek.
Dreichmere – Starless Shores (EP) A Starless Shores egy sűrű, melankolikus, progresszív death/doom metal anyag, amely a tenger mélységeinek hideg magányát jeleníti meg lassan építkező tételeken keresztül.
Warsenal – Feeding The Wildfire (single) Kanadai old school thrash metal kaotikus, punkos energiával. A dal a függőség és az önpusztítás témáit feszegeti.
Only Human – Automata (single) Hideg, lüktető, futurisztikus progresszív metal Dániából, amely a technikát és az érzelmi intenzitást egyaránt csúcsra járatja.
A harmadik részre is maradt olyan kiadvány, amelyre érdemes időt szánni. Többek között ilyen a Cadavrul old school death metalja, valamint a Temptress és a Hellrazer új albuma. A hét közepe felé sincs pihenés, merüljünk alá!
Staghelm – Natura Semper Praevalet Három tételes, atmoszférikus black metal a ködös Albionból.
HamaSaari – Pictures Progresszív/art rock, amely úgy szól, mintha a valóság próbálná elmagyarázni, miért nem fér bele egyetlen keretbe sem.
Archville King – Aux Heures Désespérées A francia zenekar második lemeze, nyers, punkos energiájú black metal.
Cadavrul – Necrotic Savagery Old school death metal Romániából. Könyörtelen mészárszék, amely 13 év hallgatás után jelent meg.
Temptress – Hear A Hear a zenekar második lemeze. Dallamos stoner/grunge Texasból.
Hellrazer – Serve The Machine Kanadai klasszikus metal. Energikus, harcos, modern szellemiséggel.
Glamour Of The Kill – Vengeance Ez az angol metalcore banda harmadik albuma, energikus és dallamos.
A második részben Poppy önti ki a lelkét, a Sky Valley Mistress holdfényes rockja világítja be az éjszakai égboltot, miközben a Textures progresszív metalja egy precízen felépített érzelmi íven halad végig.
Poppy – Empty Hands Ez a lemez olyan, mint amikor az ember kiönti a lelkét, majd kiderül, hogy valójában a lelke öntötte ki őt.
Ritual Arcana – Ritual Arcana A német metalzenekar pengeéles és energikus bemutatkozó albuma.
New Mexican Doom Cult – Ziggurat A svéd zenekar második albumán a riffek úgy hömpölyögnek, mint a forró sivatagi homok, amelyben az ember egyszerre veszti el és találja meg önmagát.
Sky Valley Mistress – Luna Mausoleum Kétszemélyes, holdfényes rock Angliából.
Textures – Genotype A holland zenekar hatodik nagylemeze, precízen felépített, progresszív metalos érzelmi ívvel.
Vanishment – And Now We Die Thrash/heavy metal hibrid Seattle-ből: feszes, groove-os és dallamos.
A héten a Megadeth berobbantotta a kaput. Iszonyúan erős lemezzel búcsúzik Mustaine és csapata. De figyelemre méltó a Barbarian, a szimfonikus/folkos Coronatus, a japán Crystal Lake és a veterán Helix új anyaga is. És ez még csak a kezdet.
Megadeth – Megadeth A Megadeth egy olyan búcsúlemez, amelyben Dave Mustaine minden korszakát feszes, kompromisszummentes dalokba sűríti.
Barbarian – Reek of God Új lemezzel jelentkezett a több stílust keverő olasz brigád. Fegyelmezett, vad és pengeéles.
Casket – In the Long Run We Are All Dead Úgy nyomják a death metalt, mint egy hidegfront: senkinek sem hiányzik, mégis megérkezik.
Crystal Lake – The Weight of Sound Hatodik lemezével jelentkezett a japán metalcore-os Crystal Lake. Kiegyensúlyozott, érett, filmzenei fogósságú dalokkal.
Death Dealer – Reign of Steel Klasszikus amerikai heavy metal, feszes riffekkel és sebészi pontosságú ritmusokkal.
Helix – Scrap Metal A legendás kanadai csapat új lemeze öt friss dalt és öt korábbi, újramaszterelt felvételt tartalmaz.
Karloff – Revered by Death Második nagylemezével érkezik a német black/punk zenekar. Nyers, koszos, ütős.
Coronatus – Dreadful Waters Német szimfonikus/folk metal progos elemekkel. Az összetett, drámai zenei rétegek egyetlen, sodró erejű tengeráramlatként működnek.
20 éves lett az Avatar – Thoughts Of No Tomorrow című lemeze. Még nem volt meg a teátrális, cirkuszi Avatar-világ, de már határozottan formálódott.
Kedvelem az Avatar zenekart, viszont az is tény, hogy a korai albumaikat kevésbé ismerem. A 2014-es Hail The Apocalypse volt az a lemez, amellyel felfedeztem a bandát.
Ma már nehezebb pontosan behatárolni az Avatar stílusát, de akkoriban még a melodikus death/groove metal jelentette a fő irányvonalat. A svéd csapat debütáló albuma a Thoughts Of No Tomorrow, amely nyersebb, kiforratlanabb és egyértelműen útkereső. Az Avatar identitása még formálódott, de már ekkor is tisztán érződött, hogy a stílusok keverése felé tartanak.
Egy jó és egy még jobb dallal indul a műsor. A Bound To The Wall feszült, ügyes refrénjével és groove-orientált riffjeivel System Of A Down-t idézi . Az And I Bid You Farewell izgalmas, lüktető, súlyos és egyben dallamos tétel. A következő két dal viszont már nem hozza ugyanazt a szintet. A Last One Standing feszültségre épülő, lendületes darab, míg a War Song sűrű, sodró nóta.
Innen azonban a lemez nívója egyértelműen felsőbb tartományokba emelkedik.
A The Willy mély gitárhangzása adja a dal alapvető karakterét: kissé punkos, több összetevős, ingadozó ritmikai pulzussal. A My Shining Star erősen hordozza a göteborgi színt, fokozatosan emelkedő dinamikai ívvel. A My Lie is ezen a vonalon mozog, ám letisztultabb, szikárabb, lendületesebb és sötétebb tónusú. A Stranger ezzel szemben egy mélyről építkező, majd fokozatosan kiteljesedő szerzemény.
A The Skinner szerintem az album legkevésbé erős tétele: valahogy befurakodott a jobbak közé, számomra egybefolyik, nem igazán tud megérinteni. A Sane? egy dallamos, melankolikus atmoszférájú darab, amely felvezeti a záró Slave Hive Meltdown-t. Ez egy remek tempós, az album legkomplexebb szerzeménye, több réteggel, hangulattal és összetevővel, túlfeszített ritmikai impulzusokkal.
Érdemes kicsit megvizsgálni a zenészi teljesítményt is.
Johannes Eckerström énekes, fiatalos, ösztönös, még kevésbé teátrális, mint amivé később válik. A drámai érzéke már ekkor is jelen van, csak még nem annyira hangsúlyosan.
Jonas „Kungen” Jarlsby és Simon Andersson gitárosok sorra hozzák a nyers riffeket és a súlyos groove-okat.
Johannes Alfredsson dobos kiválóan, feszesen és impulzívan játszik.
Henrik Sandelin basszusgitáros biztosítja a komor, sűrű alapot.
A kritikusok szerint a Thoughts Of No Tomorrow stabil, de nem kiemelkedő alkotás. Véleményük alapján nem túl eredeti, viszont erős a gitármunka, nyers, energikus és ígéretes.
A rajongók ezzel szemben ösztönösnek, fiatalosnak, dühösnek és szűretlennek tartják – még nem teljesen kiforrott, de már határozott karaktert mutató anyag.
Összegzés
A Thoughts Of No Tomorrow egy csiszolatlan, karcos, zsigeri, mégis tudatosan építkező album. A produkció itt még csupaszabb, de éppen ez emeli ki a dalok feszültségét. Egy erőteljes kiindulópont, amelyből egy saját karakterrel rendelkező zenekar nő majd ki.
„A Thoughts Of No Tomorrow bebizonyítja, hogy a nyers káoszban is lehet rendszert találni.”
Mostanában elég sok thrash metal csapatot sikerült meghallgatnom. Egyértelmű, hogy a műfaj átélt nehezebb időszakokat, ugyanakkor rengeteg fiatal zenekar tevékenykedik ma is ebben a közegben. Természetes folyamat, hogy maga a thrash is változott: modernizálódott, új elemeket emelt be, és ezzel a zenei világ jóval nyitottabbá vált.
Szerencsére a nagy öregek is aktívan jelen vannak a színtéren, és továbbra is erős lemezeket adnak ki – elég csak a tavalyi Testament vagy Sodom albumokra gondolni. Most pedig itt van az új Kreator-lemez. Fussunk is neki!
A Mille Petrozza – ének/gitár, Ventor – dob, Sami Yli-Sirniö – gitár, Frédéric Leclercq – basszusgitár alkotta csapatnak ez a 16. stúdióalbuma.
A dalgyűjtemény három kiváló szerzeménnyel indít. A Seven Serpents íves felépítésű, dallamos, tudatosan építkező tétel. A Satanic Anarchy direktebb és lendületesebb, kiváló refrénnel, itt nincs fék. A címadó Krushers of the World egy kiforrott, masszív, középtempós darab, gépies groove-okkal.
A Hiraes közreműködésével készült Tränenpalast olyan, mint egy acélból öntött könnycsepp, fojtott, nyomasztó atmoszférával felvértezve. A Barbarian fenyegető, pengeéles, izmos és energikus – a Kreator barbár üzemmódban. A Blood of Our Blood gyökerei a zenekar korábbi korszakaihoz nyúlnak vissza, sodró lendülettel és dallamos, mégis fenyegető refrénnel.
A Combatants gyakorlatilag egy heavy metal dal, remek refrénnel, lüktető, fegyelmezett energiával. A Psychotic Imperator szintén a régebbi időket idézi: erőteljes, többrétegű, hamisítatlan Kreator-nóta, tele feszültséggel és zaklatottsággal. A Deathscream esetében a düh és a sebesség dominál, egy gyors, pengeéles thrash-roham. Az album záródala inkább soft thrash/heavy metal irányba mozdul el, sőt akad benne olyan rész is, amelyről első hallásra nem mondtam volna meg, hogy ez a Kreator.
A zenészek elmondása szerint a mai világ zűrzavarában kapaszkodót és lendületet akarnak adni a hallgatóknak, hangsúlyozva, hogy a Kreator továbbra is előre halad, és minden albummal új energiákat kíván felszabadítani. Három szó, ami tökéletesen jellemzi a lemezt: erő, kitartás és düh.
Teljesen felesleges a zenészek teljesítményét külön méltatni – úgyis csak dicsérni lehetne.
A Kreator zenéje átalakult, és ezt az átalakulást sikeresen átmentette a 2020-as évekre. Ennek lenyomata a Krushers of the World, amelyben megmaradt a zenekarra jellemző harag és indulat, miközben a dallamok tökéletesen simulnak a zenei összképbe. Mondhatnánk, hogy ez egy lightosabb Kreator-album, de kizárólag a jó értelemben.
Hallgatás közben többször is a Machine Head ugrott be – ők is hasonló ívet járnak be. Lehet, hogy ez a jövőben tendenciává válik, de amíg ilyen minőségű albumok születnek, addig ez egyáltalán nem baj.
„Mire aKrushers of the Worldvégére értem, már nem én kapaszkodom a világba – a világ kapaszkodik belém, mert most már van miért.”
A tolnai Haatan zenekar tagjai kisebb megszakításokkal már a múlt évezred vége óta együtt muzsikálnak. A csapat Chalice of the Darkened Soul című albuma a harmadik nagylemezük. 2024-ben ráadásul kettő kiadványuk is megjelent: az egyik a Fragments of the Past, a másik pedig az Eternal Descent of the Decadent Goddess.
A banda zenei DNS-ét talán a következő meghatározás fedi le a legpontosabban: klasszikus metal alapú, doom színezetű heavy metal, amelyet a tagok zenei gyökerei tesznek igazán egyedivé. Ezek a gyökerek olyan zenekarokban keresendők, mint a Warlord, Yngwie Malmsteen, Running Wild, Metal Church, Black Sabbath, Vicious Rumors, illetve a korai Iron Maiden.
Nézzük, mit sikerült kihozni ebből az illusztris társaságú zenei elegyből.
Az album a God Complex című dallal indul, amely lendületes, erőteljes, határozott dinamikai ívvel rendelkező szerzemény. A Black Sails on the Seas egy árnyalattal még erősebb: markáns ikergitáros jelenlét, jól eltalált gitárdallamok, komor hangulat, de ott van benne a kellő dög is.
A lemeznek több csúcsszerzeménye is akad. Ezek közé tartozik a Burn! Burn! Burn!, amelyben erősen érződik a Running Wild-hatás: lendületes, dallamos, a refrén kissé váratlan, mégis telitalálat, ráadásul jól időzített csúcspontokkal. Szintén említésre méltó a Law and Order (Sin City), ahol a korai Iron Maiden hatása érezhető: epikusabb hangvétel, tempóváltások és magas energiaszint jellemzi.
A Holy Grail sodró dinamikája az album egyik legkeményebb tételévé teszi. A címadó Chalice of the Darkened Soul baljós kezdés után végig megőrzi nyomasztó, drámai atmoszféráját. Az Alexander the Great is kellően kemény, jó dallamvezetéssel és hódító lendülettel.
Az album végére is marad puskapor: a Red Wood (Chernobyl) és a Marching in Hell egyaránt kiváló darabok. Előbbi tempóváltásos, galoppozós, organikusan lüktető szerzemény, míg utóbbi – szintén a korai Maiden szellemiségét idézve – dögös, erőteljes, pokoljáró energiával teli tétel, amely gyakorlatilag szétkapja a hangfalakat.
A zenészi teljesítményt vizsgálva egyértelmű a kép. Csibi János énekét erős karakter jellemzi, van arca és súlya a hangjának. Márkó Zoltán, aki az összes gitárt feljátszotta, kiemelkedő teljesítményt nyújt: rengeteg ötlettel dolgozik, és ezeket technikailag is magabiztosan hozza, játéka adja a lemez gerincét. Szomorú „Siska” Tibor dobos precízen és feszesen rakja a dalok alá a ritmust. A hangzás kifejezetten rendben van, nehéz lenne belekötni.
Ha a végén valami összegzést kellene adni, annyit írnék a Chalice of the Darkened Soul kapcsán, hogy egy tudatosan felépített, arányos és karakteres heavy metal album. A hangszeres teljesítmény erős és stabil, a dalszerkezetek átgondoltak. Olyan lemez ez, amely magabiztosan jelöli ki a zenekar saját útját – benne van az erő, a szenvedély és a megalkuvás nélküli hit.
„AChalice of the Darkened Soulúgy szól, mintha eléd rakná mindazt, amit eddig félretettél magadban, hogy végre szembe nézhess vele. A végén pedig rájössz: amit kerestél, mindig is ott volt benned – csak most végre meghallottad.”
A mostani magyar Fémkapszulában a Blank Point, a Wishdoom Falls és a Rebel zenekarok nemrégiben megjelent anyagait mutatjuk be. Az albumokat – a Rebel esetében EP-t – véletlenszerűen választottuk ki az előzetes dalok alapján.
Aztán, hogy milyen nagy rendező az élet, szembesültünk vele, hogy van némi összefüggés a három zenekar között. Az egyik Nagy Viktor gitáros, aki a Wishdoom Falls és a Blank Point tagja is, illetve a Blank Point énekesnője, Biczók Zsófia, aki vendégeskedik a Wishdoom Falls albumán. És hogy a Rebel is képben legyen: Nagy Viktor itt is játszott korábban.
Három zenekar, három külön világ – egy kapszulában.
Blank Point – XVIII: XXX
Az év utolsó napjaiban adta ki első nagylemezét a budapesti Blank Point zenekar. Saját meghatározásuk szerint zenéjük hard rock és heavy metal női énekkel, egyedi zenei világgal – és ez valóban a lehető legpontosabb leírása annak, amit ezen az albumon hallunk.
A lemezen tíz saját dal mellett két feldolgozás is helyet kapott: Bonnie Tyler klasszikusa, az I'm Holding Out for a Hero, valamint a House of the Rising Sun. Spoiler nélkül kijelenthető, hogy a Blank Point-féle verziók nyersek, erőteljesek és alaposan felturbózottak. Maga az album egyébként meglepően érett, energikus és jól összerakott debütálás. Nézzünk néhány dalt a saját szerzemények közül, amelyek különösen emlékezetesek.
A Kút nyitótétel lendületes, pattogós, és már az első pillanatban megmutatja, mire lehet számítani. Az Elvarázsolt lélek pulzáló, erős dallamvezetéssel dolgozik, míg a Mi legyen veled játékosabb, pajkosabb hangvételű darab, kimagasló gitárjátékkal. A Lányok, lányok nehéz témát feszeget, amelyet a zene pontosan és érzékenyen támaszt alá. A Szörnyű napok komor, drámai és elgondolkodtató, kellő súllyal megszólalva. A Határ van feszes, lendületes és ironikus, egyfajta kapunyitó érzést ad.
Érdemes külön szót ejteni a zenészekről is, hiszen míves munkát adtak ki a kezükből. Biczók Zsófia éneke stabil, természetes és magabiztos. A gitárosok – Országh Tamás és Nagy Viktor – jelentik a riffek motorját és a zenekar gerincét, ők adják meg a dalok tartását. A ritmusszekció is erős: Herbst Norbert basszusgitáros megbízhatóan és ízlésesen építi az alapokat, míg Zábráczki Zsolt dobos stabil tempóval biztos hátteret ad a számoknak.
Ez a lemez olyan, mint egy különös mintázatú kő a folyó kavicsai között: nem hivalkodik, mégis azonnal észreveszed, és nem tudsz csak úgy elsétálni mellette.
Abszolút kiérlelt produkció, zeneileg is a helyén van: kemény, dögös, mégis természetes, organikus hangzással. A szövegek komolyabb rétegeket is érintenek, ugyanakkor jelen van bennük egy jó értelemben vett pimaszság is.
„Olyan ez a lemez, mint egy csendes esti tűz mellett elmondott igaz történet: tiszta, komoly, és sokáig ott marad az ember gondolatai között.”
Wishdoom Falls – Rise
Elöljáróban két dolog jutott eszembe a Wishdoom Falls – Rise lemeze kapcsán.
Az egyik, hogy az album egy átgondolt, jól felépített, jól megírt és profi módon előadott anyag, ami tulajdonképpen nemzetközi színvonalat képvisel. A másik, hogy a Wishdoom Falls-féle zenekarok simán megállnak a saját lábukon, csak a nagyobb nyilvánosság lehetőségét kéne megkapniuk.
A budapesti zenekar a Rise-szal a második lemezét adta ki. Megfogalmazásuk szerint stílusuk doom metal, szimfonikus betétekkel.
Az album egységes, de néhány dalt mindenképpen kiemelnék.
A címadó tétel, Rise, baljós atmoszférát teremt, miközben a kidolgozott dalszerkezet folyamatosan lüktet. A Stone On My Road sötétebb ívvel rendelkezik, míg a lemez egyik legjobb dala, a Without Rules – vendégelőadóként tartalmazza a Blank Pointos Biczók Zsófia közreműködését, egyfajta duettben Soós Katalin énekesnővel. A melankolikus, érzelmes vokális váltakozás teszi a dalt igazán felemelővé.
A Curse a másik csúcsdal: él, lélegzik, közben erős, dögös és végzetszerű zene kíséri. A System Failed lendületesebb tétel, ahol a váltakozó énektémák, hangulatok és ritmusok feszültségben tartják a hallgatót. A The Longest Winter ezzel szemben egy klasszikus doom/death dal, erős, áramló atmoszférával.
Érdemes szót ejteni a zenészi teljesítményről is. A már említett Soós Katalin énekesnő a durva és a tiszta ének közötti érzelmi intenzitás mestere. Nagy Viktor gitár/sampler játéka a masszív riffek és az atmoszférikus rétegek kettősségére épül, a gitározásban Korpusz Ádám is besegít. Marosi Tibor basszusgitárja súlyos, földközeli hangokkal támasztja alá a zenét, míg Vágó Tamás dobos a feszes, erőteljes tempók megalkotója.
A Rise azt a pillanatot ragadja meg, amely mögött ott van a munka, a súly, a tehetség és az akarat. A Wishdoom Falls átlépett egy küszöböt, ahonnan csak előre vezet az út.
„A Rise egy fény, olyan, amely a sötét éjben lobban. Az árnyakat nem űzi el, de megmutatja, valójában hol van a helyünk.”
Rebel – Keselyűk birodalma "EP"
A budapesti Rebel zenekar Szaládi Károly szólóprojektjeként indult több mint tíz évvel ezelőtt. A zene, amit játszanak, markáns, riffközpontú klasszikus heavy metal, többek között hősies, mitikus tematikákkal.
A lemez nagyon jól szól: természetes és erőteljes. Nézzük azt a négy dalt, amelyek ezt az EP-t alkotják.
A Villámok ura egy bevezető tétel: feszes tempójú, energikus és egyenes gerincű szerzemény. A Fekete angyal véleményem szerint jobb nóta: tempós, magában hordozza a klasszikus magyar metal örökségét, refrénje pedig melodikus ívet rajzol. A Fattyú Káin és Ábel történetét meséli el. Jól felépített szerzemény, amelyben a zene szépen idomul a történethez – harapós, büszke önigazolás. Az Álmok útján egy dögös útmutatás, amely több jó ötletből, építkező dinamikával alkot kerek egészet.
A zenészek? Szaládi Károly énekesként erőteljesen, stabilan és a stílushoz illően énekli végig az albumot. A gitárosok – hárman is vannak – Jurinka Péter, Benke Gábor és Cselenyák Balázs többrétegű riffekkel, harmonizáló dallamvezetéssel és falat építő, masszív hangzással dolgoznak. Maros Richárd basszusgitáros adja a stabilitást és a lüktetést, Hajnal Tibor dobos pedig kiválóan – húzósan, menetelősen – dobol.
Olyan ez az EP, mint egy acélműhely: szikrázik, izzik, és mire észbe kapsz, már ott állsz a színpad előtt. A Keselyűk birodalma egy feszes, jól összerakott, egységes anyag, amelyben minden hangszer a helyén van, az énekkel együtt pedig biztos, felismerhető hangképet teremt.
„A Keselyűk birodalmaolyan, mint amikor valaki csak egy kis zenét akar hallgatni, aztán azon kapja magát, hogy a refrént együtt énekli a zenekarral.”
A hét extra kiadványai is színesek: többek közt a The Cult előzményzenekarának számító Death Cult koncertanyaga, az olasz melodikus death metalos Arcanum Sanctum EP-je, a The Funeral Portrait koncertfelvétele, valamint Charlotte Wessels új dala keltheti fel az érdeklődést.
Death Cult – Paradise Live(koncert) Egy 16 számos koncertfelvétel, amelyet 2023-ban rögzítettek. A zenekar a The Cult előzményének tekinthető.
A második rész is tartogat jó zenéket. Közülük is kiemelkedik a Soen, a Valiant Sentinel, a Viserion, a Genus Ordinis Dei és a Blade and Bath legújabb anyaga.
Soen – Reliance Hetedik lemezével érkezett a svéd Soen. Letisztult, fegyelmezett és súlyos anyag.
Valiant Sentinel – Neveralm A görög banda második albuma került piacra. Feszes US metal, olyan, mintha a saját kételyeinket kovácsolnánk karddá.
Viserion – Fire and Blood New York-i atmoszférikus black metal. A csapat új lemeze egy konceptalbum: kemény és száraz megszólalású.
Genus Ordinis Dei – The Land East of Eden Olasz szimfonikus death metal. Filmszerű történetmesélés és teátrális megközelítés jellemzi.
Blade and Bath–Brutal Fantasies Ukrán egyszemélyes depresszív black metal. Modern, érzelmileg intenzív, feszes és meglepően erős anyag.
Anti-Sapien–At the Mercy of the Merciless Blackened death metal a tengerentúlról. Az emberi kiszolgáltatottság könyörtelen zúzdája.
Handful of Hate –Soulless Abominations Az olasz black metal banda kilencedik lemezét jelentette meg, amely azt bizonyítja, hogy a könyörtelenségnek is van ritmusa.
Gluecifer –Same Drug, New High Mocskos punk rock Norvégiából. Érdekesség, hogy az előző lemezük 20 éve jelent meg.
