Rock/metal mindenek felett.

Acélbetét

Fémkapszula, Magyar Gyártmány – három hazai zenekar rövid lemezismertetője egy helyen

copilot_image_1767050239851.jpeg

A mostani magyar Fémkapszulában a Blank Point, a Wishdoom Falls és a Rebel zenekarok nemrégiben megjelent anyagait mutatjuk be. Az albumokat – a Rebel esetében EP-t – véletlenszerűen választottuk ki az előzetes dalok alapján.

Aztán, hogy milyen nagy rendező az élet, szembesültünk vele, hogy van némi összefüggés a három zenekar között. Az egyik Nagy Viktor gitáros, aki a Wishdoom Falls és a Blank Point tagja is, illetve a Blank Point énekesnője, Biczók Zsófia, aki vendégeskedik a Wishdoom Falls albumán. És hogy a Rebel is képben legyen: Nagy Viktor itt is játszott korábban.

Három zenekar, három külön világ – egy kapszulában.

 

Blank Point – XVIII: XXX

screenshot_20260117_120352_chrome.jpg

Az év utolsó napjaiban adta ki első nagylemezét a budapesti Blank Point zenekar. Saját meghatározásuk szerint zenéjük hard rock és heavy metal női énekkel, egyedi zenei világgal – és ez valóban a lehető legpontosabb leírása annak, amit ezen az albumon hallunk.

A lemezen tíz saját dal mellett két feldolgozás is helyet kapott: Bonnie Tyler klasszikusa, az I'm Holding Out for a Hero, valamint a House of the Rising Sun. Spoiler nélkül kijelenthető, hogy a Blank Point-féle verziók nyersek, erőteljesek és alaposan felturbózottak. Maga az album egyébként meglepően érett, energikus és jól összerakott debütálás. Nézzünk néhány dalt a saját szerzemények közül, amelyek különösen emlékezetesek.

A Kút nyitótétel lendületes, pattogós, és már az első pillanatban megmutatja, mire lehet számítani. Az Elvarázsolt lélek pulzáló, erős dallamvezetéssel dolgozik, míg a Mi legyen veled játékosabb, pajkosabb hangvételű darab, kimagasló gitárjátékkal.
A Lányok, lányok nehéz témát feszeget, amelyet a zene pontosan és érzékenyen támaszt alá. A Szörnyű napok komor, drámai és elgondolkodtató, kellő súllyal megszólalva. A Határ van feszes, lendületes és ironikus, egyfajta kapunyitó érzést ad.

Érdemes külön szót ejteni a zenészekről is, hiszen míves munkát adtak ki a kezükből. Biczók Zsófia éneke stabil, természetes és magabiztos. A gitárosok – Országh Tamás és Nagy Viktor – jelentik a riffek motorját és a zenekar gerincét, ők adják meg a dalok tartását. A ritmusszekció is erős: Herbst Norbert basszusgitáros megbízhatóan és ízlésesen építi az alapokat, míg Zábráczki Zsolt dobos stabil tempóval biztos hátteret ad a számoknak.

Ez a lemez olyan, mint egy különös mintázatú kő a folyó kavicsai között: nem hivalkodik, mégis azonnal észreveszed, és nem tudsz csak úgy elsétálni mellette.

Abszolút kiérlelt produkció, zeneileg is a helyén van: kemény, dögös, mégis természetes, organikus hangzással. A szövegek komolyabb rétegeket is érintenek, ugyanakkor jelen van bennük egy jó értelemben vett pimaszság is.

„Olyan ez a lemez, mint egy csendes esti tűz mellett elmondott igaz történet: tiszta, komoly, és sokáig ott marad az ember gondolatai között.”

 

Wishdoom Falls – Rise

screenshot_20260121_193757_chrome.jpg

Elöljáróban két dolog jutott eszembe a Wishdoom Falls – Rise lemeze kapcsán.

Az egyik, hogy az album egy átgondolt, jól felépített, jól megírt és profi módon előadott anyag, ami tulajdonképpen nemzetközi színvonalat képvisel.
A másik, hogy a Wishdoom Falls-féle zenekarok simán megállnak a saját lábukon, csak a nagyobb nyilvánosság lehetőségét kéne megkapniuk.

A budapesti zenekar a Rise-szal a második lemezét adta ki. Megfogalmazásuk szerint stílusuk doom metal, szimfonikus betétekkel.

Az album egységes, de néhány dalt mindenképpen kiemelnék.

A címadó tétel, Rise, baljós atmoszférát teremt, miközben a kidolgozott dalszerkezet folyamatosan lüktet. A Stone On My Road sötétebb ívvel rendelkezik, míg a lemez egyik legjobb dala, a Without Rules – vendégelőadóként tartalmazza a Blank Pointos Biczók Zsófia közreműködését, egyfajta duettben Soós Katalin énekesnővel. A melankolikus, érzelmes vokális váltakozás teszi a dalt igazán felemelővé.

A Curse a másik csúcsdal: él, lélegzik, közben erős, dögös és végzetszerű zene kíséri. A System Failed lendületesebb tétel, ahol a váltakozó énektémák, hangulatok és ritmusok feszültségben tartják a hallgatót. A The Longest Winter ezzel szemben egy klasszikus doom/death dal, erős, áramló atmoszférával.

Érdemes szót ejteni a zenészi teljesítményről is. A már említett Soós Katalin énekesnő a durva és a tiszta ének közötti érzelmi intenzitás mestere. Nagy Viktor gitár/sampler játéka a masszív riffek és az atmoszférikus rétegek kettősségére épül, a gitározásban Korpusz Ádám is besegít. Marosi Tibor basszusgitárja súlyos, földközeli hangokkal támasztja alá a zenét, míg Vágó Tamás dobos a feszes, erőteljes tempók megalkotója.

A Rise azt a pillanatot ragadja meg, amely mögött ott van a munka, a súly, a tehetség és az akarat. A Wishdoom Falls átlépett egy küszöböt, ahonnan csak előre vezet az út.

„A Rise egy fény, olyan, amely a sötét éjben lobban. Az árnyakat nem űzi el, de megmutatja, valójában hol van a helyünk.”

 

Rebel – Keselyűk birodalma "EP"

screenshot_20260117_154157_chrome.jpg

A budapesti Rebel zenekar Szaládi Károly szólóprojektjeként indult több mint tíz évvel ezelőtt. A zene, amit játszanak, markáns, riffközpontú klasszikus heavy metal, többek között hősies, mitikus tematikákkal.

A lemez nagyon jól szól: természetes és erőteljes. Nézzük azt a négy dalt, amelyek ezt az EP-t alkotják.

A Villámok ura egy bevezető tétel: feszes tempójú, energikus és egyenes gerincű szerzemény. A Fekete angyal véleményem szerint jobb nóta: tempós, magában hordozza a klasszikus magyar metal örökségét, refrénje pedig melodikus ívet rajzol. A Fattyú Káin és Ábel történetét meséli el. Jól felépített szerzemény, amelyben a zene szépen idomul a történethez – harapós, büszke önigazolás. Az Álmok útján egy dögös útmutatás, amely több jó ötletből, építkező dinamikával alkot kerek egészet.

A zenészek? Szaládi Károly énekesként erőteljesen, stabilan és a stílushoz illően énekli végig az albumot. A gitárosok – hárman is vannakJurinka Péter, Benke Gábor és Cselenyák Balázs többrétegű riffekkel, harmonizáló dallamvezetéssel és falat építő, masszív hangzással dolgoznak. Maros Richárd basszusgitáros adja a stabilitást és a lüktetést, Hajnal Tibor dobos pedig kiválóan – húzósan, menetelősen – dobol.

Olyan ez az EP, mint egy acélműhely: szikrázik, izzik, és mire észbe kapsz, már ott állsz a színpad előtt. A Keselyűk birodalma egy feszes, jól összerakott, egységes anyag, amelyben minden hangszer a helyén van, az énekkel együtt pedig biztos, felismerhető hangképet teremt.

A Keselyűk birodalma olyan, mint amikor valaki csak egy kis zenét akar hallgatni, aztán azon kapja magát, hogy a refrént együtt énekli a zenekarral.”

Heti Metal Ráadás - Extra megjelenések

copilot_image_1765064540912.jpeg

A hét extra kiadványai is színesek: többek közt a The Cult előzményzenekarának számító Death Cult koncertanyaga, az olasz melodikus death metalos Arcanum Sanctum EP-je, a The Funeral Portrait koncertfelvétele, valamint Charlotte Wessels új dala keltheti fel az érdeklődést.

Death Cult – Paradise Live (koncert)
Egy 16 számos koncertfelvétel, amelyet 2023-ban rögzítettek. A zenekar a The Cult előzményének tekinthető.

Demons My FriendsDemons Seem To Gather (újrakiadás)
A 2023-as album újrakiadása: egy súlyos, pszichedelikus stoner/doom anyag.

The EternalCelestial (EP)
Dark/progresszív/gothic metal a 2024-es Skinwalker kísérőanyagaként. Sötét, atmoszférikus, filmszerű megszólalás.

The Funeral Portrait – Live From The Suffocate City (koncert)
Az amerikai modern rock banda energikus, teátrális koncertlemeze.

Arcanum Sanctum – Pax (EP)
Az olasz melodikus death metal zenekar rövid, de sűrű kiadványa, amelyen tovább finomítják modern hangzásvilágukat.

Humanity’s Last Breath – Godhood (single)
Disszonáns, masszív deathcore Svédországból.

Charlotte Wessels – After Us The Flood (single)
A holland énekesnő drámai, érzelmileg feszült új dala.

Gaerea – Phoenix (single)
A portugál black metal banda első kislemeze a közelgő Loss albumról.

Heti Metal 2. rész lemezajánló

heti_metal_loho_1_1.jpeg

A második rész is tartogat jó zenéket. Közülük is kiemelkedik a Soen, a Valiant Sentinel, a Viserion, a Genus Ordinis Dei és a Blade and Bath legújabb anyaga.

SoenReliance
Hetedik lemezével érkezett a svéd Soen. Letisztult, fegyelmezett és súlyos anyag.

Valiant Sentinel – Neveralm
A görög banda második albuma került piacra. Feszes US metal, olyan, mintha a saját kételyeinket kovácsolnánk karddá.

Viserion – Fire and Blood
New York-i atmoszférikus black metal. A csapat új lemeze egy konceptalbum: kemény és száraz megszólalású.

Genus Ordinis Dei – The Land East of Eden
Olasz szimfonikus death metal. Filmszerű történetmesélés és teátrális megközelítés jellemzi.

Blade and Bath Brutal Fantasies
Ukrán egyszemélyes depresszív black metal. Modern, érzelmileg intenzív, feszes és meglepően erős anyag.

Anti-Sapien At the Mercy of the Merciless
Blackened death metal a tengerentúlról. Az emberi kiszolgáltatottság könyörtelen zúzdája.

Handful of Hate – Soulless Abominations
Az olasz black metal banda kilencedik lemezét jelentette meg, amely azt bizonyítja, hogy a könyörtelenségnek is van ritmusa.

Gluecifer – Same Drug, New High
Mocskos punk rock Norvégiából. Érdekesség, hogy az előző lemezük 20 éve jelent meg.

Heti Metal 1. rész - lemezajánló

heti_metal_logo_2.jpeg

Ezen a héten már egy nagy hal is akadt a Heti Metal kivetett hálójában. Új albummal jelentkezett a Kreator. De nem elhanyagolható a Carrion Vael, az Edenbridge, a Marianas Rest, az Ov Sulfur és a Soulbound sem. Erős évkezdet elé nézünk tehát – és maradjon is így egész évben.

Kreator – Krushers Of The World
Új nagylemezzel jelentkezett a német thrash metal legenda, a Kreator is. Zúg, lüktet, és ránk nehezedik.

Carrion Vael – Slay Utterly
Technikás, melodikus death metal az Államokból. Minden dal egy-egy sorozatgyilkos történetét dolgozza fel.

Edenbridge – Set The Dark On Fire
Drámai rockopera a szomszédos Ausztriából. Mintha a zenekar a fejébe vette volna, hogy a sötétet is rendbe rakja.

Marianas Rest – The Bereaved
Ötödik lemezét adta ki a napokban a finn melodikus doom/death metal csapat. Lassan hömpölygő, melankolikus konceptalbum, amely a gyász különböző stádiumait járja körül.

Ov Sulfur – Endless
A Las Vegas-i zenekar új lemezének témája az örökkévalóság. A hangok úgy gomolyognak, mint a sivatagi éjben a hajnali pára.

Architectural Genocide – Malignant Cognition
Brutal death metal Texasból. Tömör, pusztító és fegyelmezett. Mintha a józan észt kirúgták volna a próbateremből.

Dvm Spiro – MMXXVI-Grave
Olasz funeral death metal. Grandiózus, lassan építkező, súlyos. Úgy vonszolja magát előre, mintha a saját sírját tolna maga előtt.

Soulbound – Syn
Sűrű, agresszív, mégis dallamos indusztriális metal anyag a német zenekartól.

Total Annihilation – Mountains Of Madness
Old school death metal Svájcból. Az album a banda 20. évfordulójára jelent meg.

Fémkapszula - Baljós érzelmi rítusok, három az egyben

copilot_image_1763924088491_2.jpeg

A mai Fémkapszula hatóanyagai három különböző országból érkeznek. Az egyik összetevő a görög Acid Death progresszív death metalja, a másik a francia DarkTribe progos elemekkel átszőtt power metalja, míg a Varang Nord a lettországi erdők mélyéről hozza el az ősi hangulatú muzsikát, death metal alapokra építve.
Három ország, három markánsan eltérő zenei világ.

Acid Death – Evolution

screenshot_20260109_230524_spotify.jpg

Az Evolution a veterán görög Acid Death hatodik albuma. A zenekar még 1989-ben alakult Athénban, igaz, volt egy tízéves inaktív időszakuk is.

A banda a death / thrash / progresszív metal elegyét játssza, kimagasló színvonalon. Nem csoda tehát, hogy hatásaik között ott szerepel a Death, az Atheist és a Cynic.

Az Evolution egy koncepcióalbum, amely az emberi fejlődés történetét járja végig. Az egységes műből kiemelkedik a Coded Dominion, egy több összetevős szerzemény, komoly gitárjátékkal és hideg, rejtett feszültséggel. A Flesh Dancing in the Fire sodró lendületű tétel, furcsa vokális megoldásokkal, míg a Gateway to Knowledge egy komplex, technikás, sötét és baljós dal. ÉItt két vendég is felbukkan: Kelly Shaefer (Atheist) és James Murphy (Death, Obituary).

A Shadows of Our Despair jól eltalált, szomorkás refrénnel rendelkező, ugyanakkor lüktető nóta. A lemez szerintem legjobb darabja viszont a (Walkin') the Path to Certainty, amelyben szintén több alkotóelem olvad össze – gyakorlatilag egy zenei katarzis.

A zenekar tud zenélni, nem is akárhogyan. Savvas Betinis énekes/basszusgitáros reszelős hangja adja meg az érzelmi fókuszt, Dennis Kostopoulos és John Anagnostou gitárosok mértani precizitással és magas színvonalon pengetnek, ráadásul Dennis felel a dallamos énekért is. Kostas Alexis pedig feszesen és határozottan hozza a dalok alá a ritmust.

Megvannak a zenekarban az ötletek, és a dallamokkal sem állnak hadilábon. A hangzás nyers és harapós. Az Evolution pontosan azt adja, amit várni lehet tőle: erőt, lendületet és minőséget. Kifogástalan teljesítmény.

„Az Evolution olyan, mint egy régi történet, amelyet rég hallottam, mégis újra és újra végig akarom hallgatni.”

 

Darktribe – Forgotten Reveries

screenshot_20260115_191257_spotify.jpg

Mára a power metal gyakorlatilag az egész világot meghódította. Zenekarból nincs hiány, francia power metal bandával viszont eddig személy szerint nem igazán találkoztam. Most ez is megtörtént.

A Darktribe egy nizzai zenekar, 2009-ben alakultak, a Forgotten Reveries pedig a negyedik nagylemezük. Zenéjükben a power metal lendülete találkozik a modern progresszív metal világával: letisztult építkezések, erős dallamok és filmes hangulatú betétek jellemzik az anyagot.

Erre több jó példa is akad. Ilyen az I Walk Alone, nagy ívű dallamaival. A The Fallen World sebesebb tempójú, remek dalépítési struktúrával. Az Eden (The Eclipse) alulról indít, pulzáló alapokra épít, és kiválóan eltalált, melodikus refrénnel dolgozik – szerintem ez az album legerősebb dala. Vagy mégsem?

Ott van ugyanis a From Start to Dust is, amely szintén kiemelkedő tétel: dögös, lélegző, szépen felépített érzelmi ívvel és megjegyezhető dallamokkal. Emellett érdemes kiemelni a Son of Illusion című dalt is, amely dinamikus, drámai és határozottan epikus.

Akik ezt a lemezt „elkövették”:

Anthony Agnello – ének, hangja jól illeszkedik a zenéhez, tiszta, melankolikus karakterrel.
Bruno Carpani – basszusgitár, nélküle bizony könnyen összedőlne a ház.
Loïc Manuello – gitár, kimagasló teljesítményt nyújt, játéka olyan, mint egy gondosan megépített katedrális.
Guillaume Morero – dob, feszesen és magabiztosan kalapálja a ritmusokat.

A Forgotten Reveries egy fegyelmezett, melodikus progresszív/power metal album. Letisztult témák, építkező gitárdallamok és érzelmileg átgondolt hangzásvilág jellemzi. Nem állítom, hogy ne lenne helyenként kiszámítható, de amit vállal, azt profin és magas színvonalon hozza.

„A Forgotten Reveries után az ember úgy marad csendben, mint aki tudja: az élet nem lett könnyebb, csak ő lett egy árnyalattal jobb ember.”

 

Varang Nord – Mygla

screenshot_20260116_144510_spotify.jpg

A lett metal színtér ritkán kerül reflektorfénybe, pedig a Varang Nord bizonyítja, hogy Lettországban is születnek nemzetközileg komolyan vehető zenekarok.
A csapat 2014-ben alakult, és a Mygla a negyedik albuma. Az áttörést a bandának a 2019-ben megnyert Wacken Metal Battle hozta meg.

Zenéjükben keveredik a viking és északi pogány mitológia, az ősök világának hangulata és a latgaliai népi hangszerekkel előadott folk, mindez death metal alapokra építve. A zenekar a latgaliai nyelvjárást használja – ez egy erősen archaikus, Lettország keleti részén beszélt nyelv – amit a dalaikban énekelnek.

Nézzünk meg néhány tételt, amelyek különösen tetszettek:

  • Mygla – A címadó szám erős, atmoszferikus hangulatot áraszt, akár egy ködbe burkolózó ragadozó.
  • Trokais PlägursGazdag folk elemekkel átszőtt, sodró lendületű pogány tombolás.
  • Moldu Dius – Lassabb, középtempós, rituális, ősi erő vibrálása.
  • Shrooms – Metalosabb élű szám, különös hangulatú folk/metal/alter kombó; ezt valószínűleg a vendégzenész, Alex Under erősen alter jellegű énekstílusa teszi egyedivé.
  • Tymsa ItHideg, rideg és intenzív, tele fojtott, rituális feszültséggel.

A zenekar tagjai:

  • Maksim Popovs (Wolf) – énekes/gitáros: érdes, hörgős, pogány frontember.
  • Jelena Kalniša (Alyona) – vokál/harmonika: egy női, erdei szellemhang.
  • Nikita Kobcevs – ütős hangszerek: az ősritmusokért felel.
  • Vjaceslav Janens (Slava) – dobos: stabil, masszív alapokat biztosít Valery Solovyov gitáros pengeéles riffjeihez.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a lett erdők mélyéről is képes előtörni olyan muzsika, amelyre az ember kénytelen elismerően biccenteni. Az északi zenék kedvelőinek erősen ajánlott hallgatnivaló.

„A lett rengeteg muzsikájától még a legjámborabb ember is szeretne kicsit hőssé válni.”

 

 

 

25 éves a Primal Fear, Nuclear Fire lemeze - lemezismertető

screenshot_20260108_231012_spotify.jpg

A napokban volt 25 éves a Primal Fear harmadik albuma, a Nuclear Fire.

A Nuclear Fire pontosan abban az időszakban jelent meg, amely kifejezetten kedvezett a power metalnak, hiszen a stílus egyértelműen felfutóban volt. A heavy metal reneszánsza zajlott, a műfaj újra menő lett, ráadásul a német színtér ekkoriban különösen dominánsnak számított.

A Primal Fear zenekart Matt Sinner basszusgitáros (ex-Sinner) és Ralf Scheepers énekes alapította 1997-ben, miután eldőlt, hogy a dalnok nem veszi át Rob Halford megüresedett helyét a Judas Priestben.

A zenekar stílusa power/heavy metal, fő hatásaik között pedig egyértelműen ott van a Judas Priest, valamint a klasszikus német metal vonal. A banda később úgy nyilatkozott, hogy ekkor találták meg igazán a saját ritmusukat: egységes együttesként kezdtek működni.

A dalokat végighallgatva valóban jól elkülöníthetők azok a szerzemények, amelyek a Primal Fear saját arcát mutatják, illetve azok, amelyeken erősebben érződik a Judas Priest-hatás. Ez utóbbit akár tisztelgésként is felfoghatjuk az alábbi dalok esetében:

Angel in Black – szinte szétveti az erő, sötét és irányt mutató tétel;
Back from Hell – szélvészgyors, energiával túlfűtött darab;
Fight the Fire – a szikra, amely nem fél lángra lobbanni;
Eye of an Eagle – fókuszált riffvezetésű, klasszikus metal dal;
Fire of the Horizon – feszült, vágtató musztáng, bár egy árnyalattal gyengébb a többi tételnél.

A saját karaktert határozottabban felmutató dalok a következők:
Kiss of Death – az album egyik legjobb szerzeménye;
Now or Never – szintén csúcsdal, menetelős, kiváló refrénnel;
Bleed for Me (Be Primal Fear) – lírai tétel Primal Fear-módra. Nekem kissé nehezen érkezett meg, de végül megtalált, főként a fokozatos építkezésének köszönhetően.
A címadó Nuclear Fire duális gitártémáival inkább a német vonalat idézi, gyakorlatilag egy kontrollált energiakitörés.
Az album következő kiemelkedő pillanata a Red Rain, amely magával ragad és nem ereszt, mindezt elementáris erővel.
A záró Living for Metal pedig egy életforma melletti fogadalom.

Ralf Scheepers – énekes, a lemez gerince, aki stabilan egyben tartja a produkciót.
Matt Sinner – basszusgitáros, egyben a lemez producere is, a pulzáló alapokért felel.
Henny Wolter és Stefan Leibing – gitárosok, harapós, precíz, nem öncélú, mégis karakteres játék.
Klaus Sperling – dobos, céltudatosan és kérlelhetetlenül püföli a bőröket.

A kritikusok összképe erősen pozitív volt az albummal kapcsolatban. Kiemelték, hogy gyakorlatilag egy energiabomba, a német power/heavy metal egyik stabil pillére, érett anyag, és hogy Ralf Scheepers kiemelkedő énekteljesítményt nyújt. A zenekar végleg a saját lábára állt.

Negatívumként a túl erős Judas Priest-hatást, néhány dal sablonosságát, a balladák gyengébb vonalát, a túl steril hangzást említették, illetve azt, hogy az album bár maximalista, nem újító.

A rajongók szerint a lemez tele van energiával, acélkemény és himnikus. Érdekes módon – hiszen a rajongók és a kritikusok véleménye ritkán esik egybe – ugyanazokat a negatívumokat látták, mint az ítészek.

Tavaly a lemezről egyedüliként a Nuclear Fire még mindig szerepelt a koncertprogramban, a legnézettebb dal viszont a Now or Never volt.

A Nuclear Fire olyan, mint amikor valaki udvariasan bekopog, majd berúgja az ajtót. Pontosan ismeri a műfaj kereteit, és magabiztosan teljesíti is azokat. Nem újít, de amit vállal, azt hibátlan magabiztossággal viszi végig.

„A dalokban ott a vas, a por és a munka, valamint valami különös fény. A végére azt érzed, hogy a fény benned is világít”

Beyond The Black – Break The Silence lemezismertető

screenshot_20260113_172757_spotify.jpg

A német Beyond The Black az évek során az európai szimfonikus metal színtér egyik meghatározó szereplőjévé vált, és ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Új lemezzel jelentkeztek, és mivel kifejezetten kedvelem a csajfrontos, dallamos metalt, érdeklődéssel vetettem bele magam a Break The Silence hallgatásába.

A mannheimi zenekar hatodik nagylemeze a modern szimfonikus metal és a dallamos rock/metal határán mozog, erőteljes érzelmi tematikával.
Nézzük meg mindezt a gyakorlatban.

A nyitó Rising Sun rögtön utat mutat: dallamos, hatásos, jó kezdőlöket. Ezután három kiváló dal következik. A címadó Break The Silence egyértelműen az album húzódala, felvonultatja a stílus minden fontos elemét. Manapság főleg a német metal bandák készítenek közös produkciókat a csúcsformában lévő Lord of the Lost zenekarral, és a Beyond The Black sem kivétel ez alól. A The Art of Being Alone zaklatott, hideg érintésű szerzemény, míg a Let There Be Rain egy apró kuriózumot is tartogat: a refrénbe épített bolgár dalocska meglepően jól simul bele a dallamokkal megáldott nótába.

A következő Ravens az album egyik érzelmi csúcspontja, melankolikusabb hangvétellel. A The Flood ezzel szemben a legszigorúbb tétel, bár a gépi effektekkel megpakolt refrén kissé túlzásnak hat. A Can You Hear Me pozitív kisugárzása mögött azonban jól érezhetők a feszültségek is.

Az album vége ismét három erős csúcspontot tartogat. A félig angol, félig francia La Vie Est Un Cinema esetében kifejezetten jól működik a kétnyelvű szöveg, sikerült pontos összhangba hozni a zenével. Nem szokványos megoldás, de egyértelműen működik. A Hologram szintén erős darab, itt a nagyívű dallamok és a lendület dominálnak, míg a záró Weltschmerz mélyen érzelmes, súlyos lezárást ad a lemeznek.

A zenészek?
A zenekar középpontjában Jennifer Haben áll, akinek tiszta, karakteres hangja mintha erre a zenére született volna. Kai Tschierschky feszes, rockalapú dobolása stabil hátteret ad, a két gitáros közül Tobi Lodes a melodikusabb vonalat képviseli, míg Chris Hermsdörfer a metalosabb megközelítést hozza – kettősük szépen egészíti ki egymást.

A Break The Silence dalai megérintenek: egyszerűen, kérlelhetetlenül, mégis gyengéden. Az ember ilyenkor óhatatlanul magába néz, és a világ zajában is marad benne egy makacs ritmus, amely – akár akarja, akár nem – a szívéhez igazítja a lépteit.

Nem mondom, hogy ne éreztem volna néha kissé idegennek a Beyond The Black világát, de a lemez végül beszippantott, megszólított.

„Jennifer Haben hangja úgy simít végig az emberen, mint egy frissen vasalt ing, amit úgyis összegyűr a nap. De legalább egy pillanatig elegánsnak érzi magát tőle.”

Magyar Fémművek - hazai metal kiadványok

copilot_image_1765747359517.jpeg

A magyar színtér sem alszik téli álmot, hiszen mind az év végén, mind az év elején új kiadványokat jelentetnek meg.

Látó – Gospel of Past Reveries (EP)
Kecskeméti sludge/stoner metal, doom-os mélységgel. Olajos, komor, de minden rezdülése igazán átélhető.

Rebel – Keselyűk Birodalma (EP)
A budapesti heavy/power metal zenekar fennállásának 15. évfordulóját ünnepli. Ez az EP a készülő lemez előfutára.

Blankpoint – XVII – XXX
Energikus, dallamos hard rock/heavy metal természetes erővel.

Fate – A Metálon Túl
Az év utolsó napján jelent meg a dombóvári Fate zenekar negyedik lemeze.

Wishdoom Falls – Rise
A második albumával jelentkezett a Wishdoom Falls. Szimfonikus doom metal, női énekkel a középpontban.

Dagsetr – Whispers of the Night Wind
Egyszemélyes projekt, atmoszférikus black metal, sűrű, organikus és nyers.

Babona – Az Átkozott
Rózsa Tamás egyszemélyes, instrumentális projektje, pszichedelikus, hömpölygő doom metal.

Meteora – Shadows of Ignorance (EP)
A budapesti szimfonikus metal zenekar új dala feszes, erőteljes refrénnel és karakteres női énekkel.

 

Heti Metal Ráadás - extra kiadványok

copilot_image_1765064540912.jpeg

Az év első extra kiadványai rögtön a mélyvízbe rántanak bennünket. Izgalmasnak tűnik a Chaos Revealed, a Krushor, az Iotunn, a Nanowar Of Steel, illetve a The 69 Eyes új anyaga is.

Chaos Revealed – Forgone in Ashes (EP)
A német melodikus death metal zenekar erőteljes bemutatkozó anyaga olyan, mintha a káosz és a fegyelem egyszerre lélegezne.

Deadwood – Rituals of a Dying Light (EP)
Rövid, de brutális deathcore-támadás a kanadai zenekartól.

Krushor – Taste of Hatred (EP)
Újabb skandináv thrash banda, akik jól ötvözik a modern groove-elemeket a nyers energiával.

Sardonic Allegiance – Coast II (EP)
Holland melodikus black metal, sötéten hömpölygő hangulattal.

Iotunn – Live at Copenhell (koncert)
A dán–feröeri progresszív death metal zenekar öt hosszú tételből álló koncertanyaga a 2020-as Copenhell fesztiválról.

Nanowar Of Steel – The Genghis Khan (EP)
Az olasz, paródia metal zenekar zeneileg meglepően erős, pimasz és nagy ívű anyaggal jelentkezik.

The 69 Eyes – I Survive (single)
A dal hozza a The 69 Eyes-os hangulatot: lendületes, sötét és energikus.

Black Veil Brides – Certainty (single)
Erőteljes, modern és súlyos az amerikai csapat új anyaga.

Freedom Call – Heavy Metal Happycore (single)
Az Ensiferum-os Petri Lindroos közreműködésével adott ki közös dalt a német Freedom Call. Energikus, himnikus és pozitív.

Heti metal 2. rész - lemezajánló

heti_metal_loho_1_1.jpeg

A második részben is akadnak figyelemre méltó lemezek. Az Uuhai, a Fear of Domination, a Denominate és a Bite Down anyagai is izgalmasnak ígérkeznek.

Six Going On Seven – Human Tears
A bostoni rockzenekar érett, letisztult visszatérő albuma lassan hömpölyög, mint egy fáradt dallam, amely hazakísér.

Uuhai – Human Herds
Újabb mongol folk rock/metal zenekar. Ezekben a dalokban maga a föld szól hozzád tiszta hangján – olyan, mint a múlt lélegzete.

Walls of Babylon – Aeons Apart
Az olasz power metal banda harmadik albuma a napokban látott napvilágot. Feszes, melodikus és epikus anyag, klasszikus dallamvezetéssel.

Fear of Domination – Katharsis
A finn indusztriális metal csapat hetedik albuma a Katharsis. Zuhanás és felemelkedés egyszerre.

Denominate – Restoration
Hat év telt el az előző album óta, így időszerű volt, hogy a finn technikás/progresszív death metal banda végre új anyaggal jelentkezzen.

Orchid Throne – Buried in Black
Egyszemélyes melodikus doom metal Baltimore-ból. Monumentális, atmoszférikus és dallamos megszólalás.

Canaan – For a Bird Never Flew
26 dal, több mint két órában – olasz dark/gothic maraton.

Bite Down – Violent Playground
Svéd modern metalcore: intenzív, súlyos és energikus.

süti beállítások módosítása