Az extra kiadványok heti második részéből kiemelkedik az Amorphis filmbetétdala, a Within Temptation, a Feuerschwanz újdonsága, valamint a Metal De Facto friss kiadványa.
Amorphis – Crowned In Crimson A dal a Son of Revenge – The Story of Kalevala című finn történelmi fantasy film főcímdala. Érdekessége, hogy a zenekar énekese, Tomi Joutsen, a lányával, Iida Joutsennel adja elő.
Within Temptation – Ice Queen (akusztikus) Ez a szerzemény egy intimebb, személyesebb oldalát mutatja meg a nótának.
Feuerschwanz – Lords Of Fyre (single) A Lords of the Lost-tal közös dal koncertverziója – olyan, mintha dallamok és kardok táncolnának egymással a csatatéren.
Metal De Facto – Across The Milky Way (single) A közelgő album előzetese ez a dal. Emelkedő riffek, monumentális ének, széles hangzás.
Sound Storm – Over The Distance Olyan ez a dal, mintha a gondolataid hirtelen szárnyra kapnának, és átrepülnének a saját határaid felett.
Arched Fire – So Far (single) A finn metal banda egy ritkábban látott oldalát mutatja meg.
Disfiguring The Goddess – Dip Down (single) Egyszemélyes projekt: brutális, digitálisan torzított, mélyre hangolt támadás.
Eard – Quiescence /yule/ (single) Olasz atmoszférikus black metal. Mintha maga a tél írt volna altatózenét.
Death Denied – Murky Waters (single) Súlyos riffek és ütemek kombinációja erőteljes dallamokkal.
Az első rész extra megjelenések között is vannak figyelemre méltó kiadványok. A Megadeth újabb dalt csepegtetett a búcsúlemezéről, a Five Finger Death Punch gitárosa is jelentkezett egy tétellel, de érdemes figyelmet fordítani többek között a Gladenfold, az Oathbringer és a Daeria dalaira is.
Megadeth – Let There Be Shred (single) A közelgő búcsúlemez harmadik előzetese.
Andy James – Dystopian Rain (single) A Five Finger Death Punch gitárosának instrumentális, modern, futurisztikus, sötét hangulatú gitármonológja.
Lead Injector – Evil Executioner (single) A német black metal zenekar februárban megjelenő első nagylemezének előzetese.
Gladenfold – Mercy (single) A közelgő Soulbound nagylemezről származó dal. Nem pusztán zene, hanem tükör, a fény és árnyék táncával.
Oathbringer – Vendetta (single) A szerb power metal banda dala olyan, mint mikor a határvidéken a kardot az ajtó mellé támasztanák.
Daeria – Furia (single) A felvétel a spanyol modern metalos csapat szenvedélyes, erőteljes kinyilatkoztatása.
A Somber Funeral – Like An Autumn Leaf (single) Atmoszférikus black metal sötét dallamokkal és kettős vokálréteggel.
Nazghor – Cursed And Unblessed (single) A közelgő album nyitódala. A hangokban az egész lelked megdermed.
Skywings – Teshuvah (single) A japán zenekar dala dallamos, mégis mély, mintha a belső éned énekelne benned.
Pár nap múlva karácsony, a nagyobb, ismertebb bandák már megérdemelt pihenőjüket töltik. Azonban vannak, akik makacsul kitartanak, és még itt, az év végén ránk zúdítják a hangjegyekbe mártott gondolataikat. Az előzetesek alapján jónak tűnik a Dead Sun, a Lychgate, az I Hate My Band és a Scheitan lemeze is.
Dead Sun – This Life Is a Grave A svéd melodikus death metal duó új lemeze olyan, mint egy fekete szél, amelyben a falak mögött egy újabb árnyék vár.
Lychgate – Precipice Az avantgárd black metal zenekar negyedik lemeze látott napvilágot a napokban. Egy összeomló világ templomi liturgiája.
I Hate My Band – Pinefield A német banda második albumával jelentkezett. Egy őszinte, sallangmentes heavy metal lemez.
Scheitan – When for a Tormented Soul Ez a korong olyan, mint egy fekete rózsa: gyönyörű, törékeny, és minden szirom fájdalmat hordoz.
Melancholie – What Remains When Hope Has Failed A holland Melancholie lemeze azt kérdezi: mi marad a lélekből, amikor a tél nemcsak egy évszak, hanem egy állapot.
Bloedmaan – Vampyric War in Blood A belga melodikus black metal zenekar második lemeze érkezett meg a napokban. Olyan, mintha a vérhold alatt írták volna.
M.I.S. – Storm Pattern Thrash metal Svájcból. A banda első korongja jelent meg a héten. Mint egy elektromos égbolt, feszültséggel teli.
Gormoth – Winterfall A Winterfall a Gormoth egyik újabb, instrumentális, téli hangulatú ambient black metal anyaga.
Gotsu-Totsu-Kotsu – Immortality A japán „szamuráj metal” banda hetedik lemeze lendületes, mint egy holdfényben megvillanó katana.
Állj meg egy pillanatra a karácsonyi előkészületek előtt. Vedd be a mostani Fémkapszulát, lazulj el – de ne számíts hosszú pihenésre, mert ezek a lemezek pillanatok alatt felpörgetnek. A Borginator neonfényes apokalipszise cafatokra szaggatja a elmédet, a Jelusick apolitikus utazása a lélek utcáin pedig még rátesz egy lapáttal. Ha mindez nem lenne elég, az Anthology végleg megfagyasztja a napkorongot.
Bonginator – Retrodeath
A Bonginator egy bostoni zenekar, amely 2021-es megalakulása óta villámgyorsan felépítette saját, felismerhető világát. Az idei Retrodeath a második nagylemezük, és egy olyan, több stílusból összegyúrt, brutálisan ütős elegyet hoz, amely egyszerre tiszteleg a múlt előtt és rúgja be az ajtót a jelenben.
A zenéjükben death metal, thrash metal, hardcore, elektronikus zene és groove metal keveredik – mindez olyan erővel, mintha egy több tíz tonnás kamion robogna felénk, hogy aztán egyszerűen felkenjen a falra. A hangzás élő, húzós, lüktető; az egész lemez annyira sodor, hogy az ember nyaka akaratlanul is headbangelni kezd.
A csapat felállása: Erik Thorstenn – ének/gitár, Ben Cummings – gitár, Jack “Ingoff” Shanahan – basszusgitár, Joseph McNamara – dob.
A zenekar hónapokig merült el a ’80-as évek akció- és horrorfilmjeiben, valamint a régi videójátékok világában, és ez erősen átüt a lemezen. Rengeteg az elektronikus közjáték, atmoszférateremtő átvezetés – sőt, akadnak olyan tételek is, amelyek szinte teljes egészében ezekre épülnek.
A legerősebb dalok közé tartozik az All We Really Are Is Livestock, amelyben minden fentebb említett összetevő tökéletesen összeér. Ugyanez igaz a Belushi Speed Ball-lal közös Pizza Time-ra is, amely egy igazi energiabomba. A The Fog pedig izgalmas, súlyos és húzós tétel, amely tovább mélyíti a lemez atmoszféráját.
A Retrodeath egy olyan album, amely ugrál a stílusok között, mégis képes őket egységes masszává gyúrni. Teljesen véletlenül akadtam rájuk, de egyáltalán nem bántam meg: a lemez iszonyatos energiákat szabadít fel. Remek album.
„A Retrodeath nem egy egyszerű album, hanem egy neonfényes apokalipszis.”
Jelusick – Apolitical Ecstasy
Az előző Jelusick-album, a Follow the Blind Man nekem nagyon bejött.Az akkoriban még erősen a nyolcvanas években gyökerező rock/metal világából táplálkozó zenéjük mostanra kissé megváltozott. Nem tudom, ki vagy mi bosszantotta fel Dino Jelusicket, de a mostani Apolitical Ecstasy lényegesen szigorúbb anyag lett. A gitárhangzás súlyosabb, a dalok komorabbak.
Ilyen például a nyitó Jaws of Life: erőteljes, súlyos, agresszív és dühös. A Hangman-ben is ott a dög, szépen összerakott tétel. A Seasons viszont más világ – talán a lemez legjobb dala: érzelmes, nagyívű, megindító. Tetszik még a How Many Times, amely egy feszültséggel teli, izgalmas tétel, vagy például a Torn, ami kitűnő refrénjével és remek dallamaival véteti észre magát.
A zenészi teljesítmény kiváló, a hangszerelés szintúgy, ahogy a megszólalás is. Dino Jelusick remekül énekel, jól játszik az amúgy is elementáris erejű hangjával, sőt, meglepően agresszív is tud lenni. Meg kell említeni Dino társait is: Iván Keller – gitár, Luka Brodaric – basszusgitár, Mario Lepoglavec – dobos.
Teljesen rendben van tehát ez a Jelusick-lemez. Akinek eddig bejött a zenekar, az mindenképpen hallgassa meg; aki pedig eddig nem ismerte őket, az nyugodtan tegyen vele egy próbát.
„Az Apolitical Ecstasy olyan, mint egy jól nevelt villámcsapás: pontosan tudja, hova kell lecsapnia.”
Anthology – Frozen Sun
A zsolnai Anthology harmadik nagylemeze a Frozen Sun. A zenekar tagjai: Peter Oleva – dob, Marián „Majo” Gonda – gitár, Miro Grman – basszusgitár / hörgés, Martin Lofaj – gitár, valamint a Görögországból „importált” énekesnő, Lilian Anerousi. A vokalista elmondása szerint egy fesztiválon találkoztak, ahol a szlovák srácok felfigyeltek rá, és 2021 óta a banda tagja.
A csapat 2009-ben alakult, zenéjük pedig szimfonikus power/death metal, hörgéssel is megtámogatva. Komoly billentyűszőnyegek, nagyívű, epikus dallamok és egy remek adottságú énekesnő jellemzik a hangzásukat.
A Frozen Sun egyértelműen új korszak kezdete: új hang, új dinamika, modernebb és melodikusabb megközelítés. Erős dallamvezetés, többrétegű vokálok, elszántság és őszinteség jellemzi az anyagot – giccsnek nyoma sincs.
A dalok? Kiválóak.
Ilyen például a The Struggle, amely nagyívűen felépített, sodró lendületű, rétegzett nóta. A címadó Frozen Sun változatos hangulatú, erős dallamokkal operáló tétel. Az Escape from the Past az egyik legmetalosabb darab: megvan benne a kellő keménység és energia. A Sinner in Paradise fenyegető atmoszférát áraszt, ellenpontként azonban kellemesen dallamos refrénnel dolgozik. Érdemes kiemelni a By My Savior című dalt is, amely feszes, lendületes és harmonikus, miközben ott bujkál benne némi keserűség. Külön említést érdemel a lemez zárása: a Renegade (Piano Version), amely igazi libabőrös élmény.
A Frozen Sun kinyit benned valamit, és egyértelműen a jobb szimfonikus metal lemezek között a helye. A hangszerelés kiváló, az énekesnő erős torokkal rendelkezik, megvan benne a dög, az él pedig határozottan metalos.
Aki szereti a stílust, vágjon bele – érdemes meghallgatni!
„A lemez úgy hatott rám, mint amikor az ember télen kinyitja az ablakot, hogy friss levegőt engedjen be — aztán rájön, hogy a friss levegő már rég benn van, csak ő nem vette észre”
Amikor a kedvenc zenekaraim közül valamelyik új lemezzel rukkol elő, bennem mindig ott van a kétely: jó lesz-e, tetszeni fog-e? Persze izgatottan várom, sőt, támasztok is elvárásokat velük szemben. „Ugyanakkor mivel elfogult vagyok, nem könnyű megtartani az egyensúlyt az objektivitás és a szubjektivitás között.”
A Stula Rock előző, Örökifjú albuma nálam nagyot ment; tulajdonképpen ott kötöttem barátságot a zenekarral, és úgy zártam le magamban azt a lemezt, hogy: „Stula-ék megmutatták, hogyan kell 2020-ban hard rockot játszani, zeneileg és szövegileg egyaránt.”
A mostani, Őrláng viszont egy kicsivel szigorúbb, kicsivel metalosabb; tulajdonképpen a hard rock és a heavy metal határmezsgyéjén lavírozik. Ugyanakkor változatos és színes. Személyi változások is történtek a zenekarban: érkezett Jakus Kristóf basszusgitáros, Zsigmond Albert billentyűs és Bánfalvi Csaba gitáros. Akárhogy is nézem, a fél csapat kicserélődött.
Nézzük, mire volt képes az új felállású társaság:
A lemez a Hülyék háza című dallal indul, ami egy vérbeli modern hard rock szám, húz, mint az öszvér. Egy ironikus, provokatív társadalomkritika, amely beránt az album világába. Két kiváló dallal folytatódik: az Karomra szárnyat, amely a dalgyűjtemény egyik zászlóshajója, kiváló refrénjével, és az Őrláng, amely a szabadság érzését árasztja. Stula az elején szó szerint beleüvölt az arcunkba embertelen hangjával.
A Szívdobbanás keleties dallamaival a lemez színesítő eleme, valóban az album szívdobbanása. A Hess vészmadár lendületes, a korong legmetalosabb dala, és nagyszerű ötlet volt a szövegbe beletenni az emberi tulajdonságokban megjelenő állatokat. A Legyél büszke rá személyes, érzelmes és libabőrös. Akinek van gyereke, tudja, miről szól, akinek még nincs, majd megtudja.
A „Morális szex” az egyik legnagyobb kedvencem az albumról. Stuláék igazán értenek az ilyen típusú dalokhoz. Zeneileg jól felépített, tuti telitalálat egy olyan problémáról, amely mindenkit érinthet: ironikusan mutatja be, hogyan próbáljuk szabályok közé szorítani a vágyat.
A Mindig a cél felé szövege külön kiemelendő: itt is érezhető az előrelépés a zenekar szövegvilágában, ami az egész albumon megfigyelhető.
A Bemindenezve poénos, játékos szám, koncerteken favorit lehet. Az Égben végigmérnek viszont komolyabb mondanivalóval bír, és remekül illeszkedik egymáshoz a zene és szöveg. Az Analóg generáció eleje swinges lüktetésű, egy nemzedék hitvallása, tisztelgés a kézzelfogható világ és a klasszikus értékek előtt – ebből is koncertkedvenc válhat. A Kényszerfelszállás ismét komolyabb téma, a veszteségről szól, nehéz könnyek nélkül végighallgatni. A klipjét érdemes megnézni, Stula pedig hatalmasat énekel benne.
A záró A szép nő akusztikus verziója olyan, mintha egy házibulin mindenki együtt énekelné – libabőr garantált. Megjegyzem, annyira jó dal, hogy akár albánul visszafelé énekelve is működne.
Az album hangzása remek. Stula kimagaslót nyújt, éneke erőteljes, acélos, ha kell, búgó hangon énekel, szépen végigvezeti a lemezt. Velősy Flóra (ő is énekelt az előző lemezen) remekül egészíti ki Stula hangját, mintegy ellenpontként. Bánfalvi Csaba gitárjátéka lendületes és modern, a szólókban kapott segítséget Csintalan Márk, Kosztin László és Vigyinszki Máté triótól. Zsigmond Albert billentyűje nem tolakodik, hanem szőnyeget terít a dalok alá, a ritmus szekció (dob/basszus) pedig fiatalos energiával húzza a számokat.
A Stula Rock az Őrláng albummal szintet lépett, és a zenekar abszolút megérett arra, hogy még szélesebb közönséghez jusson el. Remélem, ez a közeljövőben meg is valósul. Nekem pedig tovább mélyült a szimpátiám a zenekarral kapcsolatban.
„Mikor megmutattam pár számot a feleségemnek az Őrlángról – aki nem éppen rock/metal fan – ő annyit kérdezett: Lesz koncertjük a közelben?”
Az Imperium együttesről Matláry Miklós billentyűs (Nevergreen) elmondta, hogy nem csak az ő zenekara. Rajta kívül még két alapító tagja van a bandának: Ispán András basszusgitáros (Divlje Jagode, Ámok, ex-Deák Bill Blues Band) és Kovács Nemes Andor énekes (ex-Firkin). Sok daluk volt, ami nem illett bele az anyazenekarok repertoárjába, ezért alapították meg öt évvel ezelőtt az Imperiumot. Miklós szerint zenéjük inkább az epikus metalból merít, mint a gothicból, de azért nem tudta teljesen megtagadni önmagát. Erre majd még visszatérünk.
Az Imperium zenéje bevallásuk szerint erőteljes, korszerű hangzású heavy metal. Az, de szerintem ennél sokkal több.
A lemez rögtön az első két dallal belecsap a lecsóba. Az Országút az égre és a Holtak nevében ugyanis kiváló nóták. Az elsőben a gitártémák sötét tónusúak, a dallamvezetés ívet rajzol. Egyfajta iránytűként szolgál. A másodikban a fenyegető atmoszféra végig jelen van, majd egy katartikus fináléba torkollik. Érdekesség, hogy ugyanaz a dallam nyitja, amely zárja is, így kvázi keretbe foglalja a dalt.
A Szerelem árnyékában ismét erősen kileng a komorságmérő mutatója, majd újabb két csúcstétel következik. Az egyik a Leszek a szél, amely egy spirituális csúcspont. Nem szívet melengető, hanem szívet fagyasztó, mintha egy életen át hibernálná a benne lévő érzéseket.
Az album közepére került az első feldolgozás: Varga Miklós Európa című szerzeménye. Ez egy remek dal, de az évek alatt a különböző médiumok kissé elhasználták. Ehhez kellett némi bátorság, de az Imperium verziója inkább hozzátesz a dalhoz, grandiózusabbá teszi azt. Ráadásul tökéletes helyre került a tracklistában, és hullámot kelt a dalok vonalában.
A címadó, Torony az égen, valóban olyan, mint az az építmény, amely ott magasodik, még ha a felhők el is takarják. Itt Kovács Nemes Andor énekesi teljesítménye teljesedik ki igazán.
Újabb csúcsdalok következnek: a Titkos háború egy sodró tétel, minden ott és úgy van benne, ahol lennie kell – csodálkoznék, ha nem válna koncertfavorittá. A Bűnre bűn mázsás súlyú riffjei és nyomasztó atmoszférája a megváltás lehetőségét hordozza magában.
Itt következik a második feldolgozás, a Kalapács Nem az, ami megöl tétele. Annyira sikerült a saját képükre formálni, hogy tökéletesen illeszkedik a lemez koncepciójába.
A Szerelem háború és az Isten veled viszont némileg eltér a többiektől. Mindkét dal refrénje elüt az album komorabb hangvételű melódiáitól, és mindkettő lenyűgöző.
A harmadik feldolgozás viszont mellbe vágott. A Dinamit – Te mond meg dalát legalább negyven éve nem hallottam. Rögtön visszarepített kamaszkorom emlékeihez, a nyolcvanas évekbe – nagyszerű érzés volt. Ezt is szépen illesztették a lemez többi dalához.
A következő, Highway to Heaven, hozzájuk képest talán könnyedebb, míg a Seraphine egy instrumentális albumzáró, amely méltó lezárása az anyagnak.
A lemez hangzásába nem lehet belekötni. A zenészek teljesítménye magas szintű, Kovács Nemes Andor énekesi előadásmódja dinamikus és erőteljes. Matláry Miklós azt mondta, nem tudta megtagadni magát – és igaza van. Az Imperium zenéje komor, tele sötét tónusú dallamokkal, de nem csak ilyen harmóniákat tartalmaz, lásd például a Szerelem háború vagy az Isten veled dallamait. Dögös, súlyos gitáralapok, kiemelkedő szólók, és a Matláry-féle billentyűjáték plusz atmoszférát ad a daloknak.
Ispán András stabil alapot teremt mindehhez. A gitár- és dobjátékot több vendégzenész kezeli, a bárdisták többek között Szíjártó Zsolt (Mobilmánia), Kovács Gábor (Wisdom), vagy Ruszity Vladimir (ex-Nevergreen). Alázattal és kellő tudással teszik bele magukat a produkcióba, ami az ütőshangszereknél is érezhető. A koncertfelállásban Horváth Péter és Farkas Bence játszanak majd gitáron.
Végszóként annyit írnék még: a „Torony az égen” nem csak egy kiváló album, hanem egy híd a magyar rock és metal zene múltja és jelene között. Klasszikus értékek új köntösben, korszerű hangzással, miközben – ha minden jól megy – új fejezetet nyit a magyar metal történetében.
„Ez a Torony nem az égen áll, hanem bennünk, és minden dal egy újabb szint a lelkünkben.”
Az eheti extra kiadványok között megtaláljuk Graham Bonnet koncertlemezét, valamint a Trouble legendás texasi fellépésének újrakiadását. Új anyaggal jelentkezett a Die Krupps és a Warkings, míg a Dangerous Toys egy ritkaságokat felvonultató válogatással rukkolt elő.
Graham Bonnet Band – Lost in Hollywood (koncert) Egy monumentális koncertalbum, amely Graham Bonnet pályafutását ünnepli.
Die Krupps – Will Nicht – Muss / One – Collision Course (EP) Ez az EP olyan, mintha a gépek és az emberi akarat csapnának össze.
Dangerous Toys – Demolition (válogatás) A texasi glam banda a kilencvenes évekből származó ritka demófelvételeit gyűjtötte össze ebben a válogatásban.
Königsreichssaal – Loewen II (EP) A lengyel black metal formáció legújabb kiadványa négy sötét, apokaliptikus tételt tartalmaz.
Second Harbor – Coalesce (EP) A kanadai poszt-rock trió négydalos EP-vel jelentkezett. Egy árnyékban született madárdal.
Trouble – Live Dallas, Texas 1990 (koncert) A felvétel 1990-ben készült, és a zenekar egyik legfontosabb kiadványának újrakiadása.
Temple of Dread – Verminous Sodomy (single) Két tételt tartalmaz, amelyek közül az egyik egy Sodom-feldolgozás; a szólórészt a Sodom gitárosa, Frank Blackfire játssza.
Warkings – Pirates and Kings (single) Közös dal a Visions of Atlantis-szel, egy igazi, himnikus kalózdal.
Brazen Abbot – Guilty as Sin / Live and Learn (újrakiadás) A bolgár gitáros Nikolo Kotzev projektjének két újrakiadott lemeze, amelyeken számos neves zenész működik közre.
Itt a Magyar Fémművek első válogatása. Az aktuális hazai megjelenések közül többek között az Imperium, a Stula Rock, a Kalapács József és az Akusztika, valamint a The Southern Oracle friss anyagai kerülnek fókuszba. Új albumok és EP-k egy helyen azoknak, akik követik a magyar metal színteret.
Imperium – Torony az égen A Torony az égen öt év munkáját tartalmazza. Tizenegy saját szerzemény és három feldolgozás található a lemezen.
Stula Rock – Őrláng Harmadik, ö betűs albumával jelentkezett a Stula Rock. A lemez a hard rock és a heavy metal között lavírozik, meglehetősen jó zenét prezentálva.
P. Mobil – Do You Speak P. Mobil?
Egy teljes egészében angol nyelvű dupla dalgyűjteményt jelentetett meg a legendás zenekar.
Kalapács József és az Akusztika – Neolitikum Neolitikum címmel adott ki lemezt a Kalapács József és az Akusztika. Több vendégzenésszel, emberközeli és modern hangulattal.
Lycanthropia – Postmortem Civilization A dunaújvárosi zenekar második korongja egy kilenctételes, kompromisszummentes death metal anyag, modern hangzással.
Neverfell – Broken Wings (EP) Három dal a budapesti modern metal bandától. Koncepcióban és hangzásban is meglehetősen erős tételek, amelyek a magyar modern metal új hullámát képviselik.
Sesquipedaliophobia – The Gospel of Profanum Az extrém metal trió első hivatalos kiadványa, provokatív és megalkuvást nem tűrő anyag.
The Southern Oracle – Hunt What You Fear A szegedi deathcore/metalcore társulat új lemeze az eddigi legbrutálisabb anyaguk.
Barbears – Bearzerker Blues A sludge/stoner banda második lemeze hét dalt tartalmaz, bizonyítva a magyar sludge színtér erősödését.
A második részben is található érdekes és jó muzsika. A Volumes, a boszorkányperes Windswept, a többrétegű Sun Of The Suns, a Walk In Darkness, illetve a vietnámi Revasseur is míves produkciónak tűnik.
Volumes – Mirror Touch A los angelesi csapat ötödik lemeze jelent meg a közelmúltban. Tíz dal, erőteljes riffekkel, kísérletező hangzással.
Windswept – The Devil’s Vertep Boszorkányperes konceptalbum. Akkor pedig csakis black metal lehet: a középkori bíróságot a pokol vezényli.
Sun Of The Suns – Entanglement A francia zenekar debütáló albuma. Pszichedelikus doom és avantgárd black metal határait feszegető, hat hosszú tételben.
Walk In Darkness – Gods Don’t Take Calls Olasz szimfonikus/gothic metal. Kilenc misztikus dal, mint egy végtelen óceán hullámai.
Revasseur – Reaper’s Gale Ritkán hallani vietnámi metalzenekarról, pedig van. Melodikus death metalt játszanak, és nem is rosszul.
Khepra – Anatomy Of Sin Török szimfonikus death metal zenekar harmadik lemeze érkezett, melyet átsző az epikus keleti hangzásvilág.
Wings Of Destiny – Masters Of War Costa Ricai power metal. A hősök öröksége mindig a háború árnyékában születik.
Hollow Decay – Anchor Of Madness Nemzetközi progresszív melodikus death metal projekt. Ez a második lemezük. Feszes riffek és atmoszférikus rétegek alkotják.
