A második részben is jó zenék vannak: Scorpions, Tesseract koncert, Black Rain, Velian.
Scorpions – Coming Home (koncert) Az új Scorpions lemez a zenekar hatvanadik évfordulóját hivatott ünnepelni. A 2025. július 5-én rögzített hannoveri koncert felvétele.
Tesseract – Radar (koncert) A 2024-es manchesteri Radar Fesztivál koncertje ez a felvétel.
Black Rain – If This Is Love (single) A francia hard rock zenekar közelgő albumának előfutára érkezett meg a napokban.
Velian – The All Consuming Fire (single) Dark metal Bulgáriából. A hamarosan megjelenő Embers album hírnökét adták ki a napokban. Sötétben lobog, mégis fényes.
Long Distance Calling – Live At Lichtburg (koncert) A német post-rock/metal banda tavalyi, az esseni Lichtburg moziban lezajlott koncertjét örökíti meg.
Acheron – Rites Of The Black Mass: The Definitive Edition (újrakiadás) Az 1992-es albumát adta ki újra az amerikai death metal banda. A múlt és a jelen összeér a sötétségben.
Mokoma – Tyyni (EP) Ez a kiadvány a Mokoma akusztikus EP-je. A Tyyni a zenekar új arcát mutatja meg.
Úgy látszik, az év vége az extra kiadványok táptalaja: csak úgy záporoznak ránk az EP-k, single-ök és különleges megjelenések. Guns N’ Roses, Mayhem, NOFX, hogy csak a nagyobb neveket említsük.
Guns N’ Roses – Atlas (single) Két év után ez az első új dala a Gunsnak. Eredetileg a Chinese Democracy korszakból származik, de modernizálták és újrakeverték.
Mayhem – Despair A dal a közelgő Liturgy of Death második előzetese.
NOFX – A to H Ez a kiadvány az A to Z trilógia első része, amely ritkaságokat, demókat és eddig ki nem adott dalokat tartalmaz.
Idol Throne – Harbinger of Light (EP) Ez a háromdalos EP a progresszív és thrash metal fúzióját mutatja meg.
Eternal Silence – Astral (single) Az olasz zenekar szimfonikus gyászballadája ez a dal.
Stam1na – Golem (single) A februári lemez előfutára a Golem: finn nyelvű szövegek és filozófiai témák jellemzik.
Symphonity – Beyond Olympus (koncert) Cseh szimfonikus power metal. A zenekar az athéni koncertjét örökíti meg, megfejelve egy új dallal.
Guttural Slug – Ulcers in the Flesh of Thought (EP) A dán death metal zenekar friss kiadványa, amely négy új dalt tartalmaz.
A második etapban sem csitul a Mikulás haragja. A Greystone Canyon különleges lemeze, a Jours Pâles atmoszférikus muzsikája és a többi, szaloncukornak álcázott durvább metal tölti meg az öreg zsákját.
Greystone Canyon – Something Borrowed… Something New Az ausztrál hard rock zenekar harmadik lemeze jelent meg a napokban. Az album különlegessége, hogy félig saját, félig feldolgozásdalokból áll.
Sepulchral – Beneath The Shroud A baszk death metal zenekar második lemeze. Brutális, nyers, old school.
Vrimout – Lupus Viridis Dark/folk Germániából. Ez a második albumuk, egy mitikus, legendákból szőtt világ lenyomata.
XIV Dark Centuries – Aus Uralter Zeit A thüringiai pagan/black metal zenekar legújabb korongja: epikus, atmoszférikus dalgyűjtemény. Olyan, mint egy ködbe burkolt erdő.
Jours Pâles – Resonances Black metal Franciaországból. Kilenc atmoszférikus, melodikus dal, amelyek olyanok, mint az árnyékban született fény.
Nel Buio – Nel Buio (II) Érdekes zenét játszik az olasz banda: a darkwave és a black metal fúziója, mintha egy film noir zenéje lenne.
Ghoulhouse – Realm Of Ghouls A finn zenekar második albuma. Tizenegy horror témájú, old school death metal tétel.
Nahum – Old World Dead A cseh zenekar zenéje olyan, mint egy lángoló világ: pusztító, félelmetes, könyörtelen.
Demon Tool – La Valse Des Âmes A francia csapat első lemeze. Kilenc black metal szerzemény, amelyek a halál és a sötét rituálék tematikáját dolgozzák fel.
Úgy látszik, a jó öreg Mikulás morcos kedvében volt, mert a nagy piros zsákjában csupa extrémebb zenét hozott nekünk. Az első rész legjobbjai a norvég veterán Blood Red Throne, a texasi groove/metalcore Upon A Burning Body és a lett viking/pogány Varang Nord.
Blood Red Throne – Slitskin A norvég death metal veteránok 12. lemeze, amely brutális, és erősen viseli magán a svéd death metal jegyeit.
Enthroned – Ashspawn Okkult black metal Belgiumból. Az Ashspawn olyan, mint egy fekete festmény.
Upon A Burning Body – Blood Of The Bull A texasi groove/metalcore banda hetedik albuma, a Blood Of The Bull. Mint, egy tomboló bika: féktelen és megállíthatatlan.
Darvaza – We Are Him Megjelent a black metal duó második lemeze. Hét dal, sátáni rituálé, pusztító energia.
Death Obvious – Death Obvious A német death/thrash zenekar első lemeze. Nyers és energikus. Mint egy rozsdás penge: halálosan éles.
Varang Nord – Mygla A lett viking/pogány zenekar új albuma, amely a balti mitológiát és harci himnuszokat ötvözi folk metal energiával.
The Fall Of Mother Earth – The Fall Of Mother Earth Egy death/doom metal lemez, amely a sötét atmoszférát melankolikus dallamokkal ötvözi.
Omegavortex – Diabolic Messiah Of The New World Order
A német blackened death metal banda második lemeze: kaotikus és apokaliptikus.
A következő Fémkapszula ismét erős „hatóanyagokkal” bír, ráadásul most is három, egymástól karakteresen eltérő stílusú zenekar friss anyagát sikerült összegyűjteni. A A Curse Of Cain movie metalja még csak a kezdet: erre jön rá a Hostilia mai energiával telített old school thrash metalja, a végén pedig egy kiváló dallamos metal album teszi fel az i-re a pontot.
Elő a pohár vizet – vegyük be a mai Fémkapszulát!
Curse Of Cain – Achtung!
A Curse Of Cain több mint egy zenekar – egy magával ragadó filmes univerzum, amely egy kísérteties, futurisztikus saga köré épül. A banda nem csupán zenészekből áll, hanem történetmesélőkből, harcosokból és a világ túlélőiből.
A Curse Of Cain a svédországi Falunból származik, és az Achtung! már a második albumuk. Stílusukat a maguk által megalkotott movie metal jelöli. A mostani korong tulajdonképpen a 2023-as, az együttes nevét viselő Curse Of Cain lemez történetének folytatása. Zenéjük több irányból táplálkozik: sötét, modern, indusztriális és elektronikus elemekkel átszőtt hibrid metalformátum.
A zenekar tagjai: The Pirate – basszusgitár / vokál The Soulkeeper – ének Rainbow – ének The Timekeeper – gitár The Mechanic – dob
Az Achtung! dalai közül kiemelném a komor hangulatú Feel the Pain-t, a lendületes és izgalmas Starry Eyes-t, a gépies, mégis hatásos riffel dolgozó One Zero-t, a sötét tónusú Bloody Shanty (No Hope)-ot, valamint a címadó, ipari-elektronikus, zúzós Achtung!-ot.
A hangzásban megvan az erő, és a zenészi teljesítményben is érződik a profizmus. Az ének karakteres és több dramaturgiai szerepet is betölt, a gitár groove-orientált, de közben atmoszferikus dallamokkal színezi a dalokat, mindezt modern, indusztriális ütemek kísérik.
Összességében az Achtung! nem igazán az én zenei közegem, és nem is késztetett arra, hogy letépjem a falról a tapétát. A sokféle stílus keveredése néha kissé zavaró, bár kétségtelen, hogy ettől van benne egyfajta váratlanság és izgalom. Ennek ellenére engem nem kapott el igazán – de érdemes próbálkozni vele, mert másnak talán többet mond, mint nekem.
„Az Achtung! dalai úgy hullanak ránk, mint a gyárudvar füstje: szürkén, nehézkesen, mégis valami titkos fényt hordozva.”
Hostilia – Face The Fire
A svédországi Göteborg neve hallatán a metalrajongóknak elsősorban az innen induló melodikus death metal ugrik be, pedig a városban más stílusok is teret kapnak. Ilyen például az old school thrash vonalon mozgó Hostilia. A 2021-ben alakult zenekar debütáló albuma a Face The Fire, amelyet több EP és single is felvezetett. A felállás:
Tim Angelini – ének Willie Lindeblad – gitár Petter Hernroth – gitár Alber Lindeblad – dob Gabriel Sepúlveda – basszusgitár
Zenéjükből árad a nyers energia, a kompromisszummentes, „csináld magad” mentalitás. Hatásaik között ott találjuk a Metallica, Slayer, Exodus, Testament és Kreator neveit.
A dalok a fentebb említett vonalon haladnak, ráadásul meglehetősen magas színvonalon. Természetesen akadnak kiemelkedők: a Face The Fire némi dallamosságot is csempész a thrash alapok közé, a P.T.D. vérbeli gyorsvonat-thrash, ehhez képest a Bone Collector lassabb, súlyosabb, masszívabb szerzemény. Hasonló erővel bír az album egyik csúcspontja, a Lord Of Lies, illetve a sötétebb tónusú Eternal Death is.
Az album erőteljesen és átgondoltan szól, a zenészek pedig kimagasló teljesítményt nyújtanak.
A Face The Fire vérbeli thrash metal lemez, amely a ’80-as évek hagyományait ápolja, de mindezt modern, energikus hangzással és néhol punkos lendülettel teszi. A srácok tudnak zenélni, vannak ötleteik, és abszolút hitelesen hozzák, ezt az old school thrasht. Tulajdonképpen egy generációs üzenet ez a lemez: ma is lehet valódi, sallangmentes thrash metalt csinálni.
„A Face The Fire olyan, mint egy hajnalban induló vonat: zakatol, visz magával, és minden állomáson otthagyja a thrash örökségét.”
Hell In The Club – Joker In The Pack
A 2009-ben alakult olasz zenekar tavaly komoly változáson ment keresztül, hiszen énekest cseréltek: az addigi férfi vokalistát egy svéd hölgy, Terese „Tezzi” Persson váltotta. Bátor húzás volt, de telitalálatnak bizonyult. A társulatnak ez már a hetedik albuma, amely a dallamos metal és a hard rock modern energiákkal feltöltött ötvözete – ettől lesz az egésznek igazi „party metal” hangulata.
Hatásaik között ott találjuk a Mötley Crüe, Skid Row, Ratt és Helloween neveit, nekem viszont leginkább a Battle Beast és a League of Distortion jutott eszembe.
A Joker In The Pack összességében egy kiváló lemez. Számomra a The Devil Won’t Forget Me dallamos megarefrénje, a New Desire dögös sodrása, a Dirty Love izgalmas energiái, valamint a Magnetars lüktető dallamai és „úgyjóahogyvan” életérzése működnek a legjobban.
A lemez hangzása, hangszerelése és a zenészek teljesítménye egyaránt remek. Tezzi mellett Andrea „Andy” Buratto basszusgitáros, Andrea „Picco” Picardi gitáros és Marco „Mark” Lazzarini dobos alkotják a csapatot. Tezzi énekét nem lehet szó nélkül hagyni: hangjában ott van Anna Brunner (Exit Eden, League of Distortion) és Noora Louhimo (Battle Beast) hatása. Erős, tiszta, karakteres, és kiválóan használja – egyértelműen jó választás volt a zenekar számára.
Ebben a modern dallamos metal/hard rock közegben az utóbbi idők egyik legerősebb albuma a Joker In The Pack. Nem minden elem tökéletes, de az összkép egyértelműen a pozitív oldalra billen. A stílus kedvelőinek erősen ajánlott.
„A Joker In The Pack olyan, mint egy pohár vörösbor egy téli estén: egyszerre melenget, és emlékeztet arra, hogy az élet egy nagy játék.”
Azon gondolkodtam a Dirkschneider & The Old Gang – Babylon lemeze kapcsán, miért is volt szükség erre a kiadványra. Őszintén szólva kicsit tartottam tőle, hogy talán egy fáradt, Accept-szerű Udo-album kerül majd elénk – egy sokadik, jól ismert recept szerint összerakott anyag. Biztos csalódott lettem volna, ha csak ennyit kapunk. De! Nem lövöm le a poént.
A projekt egy jótékonysági kezdeményezésből nőtte ki magát: a Covid alatti lezárások miatt nehéz helyzetbe került zenészek megsegítésére jött létre. Az „élet nevű játék” ismét bebizonyította, hogy sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
A formáció egy tag kivételével mind az Accepthez vagy az U.D.O.-hoz kötődik. A Dirkschneider & The Old Gang magja: Udo, a fia Sven – dob, a két Accept-oszlop Peter Baltes – basszusgitár és Stefan Kaufmann – gitár, illetve az U.D.O.-ból ismert Mathias “Don” Dieth – gitár. A csapat „kakukktojása” Manuela Bibert énekesnő.
A Babylon az eddigi egyetlen albumuk, melyhez több EP és kislemez is kapcsolódik. A klasszikus Accept/Udo-örökséget ötvözik új, közösségi himnuszokkal, a női–férfi ének folyamatos váltakozásával. Ehhez társul némi társadalomkritika, közösségformáló erő és filozofikus gondolatvilág.
Már abból is látszik, hogy ez a társulás nem csupán „mellékprojekt”: nem maradék Udo-dalokat hallunk, hanem friss szerzeményeket, amelyeket közösen írtak. A hangsúly a közös alkotáson van – olyan zenén, amely az Accept örökségét új energiával tölti meg.
Nosza, ugorjunk bele ebbe az energiamezőbe.
Dalról dalra
It Takes Two To Tango Húzós, dallamos, sodró lendületű nyitó tétel. Klasszikus heavy metal, mégis friss és mai – egy acélból kovácsolt tangó. Kiváló kezdés.
Babylon A címadóban Udo és Manuela együtt vokáloznak. Epikus, nagyívű dallamok és Peter Baltes brutális basszusjátéka viszi előre. Apokaliptikus heavy metal látomás.
Hellbreaker Izgalmas, lüktető, súlyos Accept-hatásokkal teli.
Time To Listen / Strangers In Paradise A sok erős dal között talán ez a kettő tűnik kicsit kommerszebbnek. – Time To Listen: a figyelem és meghallgatás erejét ünnepli. – Strangers In Paradise: érzelmesebb, Manuela énekével a középpontban.
Dead Man’s Hand Játékosabb, szórakoztatóbb darab.
The Law Of A Madman Menetelős, ütemes, erős refrénnel megtámogatva.
A lemez második fele nagyon belehúz – egymást érik a jobbnál jobb dalok.
Metal Sons Az egyik csúcspont: himnikus refrén, vérbeli heavy metal energia. Gyakorlatilag egy Ars Poetica az Accept-világhoz.
Propaganda Modernebb hangzású szerzemény, feszes tempóval – mintha maga a propaganda-gép dörögne.
Blindfold Újabb csúcsdal. Érzelmes, Manuela dallamaival, remek hangszereléssel és őszinte megnyílással. A közönyről, a széteső világról szól.
Batter The Power A szabadság rohamdala – amikor a hatalom falai megrepednek és leomlanak.
Beyond The End Of Time Tökéletes lezárás: zaklatott, komor, mégis nagyívű és izgalmas.
Zenészi teljesítmény
Sven – feszes, katonás ritmusok; modern, mégis klasszikus Accept-alapokkal.
Stefan és Mathias – a régi iskola és a modern, dallamos metal elegáns ötvözete.
Peter – mély, lüktető alap, alkalmanként dallamvezető szereppel.
Udo – hozza a karakteres jelenlétet, amiért szeretjük.
Manuela – tisztán énekel, reményt ad; Udo-val együtt külön „kettős jelentést” adnak a daloknak.
Összegzés
Őszintén szólva meglepett az album. Az utóbbi évek egyik legjobb klasszikus heavy metal lemeze. Jó dalokkal, hiteles atmoszférával, és tényleg süt belőle a baráti társaság ereje, a közösségi szellem. Biztos vagyok benne, hogy másnak is kellemes meglepetést fog okozni.
Erősen ajánlott és nagyon is érdemes meghallgatni.
„A Babylon nem csak egy lemez, hanem az élet – lassan kortyolt bor, hajnali harangszó, egy közös emlékezet.”
Minden építménynek kell alap, hogy biztosan megálljon: egy erős fundamentum, amelyre később meg lehet kezdeni az építkezést. Persze kellenek tervek, de nem akkora tragédia, ha idővel – ezért vagy azért – változtatnak rajtuk. A lényeg az, hogy elkészüljön, és stabilan álljon a saját lábán. Igaz, nem túl megszokott, hogy egy alapra 25 év múltán kezdenek el építkezni, de ha az a bizonyos fundamentum szilárd, kemény, nem repedezett meg, akkor bírni fogja a ránehezedő súlyt.
A salgótarjáni Anatomy zenekar nagyjából 1990 körül alakult, és old school death metalt játszottak. Aztán jöttek a 90-es évek – mely egyáltalán nem volt könnyű időszak, főleg nem egy fiatal magyar death metal bandának. 1993-ban fel is oszlottak. 1995-ben újra nekidurálták magukat, ekkor már billentyűs hangszerrel színezett death metalt játszottak. 1999-ig bírták, aztán felfüggesztették működésüket. Közel negyed évszázad múlva, 2023-ban reaktiválták magukat, egy spontán múltidézés nyomán. Az ezt követő időszakban stabilizálták a felállást, és megszületett az Alkony, amely – egy kivételével – teljes egészében a 90-es évek második felében íródott dalokat tartalmaz.
A zenekar jelenlegi felállása: Trebor Akpis (Sipka Róbert) – ének Aipli Zoltán – gitár Szűcs Tamás – gitár, hörgős ének Jónás Róbert – billentyűk Simon János – basszusgitár Kakuk László – dob
A csapat végre be tudja mutatni, kik ők most, és kik voltak negyed évszázaddal korábban. A társulat összeállt, így méltó módon prezentálhatják a munkásságukat, és folytathatják az elképzeléseiket. Mostantól tehát nincs megállás – csak újabb állomások vannak.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy az Anatomy zenekar avatott krónikása lennék: nem vagyok az. Ezeket az információkat a banda hivatalos honlapjáról szereztem, amely ízléses, informatív, és tele van hasznos tudnivalókkal a salgótarjáni formációról. Ezért jár is a piros pont.
Az oldalon szépen végigvezették stílusirányzataik kanyarjait, és valóban nem könnyű pontosan belőni, milyen műfajban mozognak. Komor, heavy metal alapokon nyugvó, dallamos death metal, power metal elemekkel, sőt én még modernebb megoldásokat is felfedeztem. Maga az Alkony egy jól hangszerelt, erőteljes megszólalású album: sötét és nyers hangulatú, amelyben a dögös és melodikus gitárjáték adja a gerincet, a billentyű pedig atmoszférikus ködöt von a dalok köré. Keserédes, de van mondanivalója.
Nézzük is, hogyan sikerült hangjegyekbe rendezniük a gondolatokat.
Az album a Szakadék című tétellel nyit – ráadásul nem is rosszul. Már itt felfedezhetők a fentebb említett stílusok: lendületes, komor, melodeath-es gitárdallamok, power metalos felhangok és death metalos hörgés. Belépünk a szakadék peremére, és nem akarunk visszanézni.
A zaklatottabb, Amikor hív a halál poweres gitártémákkal és billentyűkkel érkezik, hátborzongató atmoszférával, csordavokállal, és még egy remek gitárszóló is felbukkan. Az Október lendületes, a refrén különösen működik – olyan mint a fekete levelek zúgása. A címadó Alkony, építkező jellegű dal, epikus elemekkel és erős gitártémákkal, a végére pedig szépen kitárul.
A Haldoklás a fényben úgy fest, mint egy megzenésített vers – és nem is rossz. Az Esőtánc szövege kifejezetten tetszett; egyébként a zenekar szövegei összességében is erősek, van mondanivalójuk, és jól is fogalmazzák meg őket. Ez a tétel az album csúcspontjai közé tartozik, ahogyan az Angyalszárnyak is: sebes, kiváló refrénnel, ahol az angyalok szárnyai eltakarják előlünk a fényt.
A végére két olyan dal maradt, amelyek nekem a leginkább betaláltak. Az egyik a Fagyott világ, amely összetettebb; a hörgős ének dermesztő hangulatot áraszt, miközben a refrén tisztább, atmoszférikusabb dallamai szépen ellenpontozzák. Az Eső sötét, komor, mégis számomra valahogy reményt keltő. Itt az eső nem megtisztít – hanem lezár.
Megvan a csapatban a zenészi tudás, és a hangszeres játék is ott van a kezekben. Ötletből sincs hiány, és jó dallamok társulnak a tempós, dögös témákhoz. Ezekhez a melódiákhoz akár bátrabban is hozzá lehetne nyúlni – annyira, amennyire a dalok megkívánják –, főleg a dallamos énektémáknál. Nem tudom, tudatos döntés volt-e, de az ének a többi hangszerhez képest kissé hátul szól, és a sakálvokál sem mindig teljesen pontos. Ez engem néha kicsit zavart.
Ha már szóba hoztam a zenészi teljesítményt, végig is mennék a srácokon, mert megérdemlik. A két gitáros kiváló teljesítményt nyújt: remek szólók, melodikus harmóniák és dögös alapok jellemzik a játékukat. Szűcs Tamás kettős feladatot lát el – a hörgős énekkel a sötétebb oldalt szólaltatja meg. Aipli Zoltán gitárja pedig úgy repít, mint az angyalszárnyak az alkony fényében. Trebor Akpis hangja a fény és a halál narrációja. Simon János basszustémái mély, lüktető alapot adnak, amelyek megadják a dalok súlyát. Kakuk László dobolása feszes: nem csak kísér, hanem diktál. Jónás Róbert pedig a föld moraját hozza az atmoszférikus billentyű szőnyegeivel.
Az Alkony nem egy nosztalgiából táplálkozó lemez, hanem egy rituális újrakezdés. Megmutatja, hogy az Anatomy zenekarnak szilárd alapjai vannak, és véleményem szerint megérdemelnék a szélesebb ismertséget is. Tulajdonképpen elindultak a következő állomás felé. Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!
„Az Alkony nem csupán zene: árnyék, amely lassan betakarja a fényt, és bennünk hagyja a csendet.”
Az extra kiadványok közül kiemelkedik a Dream Theater koncertfelvétele, de érdekes lehet még az 1349 koncertanyaga és a Sylosis új dala is.
Dream Theater – Quarantième: Live à Paris (koncert) A zenekar 40. éves jubileumi turnéjának párizsi koncertjét jelentette meg, többféle formátumban.
Psychostick – The Flesh Eating Rollerskate Rides Again (válogatás) Egy humoros, ünnepi tematikájú válogatás, amely a régi dalok újrakevert változatait és friss paródiákat tartalmazza.
The Old Dead Tree – London Sessions (EP) A francia progresszív/gothic metal banda két új dalt és két újraértelmezett szerzeményt tett közzé ezen az EP-n.
Upiór – Forefathers’ Eve – Part II (EP) A lengyel dark/avantgárd metal csapat háromszámos EP-je, atmoszférikus és kísérteties hangzással.
Sylosis – The New Flash (single) Az érkező hetedik album előfutára ez a dal, technikás, epikus és melodikus hangzásvilággal.
Magnetic Morning – A.M. (újrakiadás) A 2008-ban megjelent album újrakiadása, limitált fehér vinyl formátumban.
1349 – Winter Mass (koncert) Az oslói koncertfelvétel az 1349 nevű black metal zenekar kiadványa, amely nevét a pestisjárványról kapta.
A harmadik részben a Haunted By Silhouettes melo/deathje, a Shadowkiller power metalja, a Demotional új horizontjai, a Steel Arctus epikus powerje, a Dyssidia progmetalja és a Thy Disease indusztriális death metalja melegíti fel a zenehallgatót.
Thy Disease – United We Fall Lengyel indusztriális death metal. Modern hangzás, sötét, apokaliptikus atmoszféra.
Steel Arctus – Dream Ruler Epikus power metal Görögországból. A csapat harmadik lemeze: hősi metal, erős történetmeséléssel. Kardcsapás az illúziók ellen.
Dyssidia – Deeper Wells of Meaning Ausztrál progresszív metal death-es elemekkel. A banda második lemeze: hét dal, amely ötvözi a technikai precizitást és az érzelmi intenzitást.
Shadowkiller – Sworn to Avenge Egy koncepció harmadik, záró tétele az amerikai csapat új lemezén. Conan, a barbár power metal riffekkel áll bosszút.
Daughters of Sophia – (4-0’) Tsalmaweth Posztumusz kiadvány, mivel a projekt alapítója, AzVs 2024-ben elhunyt. Atmoszferikus black metal filozófiai mélységgel.
Demotional – New Horizons Svéd modern metal. A New Horizons a hatodik lemezük: groove-os riffek, elektronikus elemek, érzelmes dallamok.
Ergot – Decade A Decade az Ergot első albumának tízéves jubileumát ünnepli. Nyers black metal kifinomult melodikus érzékenységgel és tudatos dalszerkezetekkel.
Haunted By Silhouettes – Faith Came Crawling Norvég modern, melodikus death metal. A zenekar negyedik lemeze, amelyen a hit nem menedék, hanem küzdelem.
Sorgsvart – Gardar og Grende Egyszemélyes folk/black/viking metal projekt. Epikus, norvég folklórra és történelmi témákra épülő világ.
A második részre is izgalmas kiadványok várnak. Szerb black metal balkáni pogány gyökerekkel, apokaliptikus black metal, svéd death metal, görög klasszikus metal, George Lynch búcsúja, finn doom/death és svéd melodeath. The Stone, Avdagata, Carnal Savagery, Darklon, Lynch Mob, Kaunis Kuolematon, Thermality.
The Stone – Kletvs Szerb black metal, mely a balkáni pogány hagyományokat ötvözi nyers brutalitással.
Avdagata – The Apocalyptic Aeon Az apokalipszis itt nem a vég, hanem egy korszak, amely az emberiség bukását idézi meg melodikus black metal formában.
Carnal Savagery – Crypt Of Decay Ötödik lemezével jelentkezett a svéd death metal zenekar, mely a klasszikus svéd death metal hagyományait ápolja: gyors, nyers és brutális.
Aktor – Professori A finn/amerikai trió harmadik lemeze tizenegy dalt tartalmaz, visszanyúlva a ’70-es évek glam- és progresszív rock hagyományaihoz.
Darklon – Mind Reaper A görög banda a klasszikus metal energiáit ötvözi, epikus, sötét hangulattal.
Lynch Mob – Dancing With The Devil A Lynch Mob búcsúalbuma. George Lynch példafutásának méltó lezárása.
Dead And Dripping – Nefarious Scintillations Evan Daniel egyszemélyes projektje. Nem zene, hanem a valóság szétszaggatása.
Kaunis Kuolematon – Kun Valo Minussa Kuori A finn doom/death metal csapat ötödik lemeze jelent meg minap. Egy árnyék, mely az emberi lélek mélyére vezet.
Thermality – Concept 42 Melodikus death/metalcore Svédországból. A Concept 42 a harmadik albumuk, technikailag precíz, nyers érzelmi erővel.
