Az extra kiadványok közül kiemelkedik a Dream Theater koncertfelvétele, de érdekes lehet még az 1349 koncertanyaga és a Sylosis új dala is.
Dream Theater – Quarantième: Live à Paris (koncert) A zenekar 40. éves jubileumi turnéjának párizsi koncertjét jelentette meg, többféle formátumban.
Psychostick – The Flesh Eating Rollerskate Rides Again (válogatás) Egy humoros, ünnepi tematikájú válogatás, amely a régi dalok újrakevert változatait és friss paródiákat tartalmazza.
The Old Dead Tree – London Sessions (EP) A francia progresszív/gothic metal banda két új dalt és két újraértelmezett szerzeményt tett közzé ezen az EP-n.
Upiór – Forefathers’ Eve – Part II (EP) A lengyel dark/avantgárd metal csapat háromszámos EP-je, atmoszférikus és kísérteties hangzással.
Sylosis – The New Flash (single) Az érkező hetedik album előfutára ez a dal, technikás, epikus és melodikus hangzásvilággal.
Magnetic Morning – A.M. (újrakiadás) A 2008-ban megjelent album újrakiadása, limitált fehér vinyl formátumban.
1349 – Winter Mass (koncert) Az oslói koncertfelvétel az 1349 nevű black metal zenekar kiadványa, amely nevét a pestisjárványról kapta.
A harmadik részben a Haunted By Silhouettes melo/deathje, a Shadowkiller power metalja, a Demotional új horizontjai, a Steel Arctus epikus powerje, a Dyssidia progmetalja és a Thy Disease indusztriális death metalja melegíti fel a zenehallgatót.
Thy Disease – United We Fall Lengyel indusztriális death metal. Modern hangzás, sötét, apokaliptikus atmoszféra.
Steel Arctus – Dream Ruler Epikus power metal Görögországból. A csapat harmadik lemeze: hősi metal, erős történetmeséléssel. Kardcsapás az illúziók ellen.
Dyssidia – Deeper Wells of Meaning Ausztrál progresszív metal death-es elemekkel. A banda második lemeze: hét dal, amely ötvözi a technikai precizitást és az érzelmi intenzitást.
Shadowkiller – Sworn to Avenge Egy koncepció harmadik, záró tétele az amerikai csapat új lemezén. Conan, a barbár power metal riffekkel áll bosszút.
Daughters of Sophia – (4-0’) Tsalmaweth Posztumusz kiadvány, mivel a projekt alapítója, AzVs 2024-ben elhunyt. Atmoszferikus black metal filozófiai mélységgel.
Demotional – New Horizons Svéd modern metal. A New Horizons a hatodik lemezük: groove-os riffek, elektronikus elemek, érzelmes dallamok.
Ergot – Decade A Decade az Ergot első albumának tízéves jubileumát ünnepli. Nyers black metal kifinomult melodikus érzékenységgel és tudatos dalszerkezetekkel.
Haunted By Silhouettes – Faith Came Crawling Norvég modern, melodikus death metal. A zenekar negyedik lemeze, amelyen a hit nem menedék, hanem küzdelem.
Sorgsvart – Gardar og Grende Egyszemélyes folk/black/viking metal projekt. Epikus, norvég folklórra és történelmi témákra épülő világ.
A második részre is izgalmas kiadványok várnak. Szerb black metal balkáni pogány gyökerekkel, apokaliptikus black metal, svéd death metal, görög klasszikus metal, George Lynch búcsúja, finn doom/death és svéd melodeath. The Stone, Avdagata, Carnal Savagery, Darklon, Lynch Mob, Kaunis Kuolematon, Thermality.
The Stone – Kletvs Szerb black metal, mely a balkáni pogány hagyományokat ötvözi nyers brutalitással.
Avdagata – The Apocalyptic Aeon Az apokalipszis itt nem a vég, hanem egy korszak, amely az emberiség bukását idézi meg melodikus black metal formában.
Carnal Savagery – Crypt Of Decay Ötödik lemezével jelentkezett a svéd death metal zenekar, mely a klasszikus svéd death metal hagyományait ápolja: gyors, nyers és brutális.
Aktor – Professori A finn/amerikai trió harmadik lemeze tizenegy dalt tartalmaz, visszanyúlva a ’70-es évek glam- és progresszív rock hagyományaihoz.
Darklon – Mind Reaper A görög banda a klasszikus metal energiáit ötvözi, epikus, sötét hangulattal.
Lynch Mob – Dancing With The Devil A Lynch Mob búcsúalbuma. George Lynch példafutásának méltó lezárása.
Dead And Dripping – Nefarious Scintillations Evan Daniel egyszemélyes projektje. Nem zene, hanem a valóság szétszaggatása.
Kaunis Kuolematon – Kun Valo Minussa Kuori A finn doom/death metal csapat ötödik lemeze jelent meg minap. Egy árnyék, mely az emberi lélek mélyére vezet.
Thermality – Concept 42 Melodikus death/metalcore Svédországból. A Concept 42 a harmadik albumuk, technikailag precíz, nyers érzelmi erővel.
Beköszöntött a december, megérkezett a tél. A hideg téli estéken, ha odakinn csak a fagy csikorog, odabenn a hangfalakból elementáris viharként tör elő a decemberi metaláradat. Az első részben a folk/pogány Equilibrium, a modern death metalos 5RAND, a brit thrasher Struck A Nerve debütje, a Phobocosm kozmikus death/doomja, a Perdition Temple pusztító, apokaliptikus lemeze, illetve a The Ominous Circle blackened death zenéje tűnik a legérdekesebbnek.
Blut Aus Nord – Ethereal Horizons A francia avantgárd black metal zenekar új lemezzel jelentkezett a közelmúltban.
Equilibrium – Equinox A folk/pagan metalban utazó német társulat hetedik lemeze érkezett. A fény és a sötétség örök táncát zenéli meg.
Malefic Throne – The Conquering Darkness Jó nevű zenészekből álló zenekar új lemeze nyolc brutális, apokaliptikus tételt tartalmaz. Mintha a ’90-es évek death metalja támadt volna fel — csak még brutálisabban.
The Ominous Circle – Cloven Tongues Of Fire A portugál death/black metal formáció második lemeze jelent meg a héten, apokaliptikus ritualitásban.
Perdition Temple – Malign Aphoteosis A floridai blackened death metal trió harmadik lemezét dobta piacra, amely nyolc apokaliptikus, pusztító tételt tartalmaz — maga a káosz liturgiája.
Phobocosm – Gateway Kozmikus, sötét death/doom metal Montreálból. Ez az átjáró nem vezet sehova — mert a semmi maga a cél.
Struck A Nerve – Struck A Nerve Old school thrash metal mai energiával. A brit zenekar debüt albuma olyan, mintha a saját düheink hangszert fogtak volna.
Triskelyon – Maelstrom Of Chaos A kanadai thrash metal brigád negyedik lemeze látott napvilágot. Sebesség és precizitás jellemzi.
5RAND – Ordhalia Modern death metal Itáliából. A csapat harmadik lemeze melodikus death metal, epikus és modern metal elemekkel, erőteljes női vokállal.
Az Acélbetét legújabb rovata a Fémkapszula. Ebben három zenekar lemezének rövidebb, tömörebb bemutatása kap helyet — ha úgy tetszik: „három hatóanyag egy dózisban”.
Az első körben három különböző stílus képviselőinek aktuális albumai kerülnek terítékre, két földrészről. A svéd supergroup Crowne power metalba oltott friss lemeze, a chicagói Bloodletter nyers és harapós thrash metal-korongja, valamint a seattle-i Demon Hunter keresztény metalcore-dalcsokra adják a nyitó adag változatosságát.
Nyeljük be tehát az első Fémkapszulát.
Crowne – Wonderland
A Crowne egy svéd dallamos power metal / hard rock supergroup, amely nagyívű dallamokkal, dögös alapokkal, valamint némi folk- és középkori hangulattal színezi a dalait. A zenekar 2020-ban alakult, a Wonderland pedig a harmadik nagylemezük. A projekt ötlete Alexander Strandell, az Art Nation frontemberének fejéből pattant ki, aki maga köré gyűjtött egy sor tapasztalt, kipróbált zenészt. Kik ők?
John Levén – basszusgitár (ex-Europe)
Christian “Kicken” Lundqvist – dob (ex-Biff Byford)
Jona Tee – billentyű (H.E.A.T)
Love Magnusson – gitár (Dynazty)
A Frontiers Records időben felismerte a projektben rejlő potenciált, és ez a kiváló csapat egy egységes, minőségi albumot tett le az asztalra. A lemez végig nagyjából azonos színvonalon mozog, nem találni rajta erős minőségi ingadozásokat — inkább egy stabil, jól összerakott anyag.
Persze akadnak kiemelkedő tételek:
a nyitó és címadó „Wonderland”, amely tempós, húzós, dallamos és enyhe folkhangulattal operál,
a gyorsabb, karcosabb „Waiting for You”,
valamint az albumot záró, komorabb, mégis erőteljes „The Fall”.
Az igazság az, hogy a power metal mára Svédország egyik vezető zenei exportcikkévé vált — és a Crowne tagjai érzik is ezt a stílust, méghozzá mesterfokon.
Aki kedveli ezt a zenei világot, az biztosan megtalálja a számítását: igényes hangszerelés, nagyívű dallamok, profi előadók — a Wonderland egyszerűen kellemes, élvezetes hallgatnivaló.
„Olyan, mint egy IKEA-bútor: skandináv, dögös, dallamos — és a végén mindig van egy csavar.”
Bloodletter – Leave the Light Behind
A chicagói, dallamos thrash metal vonalon mozgó Bloodletter 2012-ben alakult, a Leave the Light Behind pedig már a negyedik nagylemezük. A kvartett felállása:
Tanner Hudson – basszusgitár
Zach Sutton – dob
Peter Carparelli – ének/gitár
Pat Armamentous – gitár
A zenekar hatásai között megtalálható a Kreator, a Slayer, az At the Gates és az Iron Maiden is. Dalaik is ebből a kulturális és zenei közegből táplálkoznak, méghozzá meglehetősen egységes színvonalon.
Egy-két tétel azonban egyértelműen kiemelkedik. Ilyen például a nyitó „World Unmade”, amely lendületes, energikus és technikás; vagy a rögtön utána érkező, dinamikus „On Blackened Wings” és az erőteljes „Eternal Winter”. Emellett remek darab a „The Black Death”, amely egyszerre energikus és némileg dallamos, illetve a rohanós „Call of the Deep One”.
A lemez úgy en block rendkívül dinamikus, üresjárat nélküli, megalkuvást nem tűrő thrash. A zenészek komoly hangszeres tudással rendelkeznek, az intenzitás pedig mindössze 34 percbe sűrűsödik. Az ilyen jellegű, ennyire következetes anyag idővel akár egysíkúnak is hathat — nekem azonban egyáltalán nem tűnt annak. Ráadásul a hangzás is telten, öblösen szól.
Végeredményben a Leave the LightBehind nem forgatja ki a világot a négy sarkából, de becsületesen összerakott, élvezetes hallgatnivaló.
„A fény nem azért van, hogy lássunk, hanem hogy elhiggyük: van még remény.”
Demon Hunter – There Was a Light Here
A Demon Hunter zenekart eddig nem ismertem, és a nevük alapján nem is ilyen jellegű zenére számítottam. A banda 2000-ben alakult, Seattle-ben székel, és keresztény metalcore-t játszik. A There Was a Light Here a tizennegyedik nagylemezük.
A csapatot Ryan Clark és Don Clark alapította negyedszázada; mára Ryan az egyetlen megmaradt alapítótag. A Demon Hunter jelenlegi felállása:
Jeremiah Scott – gitár
Patrick Judge – gitár
Timothy „Yogi” Watts – dob
Ryan Clark – ének
Jonathan “Jon” Dunn – basszusgitár
Muzsikájuk keserédes, atmoszférikus, erős dallamokra épül, releváns riffekkel és kétféle énekhanggal. A gyorsabb tempójú szerzeményeiket is képesek visszafogni a lassabb, érzelmes dallamokkal. Ehhez társul a lemez kiváló, telt hangzása — külön kiemelném a gitársoundot, amely első osztályú.
És hogy milyen maga a lemez? Hát… jó! Az egész úgy indult, hogy egy előzetes dal keltette fel a figyelmemet. Elkezdtem hallgatni, és bár hallottam, hogy minőségi zenét játszanak, mégis kicsit nehezen lendültem bele. Aztán egyszer csak elkapott a Demon Hunter atmoszférája.
Olyan dalok húztak be, mint a dögös, melankolikus „I Am a Done”, a metalcore-os, zaklatott, izgalmas „My Place in the Dirt”, vagy a zakatolós „Reflected”, ahol a nyugodtabb részek remek összhangot alkotnak a refrén erejével. Innentől nem volt visszaút – a banda kilóra megvett.
És még innen is volt feljebb:
az „Overwhelming Closure”, amely jól összerakott, kissé szomorkás, harmonikus darab,
a „The Pain” érzelmes, lüktető, progresszív éllel átszőtt témái,
illetve a címadó tétel, amely lassú, ünnepélyes és gondolatébresztő: a földi búcsú véglegességét és a túlvilági találkozás reményét fogalmazza meg.
A végeredmény egy dögös, melankolikus, meggyőző zenészi teljesítményt felvonultató album, amely kiváló hallgatnivaló, és egy igazán kellemes, érzelmes zenei utazást kínál.
„A gyász nem elmúlás, hanem kapu: a fény emléke, amely örökre bennünk marad.”
Nehéz megítélni, hogy áldás vagy teher-e egy fiatal művész számára, ha valamelyik felmenője komoly életművet hagyott maga után. Mennyire határozza meg a csemete életét, ha úgy dönt, hogy – jelen esetben – az apja nyomdokain halad? Wolfgang Van Halen, Eddie Van Halen fia azonban abszolút előnyt kovácsolt a papa örökségéből. A „gének nem hazudnak” közhelye itt nagyon is igaz: a srác multiinstrumentalista, és mindent maga csinál. A dalokat ő írja, minden hangszeren ő játszik, és mindemellett kiváló énekes is. A tortán pedig csak a hab, hogy Wolfgangban megvan a kellő önirónia és humor – érdemes megnézni néhány videoklipjét, némelyik kifejezetten szórakoztatóra sikerült.
A The End már a harmadik albuma a Mammoth névre keresztelt „zenekarának” (koncerteken egy tapasztalt, stabil turnécsapat játszik vele). A lemez tematikája a szorongással teli világnézet megfogalmazása; a dalszövegekben visszatérő motívum a világvége-érzés. Az évek alatt kialakult saját arca és hangzása miatt elhagyta a WVH-utótagot – ha ez nem az önállósodás jele, akkor semmi.
És akkor tulajdonképpen milyen is a zenéje? Alapvetően hard rock, amelyben alternatív rockos és grunge-os elemek is felbukkannak. Ehhez társul a gyakori váltakozás a melodikus hangulatok és a dinamikusabb kitörések között. Nézzük meg, mindez hogyan érvényesül a The End dalain.
Az album a húzós, dögös One of a Kind-dal indul – jól összerakott, energikus nyitány. A címadó The End sodró, remek gitárjátékkal operáló tétel, amely egyszerre sötétebb tónusú és mégis felemelő. Noha Wolfgang hozott anyagból dolgozik, mégis ott van a frissesség a dalaiban; ez érződik a Same Old Song-on is. A The Spell dallamai és technikai megoldásai erősen mutatják a dalszerző érettségét. Az I Really Wanna főriffje egészen kiváló, a dalnak van húzása, a végére pedig egy kis, felszabadult zúzás is jut.
Eddig is magas színvonalon mozgott a lemez, de a második felében még egy fokot felfelé lép. A Happy grunge-os ihletése sodró lendületben bontakozik ki, kiváló dallamokkal és remek gitárjátékkal. A Better Off szépen hömpölyög tovább, benne egy finom, bluesos ihletésű gitárszólóval. A Something New felszabadító, optimista kisugárzású; a Selfish refrénje pedig óriási, miközben a dal egyszerre hangulatos és nyers. Az All in Good Time pozitív energiát áraszt, elmélkedő, mégis megnyugtató zárás.
A zenészek teljesítményét említeném — de itt gyakorlatilag egy ember munkájáról beszélünk. Wolfgang játéka kiemelkedő és sokrétű, teljes kontroll alatt tartja az egész produkciót. Technikás, precíz hangszeres teljesítmény mellett erőteljesen és magabiztosan énekel. A lemez egységes, mégis változatos, és megvannak a maga határozott keretei.
Wolfgang Van Halen immár teljesen önálló alkotói identitást épít. A kortárs lét bizonytalanságát és szorongását hangjegyekre ülteti, a stílusok keverésével pedig érzelmileg telített hangképeket hoz létre. Újra és újra bebizonyítja, hogy saját jogon is kiváló zeneszerző és előadó.
„Wolfgang kimondja, amit mindannyian érzünk: a bizonytalanságot.”
A finn melodikus death metal egyik legizgalmasabb kortárs képviselője a Bloodred Hourglass. Új lemezük az eddigi erényeiket ötvözi: az erőt és a dallamosságot. A zenekar fő inspirációs forrása továbbra is a göteborgi melodikus death metal.
A 2005-ben alakult formáció hetedik albuma a We Should Be Buried Like This. Én azért azt állapítottam meg, hogy ebben a zenében egy jó adag modern metal és metalcore is jelen van. A csapat felállása a következő:
Jaredi Kukkonen – ének Lauri Silvonen – gitár Joni Lahdenkauppi – gitár Eri Silvonen – gitár Jose Moliainen – basszusgitár Jarkko Hyvönen – dob
Az album felvételeit 2024 végén fejezték be, és körülbelül egy évig ültek a kész anyagon. Egy interjúban elmondták, hogy megtalálták azt a keretet, ahol a dalaik a legjobban működnek. Friss hangzásra törekedtek, és ki akarták szélesíteni az album spektrumát.
A nyitó The Crown Is Permanent erőteljes gitár- és szintidallamaival azonnal kijelöli az irányt. Az ezt követő, jó tempójú címadó We Should Be Buried Like This egy erős szerzemény, amelyben egyszerre van jelen a súly, az atmoszféra és a harmónia. Ezen a vonalon halad a Royally Done is—talán egy árnyalattal az előző mögött—feszes, agresszív, és egy kis női énekhanggal is megbolondították (Lotta Ruutiainen).
A Chasing Shadows atmoszférikus rétegei mellett erővel és elektronikus dallamokkal is bír. A lendület tovább fokozódik a soron következő Dance of the Dandelions-ban. Itt állapítottam meg, hogy a zenekarnak komoly érzéke van a tempó és a dallamok arányos összeházasításához. A „pitypang tánca”, amelyben minden szirmunk szétszóródik.
A God Has Favourites érzelmesebb dallamai után azon gondolkodtam, mennyire egyenletes az egész album. Nincs rajta igazán kiugró dal – igaz, gyengébb sem.
A lemez második fele a Mirage és a Fail kettősével folytatódik, mindkettő a megszokott minőségi színvonalon halad tovább. Az előbbiben vendégszerepel a finn metalcore-csapat, a Balance Breach, míg az utóbbiban komorabb hangulat az uralkodó.
A Shun the Limelight nálam egy groove-orientált, fejrázós, moshpitet beindító tételként szerepel a jegyzetfüzetben, míg a záró Vividius lendületes, dinamikus és kicsit más színfolt, mint a többi dal.
A zenészi teljesítmény így fest:
Jaredi: hörgés és tiszta ének váltakozása, agresszív és atmoszférikus megoldásokkal.
Jarkko: feszes, határozott dobolás.
A gitárosok: komplex, rétegzett játék.
Moliainen: mély, stabil alapok.
Ez a zenekar eddigi pályafutásának talán legösszetettebb anyaga: rétegzett harmóniák, groove-orientált riffek és atmoszférikus dallamok váltakoznak. A Bloodred Hourglass bebizonyítja, hogy a finn melodikus death metal színtér igenis képes a megújulásra.
„Ez a lemez egy rítus, ahol a zene maga a feltámadás.”
A Ráadás kiadványok nem galacsinnal gurigáznak: csupa nagy név, Aerosmith, Def Leppard, Creed, The Halo Effect, Metal Church, Kiss.
Aerosmith – One More Time (EP) Több, mint 12 év után ez az első kiadványa az Aerosmith-nek, amelyet Yungbluddal közösen rögzítettek.
The Halo Effect – We Are Shadows (EP) Új EP-vel jelentkezett a svéd The Halo Effect.
Def Leppard – Diamond Star Heroes: Live From Sheffield (Koncert) Ez a lemez a zenekar szülővárosában, Sheffieldben rögzített jubileumi koncertet örökíti meg.
Marianas Rest – Diamonds in the Rough (Single) A Marianas Rest új dala a közelgő, ötödik stúdióalbum, a The Bereaved előfutára.
Metal Church – F.A.F.O. (Single) A Metal Church új kiadványa az első az új felállásban, amely klasszikus heavy metal energiával tér vissza.
Slaughterday – Terrified (EP) A német death metal duó új EP-je egy grindcore-tribute anyag.
Lionheart – Bulletproof (Single) A közelgő Valley of Death II előzetese ez a dal.
Creed – The Best of Creed (Válogatás) Ez az első, teljes karrierjüket áttekintő válogatás, amely a zenekar négy stúdióalbumának legnagyobb slágereit tartalmazza.
Kiss – Alive! 50th Anniversary Edition (Jubileum) A legendás koncertlemez jubileumi kiadása újrakevert hangzással, eddig kiadatlan felvételekkel és monumentális box set formátummal ünnepel.
A harmadik részben nemhogy csökkenne az intenzitás, még tovább kúszik felfelé a metalzenekarok kreativitási mutatója. Az előzetes dalok alapján ismét izgalmas albumok várnak ránk ebben az etapban.
Wolftooth – Wizard’s Light Az amerikai heavy/doom zenekar új lemeze epikus, riffközpontú zenét kínál.
Sun of the Dying – A Throne of Ashes A madridi melodikus doom/death metal zenekar harmadik lemeze. Súlyos riffek, atmoszférikus billentyűk, hörgés és tiszta ének váltakozása formálja az anyagot.
Depravity – Bestial Possession Brutál death metal Ausztráliából: könyörtelen, apokaliptikus, feszes. A világvége kézikönyve extrém metalban.
Olde Throne – Megalith Az új-zélandi melodikus black metal banda harmadik lemeze látott napvilágot. Az album két évig készült, és eddig ez a társaság legambiciózusabb anyaga.
Grenouer – Downtown Az orosz zenekar tizedik nagylemeze érkezett meg a napokban. Ipari, groove és progresszív elemek sokszínű elegye.
Sortilège – Le Poids de l’Âme A francia heavy metal veteránok új korongja a ’80-as évek hangzását ötvözi modern energiával és friss lendülettel.
Sedna – Sila Nuna Megérkezett az olasz black/doom metal zenekar harmadik lemeze is – atmoszférikus, sötét, egyedi hangzásvilággal.
Númenor – Runes of Power Szerb epikus/szimfonikus/power metal grandiózus koncepcióval, amely fantasy- és irodalmi világokat kapcsol össze.
Dome Runner – World Panopticon A finn indusztriális trió második, dupla albuma a társadalmi összeomlás és a belső konfliktusok témáit boncolgatja.
A második részben Danko Jones csapzott rockzenéje, a Stone Nomads, az Acid Death, a Treat, a Havamal, a When Nothing Remains és a Darktribe is ígéretesnek tűnik.
Danko Jones – Leo Rising A kanadai trió tizenkettedik lemeze jelent meg a napokban – egy izzadságban áztatott, nyers rockanyag.
In Virtue – Age of Legends Progresszív metal Kaliforniából. A zenekar harmadik lemeze 14 dalt tartalmaz, epikus, mitológiai és filozófiai témákat ötvöz modern hangzásban.
Stone Nomads – Empires of Stone A texasi doom/stoner banda harmadik albuma. Olyan, mint egy katakomba, ahol a saját árnyaid laknak.
Acid Death – Unprecedent Evolution Görög death/thrash metal. A zenekar nyolcadik lemeze, amely egy koncepción belül az emberi evolúció történetét járja végig.
Treat – The Wild Card A svéd hard rock legendák tizedik lemeze, közel 50 percnyi klasszikus, dallamos rockzenével.
Havamal – Age of Gods A stockholmi szimfonikus/viking death metal zenekar harmadik lemeze, egy epikus, mitológiai témájú muzsika.
When Nothing Remains – Echoes of Eternal Night Melodikus doom metal Svédországból: monumentális, atmoszférikus, mintha a csillagok fénye lassan kihúnyna.
Darktribe – Forgotten Reveries A Forgotten Reveries a francia power/progresszív metal banda eddigi legérettebb anyaga; minden dal egy emlék, amely lassan elhalványul.
