A közelmúltban volt 25 éves az Asphyx, On The Wings Of Inferno lemeze.

A holland death/doom metal zenekarnak, az On The Wings Of Inferno a hatodik albuma. 1987-ben alakultak és jó néhány zenész megfordult a soraikban. Ezt a lemezt az Eric Daniels gitár, Bob Bagchus dob és Wannes Gubbels ének/basszusgitár felállású csapat rögzítette. Egyébként Bagchus az egyetlen alapító tag. Nem voltak könnyű helyzetben, többször feloszlottak és ebben az időben nem volt egyszerű a metal zenekaroknak. Egyébként ezután az album után is feloszlottak. Mindenestre Wannes igyekezett helytállni, az Asphyx ikonikus énekese, Martin Van Drunen helyén.

Az album nem túl hosszú, írd és mond alig félóra, de mondhatjuk, hogy a kevesebb néha több elvet követték. A játékidőre vonatkozóan mondták a srácok, azt gondolták, hogy legalább 45 perc hosszúságú lesz, de vártnál rövidebbre sikerült. Viszont régebbi, maradék dalt, vagy feldolgozást nem akartak feltenni.

Kilenc dal van a lemezen, van közöttük nagyon jó, de bizony a rövid játékidő ellenére becsúszott egy-két nem olyan erős szerzemény is. Például az amúgy jó dolgokat felvonultató, de mindössze két perces Waves Of Fire, amit azért hallgattam volna még. Kicsit nekem semmitmondó a sebes, a közepén a doom-ig lelassuló The Scent Of Obscurity.

De körülbelül ennyi, amivel esetlegesen kötözködni lehetne. Nézzük viszont a többséget adó jó dalokat. A Chaos In The Flesh doom-al indul, de aztán felpörögnek az események és egész ütős dal lesz belőle.

A nyomasztó és súlyos Marching Toward The Styx elején jó a bevezető gitár, mint ahogy az egész dal is. Aztán, hogy legyen itt példa az Asphyx technikás játékára, A For They Ascend-ben ez jól tetten érhető. Az album egyik legjobba dala az On The Wings Of Inferno, a maga tonnányi riffjeivel, ráadásul a refrén belassulása is csak jót tesz az amúgy is jó dalnak.

Ezt egyébként is jól csinálják, nevezetesen, hogy a doom részek jól épülnek be a gyorsabb részek mellé, így téve izgalmassá, kerekké a dalokat.

Az Asphyx zenészeinek teljesítményébe nem lehet belekötni. A fentebb említett úriemberek értik a műfaji sajátosságokat és jó érzékkel adják hozzá a már említett doom metal elemeket. Azonban érdemes külön megemlíteni Wannes Gubbels hörgését, aki egyértelműen megfelet a feladatnak, ráadásul az ének nincs annyira elől, jó arányban épül be a hangszeres részekbe.

A zenészek elmondták még az album kapcsán, hogy könnyű volt megírni a dalokat, igaz soha nem szoktak sokat molyolni egy-egy szerzeménnyel. Tulajdonképpen a próbatermi riffekből fejlődnek ki a kész dalok. Az album fogadtatása nem volt rossz, sőt sokan a 2000-es év legjobb death metal lemezének titulálták az On The Wings Of Inferno-t. Én ezt azért nem merném állítani, de tény, hogy rövidsége ellenére valóban nem egy rossz album.