Rock/metal mindenek felett.

Acélbetét

Ami nem múlik el – Rage: End Of All Days

Vannak lemezek, amelyekhez az ember nem évforduló miatt tér vissza, hanem mert egyszer csak újra meg akarja hallgatni őket. Az End Of All Days most ilyen lemez lett nálam. A német Rage zenekart évtizedek óta a kedvenc bandáim között tartom számon. Már a nyolcvanas évek végén felfedeztem őket, és…

Tovább olvasom

Hazai Acélöntöde: Elmosódó horizontok között – Darkwave – Evanescent Horizons

Ismét alámerültem a magyar underground metalba, és újra nem bántam meg. Ráadásul megint egy egyszemélyes projekt Némethy Zsolt műhelyéből, amelynek az elején azt gondoltam, nem pontosan az én zenei világom. Aztán az izgalmas zenei megoldások megmutatták, hogy nagyon is az. Ha az infóim pontosak, a…

Tovább olvasom

Mélyebb rétegek:

Klasszikus erő, modern lendület, Ironflame – Worlds To Conquer

Mikor a kezembe kaptam az Ironflame – Worlds To Conquer albumát, a hallgatása közben a jegyzeteimbe többek között bekerült, hogy jó torkú az énekes, jól játszik a gitáros. Aztán mikor utánanéztem a zenekarnak, akkor jött a döbbenet, ugyanis az Ironflame egy egyszemélyes stúdióprojekt: Andrew D'Cagna…

Tovább olvasom

Magyar Fémörökség – Karthago I. – A kezdet, amely örökséggé vált

A Karthago bemutatkozó nagylemeze 45 év után is a magyar rock egyik meghatározó darabja, amely méltán foglal helyet a Magyar Fémörökségben. Érdekes a viszonyom ezzel az albummal. Maga a lemez még kazettán sem volt meg nekem, viszont a szeméből lézert lövellő elefántos borító belém égett. Akkoriban…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása