Mi sem bizonyítja jobban egy zenei műfaj sikerét és időtállóságát, mint hogy évtizedekkel a megszületése után is él és virul, sőt új zenekarok első lemezei is ebben a stílusban látnak napvilágot.

Mint például a debreceni Kereszttűz esetében. A társulat ugyanis a nyolcvanas-kilencvenes évek tradicionális magyar heavy metaljának hagyományaiból táplálkozik. Ahogy hallgattam az Árnyékháború lemezüket, a Pokolgép, az Omen és a szintén cívisvárosi Szfinx ugrott be, elsősorban az énekhang miatt, de erre még visszatérek.

A zenekart 2008-ban Széplaki András alapította. Volt szünet, tagcserék, de mára már a kelet-magyarországi klubélet aktív szereplői között tartják őket számon.

Az Elárulva indítja a lemezt. Jó a tempója, és különösen tetszenek a klasszikus időket idéző riffek. Van benne valami ismerős, régi vágású magyar metalos hangulat, ami jól áll a dalnak. A Hanyatlásban a lüktető alap, az erős refrén és egy jól elhelyezett gitárszóló érdemel említést. Igaz, elsőre nem jött be, de idővel megbarátkoztam vele, főleg a refrén miatt, amely végül megfogott. Az Éjszaka egy jól felépített dal, szépen visz előre, és ettől kiegyensúlyozottá válik.

Nekem az album második fele jobban működik, itt van a lemez legjobb dala, a Föld. Nem csak egy dal a hazáról, van benne gondolat is. Külön tetszik, ahogy ügyesen belecsempészett idézetekkel teszik még érdekesebbé a mondanivalóját.

A Túlélő egyik erőssége viszont éppen a komorsága: nem akarja szépíteni azt, amiről beszél, mint amikor valaki már túl sok mindenen ment keresztül, de még mindig állva marad.

A Hiába egy 2024-es felvétel, amelyen még Kurczina János énekel és Jebelóczki Benjámin dobol. Szerintem jó ötlet volt feltenni, mert a másik énekhang és a klasszikusabb metalos karakter még egy színt ad a lemeznek.

A zenekar felállása:

Vodila Gergely – gitár
Széplaki András – gitár, basszusgitár, dob
Sipos Ferenc – ének

Itt egy kicsit álljunk meg. Írtam már a Szfinx zenekarral való hasonlatosságról. Ennek egyik fő oka Sipos Ferenc énekhangja, amely nagyban hasonlít az egykori zenekar énekeséére, Koroknai Árpádéra (Omen, P. Box, Zorall), csak talán Sipos Ferencé egy kicsit nyersebb. Egyébként jól énekel, arcot ad a bandának, talán többet is játszhatna még a hangjával, és a dallamok is lehetnének néhol fogósabbak, de idővel majd ez is meglesz. A stúdiófelvételeknél Bucsi László működött még közre basszusgitáron.

A magyar zenekaroknál érdemes kicsit a szövegekkel is foglalkozni. Alapjában véve rendben vannak – a Föld egyértelműen kiemelkedik –, remek szófordulatokkal, igaz, van néhány, amely kicsit sablonosabb.

Az Árnyékháború egy izmos hangzású, alapvetően erős magyar metal lemez. Legnagyobb erénye a jó tempóérzék és a klasszikus riffek használata. Nem minden tétel talál be elsőre, lásd Hanyatlás, és van néhány sablonosabb, kommerszebb pillanat is, de összességében több olyan dal is van, amiben találni kapaszkodót. Egyértelműen kijelenthető, hogy a Kereszttűznek van saját karaktere és arca.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni: Az Árnyékháború nem akarja újra feltalálni a magyar metalt, csak saját hagyományait dallamokkal, jó riffekkel és tartalommal tölti meg, ettől pedig nagyon is működőképes.

„Az Árnyékháború olyan, mint az idei pálinka: még nyers és karcos, de megvan benne a kraft, idővel pedig szépen beérik”