Nem minden zenei utazás a fény felé vezet. Vannak albumok, amelyek az árnyékok, az emlékek és a belső tájak felől közelítenek, ahol a hangulat ugyanolyan fontos, mint a dallam. A Lalu, a Tower, a Viande és a Rigor Sardonicous különböző világokat tárnak fel, mégis ugyanaz a komor szépség köti össze őket.

Lalu – A Mythmaker's Demise

Ez az album olyan, mintha egy fényes fantáziavilág lassan omlana össze körülötted, minden dallam egy újabb emlékfoszlány. A végére úgy érzed, mintha a zene próbálná visszahozni azt, amit a világ már elfelejtett.

Tower – Nie Pytaj Kim Jestem

Ez az album olyan, mintha egy sötét lengyel erdő mélyén bolyonganál, ahol minden riff egy újabb hideg fuvallat a semmiből. A dalok lassan bontják ki a bizonytalanság és az önkeresés komor világát.

Viande – Monument Aux

A francia blackened doom banda lemeze olyan, mintha egy földalatti kazamatában rád szorulna a levegő: fullasztó, disszonáns és sötét.

Rigor Sardonicous – Diatriba Deorum

Nyers, minimalista és fojtogató brutalitású doom death metal kompozíció, amely úgy szól, mintha egy temetői szobor kelt volna életre.

Cairiss – Wilderness

Második lemezével jelentkezett az angol atmoszférikus black metal zenekar. Minden tétel egy újabb tájkép a belső és külső vadonból.

Chamber Of Unlight – Avernus

Hideg, okkult atmoszférájú black metal Finnországból, amely a klasszikus dallamvezetést és a nyers, puritán brutalitást kapcsolja össze.

Disfiguring The Goddess – Bloom

Brutálisan mélyre hangolt death metal produkció, könyörtelen, földrengető és pusztító megszólalással.

Allt – Ataraxia

A svéd zenekar új lemeze olyan, mintha egy lassan hullámzó víztükör felett lebegnél, és azt éreznéd, hogy a zene maga simítja el benned a morajló vihart.