A Magyar Fémörökség rovat következő klasszikusa az Ossian idén 35 éves Ítéletnap albuma.

Miközben hallgattam az Ossian Ítéletnap lemezét, azon gondolkodtam, hogy ez nemcsak egy album, hanem egy kor lenyomata. Egy zavaros, nehéz, de mindenképpen izgalmas időszaké. A mai történészek, szociológusok és politikai elemzők – főleg azok, akik még nem is éltek akkor – hajlamosak a kilencvenes évek elejét a szabadság szelének nevezni, amikor megtörtént a rendszerváltás, és sikerült megszabadulni a régi korszak kötöttségeitől. Mi azonban, a kisemberek, a húszas éveink elején járó fiatalok ebből nem sokat éreztünk, vagy egyszerűen nem ezzel foglalkoztunk. Tele voltunk reményekkel, vágyakkal és persze bizonytalansággal a jövőnkkel kapcsolatban, mert ez az éra sokkal inkább volt a vadkapitalizmus időszaka, mint egy kiszámítható jövőkép kezdete. Nem csoda, hogy az Ítéletnap jóval keményebb, komorabb, társadalom- és rendszerkritikusabb lett elődeinél. Karcosabb, ugyanakkor technikásabb album is.

A kilencvenes évek elejére az Ossian a hazai heavy metal élvonalába tartozott. A rendszerváltás utáni zenei közegben a heavy metal már nem csupán egy szubkultúra része volt, hanem tömegeket megmozgató aranykorát élte. Kinyílt a piac, a koncertek teltházasak voltak, és a stílusnak – benne az Ossiannal – erős közösségépítő ereje volt. A nemzetközi színtéren ugyan már megkezdődtek a változások, de hozzánk ezek még nem értek el, nálunk a műfaj ekkor még a csúcson állt.

Az az érdekes, hogy azok a dalok, amelyek 1991-ben nem tudtak igazán közel kerülni hozzám, most valamelyest más megvilágításba kerültek. Ilyen a korai Iron Maiden hatásait idéző Motorőrület, a Hé, Rock ’n’ Roll és a Nehéz lesz minden nap.

Viszont azok a szerzemények, amelyek akkor is a kedvenceim voltak, ma sem veszítettek semmit az erejükből. Ilyen a gyors és agresszív nyitótétel, az Ítéletnap, vagy a középtempós, lüktető Szerelem gyilkosa, amely komoly mondanivalót hordoz. A dal az AIDS-ről szól, amiért külön dicséret illeti a zenekart. Bebizonyították, hogy a legnehezebb témákról is lehet őszintén és hitelesen dalokat írni.

A végére hagytam az album számomra legjobb dalait. A Nincs válasz refrénjét a mai napig szoktam dudorászni. A Magányos angyal az album legérzelmesebb pillanata, amely minden egyes hallgatásnál újra megnyílik előttem. A Rocker vagyok pedig nem csupán egy dal, hanem egy generáció önazonosságának himnusza.

Nem szabad megfeledkezni a zenészek teljesítményéről sem. Paksi Endre énekes, Maróthy Zoltán gitáros, Vörös Gábor basszusgitáros és az új fiú, Tobola Csaba dobos egységes zenekarként működtek. Egyénileg is kiváló teljesítményt nyújtottak, de az igazi erejük a közös játékban és az összhangban rejlett.

A korabeli kritikusok pozitívan fogadták a lemezt. Kiemelték Maróthy Zoltán gitárjátékát, valamint a dalok friss energiáját. Ha volt is észrevételük, az csupán néhány dalszövegben felfedezhető klisét érintett.

A rajongók viszont kitörő lelkesedéssel fogadták az albumot, amely kereskedelmileg is az Ossian klasszikus korszakának egyik csúcspontjává vált. Sőt, 1991 júniusában a MAHASZ eladási listájának első helyére is felkerült.

Az Ítéletnap a magyar tradicionális heavy metal egyik legmeghatározóbb stúdióalbuma, amely zeneszerzői érettségével és slágerérzékenységével a műfaj hazai csúcsteljesítményei közé tartozik. A Paksi–Maróthy-korszak legérettebb alkotásaként a rendszerváltás kori magyar rockzene megkerülhetetlen mérföldköve maradt.

Nem kínált megoldásokat, csak utat mutatott, mankót adott. Megmutatta, hogy a múltunkat vállalnunk kell, és ha nem is tudjuk mindig, hol a helyünk, de ha erősek és kitartóak vagyunk, van miben hinnünk, és a céljaink is elérhetők. Vagy egyszerűbben fogalmazva: 1991-ben vállaltuk, hogy rockerek vagyunk – és tessék, 35 év után is azok maradtunk.

„Az idő mindent elvisz, de vannak hangok, amelyek megmaradnak bennünk. Egy korszak emlékei, egy nemzedék kimondatlan szavai.”