Nem minden zenei utazás ugyanott kezdődik. Van, amelyik a sztyeppék végtelen horizontjáról indul, más a nagyvárosok betonkemény ritmusából, a föld alatti sötétségből vagy éppen a black metal nyers erejéből építkezik. A The Hu, a Madball, a Caelestia és az Into Darkness különböző világokat nyitnak meg, mégis ugyanaz a szenvedély hajtja őket: olyan zenét alkotni, amely nem csupán megszólal, hanem nyomot is hagy maga után.

IX Of Blades – Way Of The Midnight Wave

Ez az album olyan, mintha egy sötét fantasyregény lapjai közé csapna a villám, és minden riff egy új fejezetet nyitna. A történet és a zene együtt ránt magával, és nem enged el a végéig.

Caelestia – Revelations In Black

A görög zenekar harmadik albuma dühös, black metalos éllel szólal meg. Az elődeinél sötétebb és agresszívebb, így igazán komor és nyers hangzásvilágot teremt.

The Hu – HUN

A mongol zenekar nem tágít a sikeres alaprecepttől. Sziklaszilárd, harcias lüktetés, nyers atmoszférával és a rájuk jellemző egyedi megszólalással.

 Into Darkness – Route To The Other Side

Az olasz zenekar lemeze szándékosan természetes és analóg megszólalású. Mélyre hangolt gitárok és lassan hömpölygő, monolitikus témák határozzák meg a hangulatát.

Madball – Not Your Kingdom

Az amerikai banda tizedik albuma, a Not Your Kingdom nyers, közvetlen és kompromisszummentes hardcore, modern súllyal.

Crusade Of Bards – Tales Of Distant Worlds

Harmadik albumával jelentkezett a spanyol szimfonikus metal zenekar. Epikus hangvételű anyag, amely méltó lezárása a Tales trilógiának.

Ripper – Toward Rebirth

A Toward Rebirth acélos, könyörtelen death/thrash roham: a kíméletlen riffelés és az őrült tempóváltások folyamatosan egymásnak feszülnek. A lemez nem hagy időt a fellélegzésre, csak letarol – és éppen ettől működik.

Heretic Cult Redeemer – In Oculum Chaos

Negyedik albumával jelentkezett a görög okkult black metal banda, amely acélkeményen rúgja be a káosz kapuját.