Az idén 45 éves az Edda második lemeze, az Edda Művek 2. Egy masszív alapmű, ahol a korszak indulata, lendülete és a kelet-európai feszültség csapódik össze.

A nyolcvanas évek elején még nem fordultam teljesen a keményebb zenék irányába, de már mutattam érdeklődést feléjük. Emlékszem, mekkora durranásnak számítottak az Edda lemezei, bár én magam nem tartoztam a rajongóik közé. Persze az évek során többször is összefutottam a zenekar munkásságával, hanghordozón és koncerten egyaránt. Legutóbb például tavaly, az Edda – A Kör musical kapcsán.

Az Edda Művek 2. születésének időszaka izgalmas rockzenei éra volt. A korszak nagyágyúi, az Omega, az LGT és a Piramis a csúcson jártak, a Fekete Bárányok, vagyis a Beatrice, a P. Mobil és a Hobo Blues Band még parkolópályán voltak, de a rockzene új hulláma már döngette a kapukat. A nyolcvanas évek eleje egyszerre volt robbanásra kész és politikailag kontrollált időszak.

Az Edda 1981-ben már túl volt egy sikeres bemutatkozó albumon, és gyakorlatilag egy lázadó, fékezhetetlen lendületű, korszakformáló gravitációs központként működött. Ugyanebben az évben került a mozikba a Ballagás című film is, amelyben többek között a Kölyköd voltam és a Néma völgy is felhangzott.

Természetesen a lemez hallgatása közben rám tört a korszak gulyásszocializmusának hangulata. A kamaszkori lázadás, a vágy egy másik élet után, valamint a szürkeségből való kitörés igénye. Mégis inkább jó emlékek kerültek elő belőlem: a fiatalságom, sőt még inkább a gyerekkorom színes időszakai.

Maga a lemez azonban meglehetősen komor hangulatú és erősen antimilitarista szemléletű. A két nyitó dal, a Kölyköd voltam és a Hűtlen boncolgatása felesleges lenne, hiszen a mai napig az Edda-koncertek kihagyhatatlan részei. Inkább azokkal a szerzeményekkel foglalkoznék, amelyek talán kevesebb reflektorfényt kaptak.

Ilyen a nyomasztó, sötét hangulatú, kiváló refrénnel rendelkező Keselyű, vagy a két háborúellenes dal, a Torony és az Ítélet. Előbbiben remekül működik a gitár és a billentyűs hangszerek összjátéka, a dal fokozatosan építkezik, majd a refrénben teljesedik ki. Utóbbi az album egyik leggyorsabb tétele, egy kifejezetten odavágós hard rock szerzemény.

Az elején említettem magát a korszakot, amelyben a lemez született. Ennek tökéletes lenyomata, zeneileg és szövegileg egyaránt, a Kínoz egy ének. A Kék sugár más karaktert mutat, mint az album többi dala, számomra mégis valamiféle reménnyel teli feloldozást hordoz.

Egyetlen dal van a lemezen, amellyel most sem tudtam igazán mit kezdeni: ez a Néma völgy, amelyet egyébként Slamovits István énekel, elüt a lemez hangulatától, valahogy nekem itt  nem működik,

Ha már róla esett szó, az albumon hallható zenei teljesítményre nem lehet panasz. Minden fronton kiváló munkát végeznek a zenészek. Pataky Attila a csapat motorja. Remekül bánik a hangjával, kiválóan énekel, és bár már itt is karakteres előadó, még nyersebb, ösztönösebb, mint a későbbi években. Slamovits István gitárosként és vokalistaként a másik meghatározó pillér. Játéka technikailag fejlett, és gyakorlatilag az album egyik legfontosabb védjegye. A ritmusszekciót alkotó Zselencz László basszusgitáros stabil alapokat biztosít, míg Csapó György dobos feszesen és energikusan tartja egyben a dalokat. Barta Alfonz pedig nem csupán színez, hanem karakteres irányt is mutat a zenének, ráadásul kiváló összhangban dolgozik Slamóval.

A kritikusi fogadtatás szerint a lemez nem hibátlan, de olyan erővel csapódott be, hogy egyszerűen számolni kellett vele.

A rajongók számára az Edda Művek 2. nem egyszerű lemez volt, hanem saját életük lenyomata: düh, vágy, bizonytalanság és erő egyszerre. Nem a hibákat keresték benne, hanem azt érezték, hogy ez a zenekar végre pontosan azt mondja ki, amit ők addig magukban hordtak.

A lemez kereskedelmileg is jól teljesített, platinaminősítésig jutott, ami akkoriban százezer eladott példány után járt. Az évek során többször is újra kiadták különböző formátumokban.

Elmondható tehát, hogy az Edda Művek 2. nem csupán sikeres album volt, hanem egyfajta iránytű is, amely hosszú évekre meghatározta, hogyan lehet magyarul, magyar közegben és magyar dühből rockzenét játszani. Hatása évtizedeken át érezhető maradt, és mára a hazai rockzene egyik meghatározó alkotásává vált.

„Ez a lemez egyszerű szavakkal mond ki bonyolult érzéseket, és épp ettől lesz igaz. A dalok úgy pattannak el, mint egy ceruza hegye: törékenyen, mégis megkerülhetetlenül.”