A mostani Fémkapszula három különböző irányból közelíti meg ugyanazt: az erőt. Az Abrogation a melodikus death metal fegyelmezett sötétségével építkezik, a Toxic Shock nyers crossover thrash viharként söpör végig mindenen, míg a Torian a klasszikus európai power metal hősi lendületét szabadítja rá a hallgatóra. Más stílusok, más eszközök, mégis közös bennük a karakter, az elszántság és az, hogy egyikük sem akar más lenni annál, ami valójában. Ezúttal a sötét árnyalatoktól a lángoló himnuszokig vezet az út — három lemez, három világ, ugyanazzal a megalkuvást nem ismerő fémes szívveréssel.

Abrogation – Widerschein

Az 1995-ben alakult magdeburgi Abrogation hetedik albuma a Widerschein. Nem éppen tolvajtempóban dolgoznak, de ennek megvan a magyarázata: a német zenekar egyszerűen a saját ritmusában halad, és a stabil, következetes alkotásra épít.

A Fenris énekes, Alexander „Max” May és Poldi gitárosok, RW basszusgitáros, valamint John Doe dobos alkotta kvintett tulajdonképpen melodikus death metalt játszik. Következetesen és precízen dolgoznak, minden kontroll alatt van tartva, ráadásul mindezt német nyelven. A göteborgi iskola hatása rendre felbukkan a zenéjükben, de hallani a korai Rammstein és a Hypocrisy nyomait is.

Sokarcú és izgalmas lemez a Widerschein. Van, amikor fenyegető, mint a Puppenspieler, máskor melodikusan feszült, mint a Kleiner Mann, vagy éppen harcias fényként emelkedik fel, mint a Morgenrot. Kiváló gitárdallamok és falánk energiák jellemzik a Der Nimmersatt szerzeményt, a Spieglein, Spieglein több rétegű belső ütközéseket tár fel, míg az Aus Einem Hab Ich Zwei Gemacht egyszerre darál és építkezik, ráadásul melodikus női énekkel színesítve.

A Widerschein meglepően színes muzsika: történetmesélő, ha kell dögös és erőtől duzzadó, mégis minden pillanatában ott lüktet a gondosan felépített melódia. A dalok hangulati hullámzása úgy járja át a lemezt, mint egy sötét, mégis élő szövet, amely egyszerre húz magába és lök előre. A rétegek egymásra simulnak: a keményebb részek mögött ott a finom árnyalat, a női ének pedig időnként úgy villan be, mint egy váratlan fény a mélyben. A Widerschein végül nem csak egy album, hanem egy sötét, sokszínű történet, és pont ezért marad meg.

 „A lemez kemény, tiszta vonalakkal rajzolja meg a sötétség szerkezetét, mintha a fény és árnyék határán próbálná kimérni az emberi tartósságot.”

Toxic Shock – Future Is Calling

A belga Toxic Shock 2010-ben alakult, a Future Is Calling pedig a harmadik nagylemezük. Egy 32 perces, pengeéles crossover thrash roham, ahol a zenekar kilenc év után úgy tér vissza, mintha egyetlen percet sem hagyott volna ki. A dalok rövidek, harapósak, punkos lendülettel és modern thrash-élességgel csapnak le, a hangzás pedig feszesebb és agresszívebb, mint valaha.

A Wouter Verhaegen énekes, DK és PC gitárosok, Martin De Wit basszusgitáros és Wout Stas dobos alkotta csapat rendkívül dögös, húzós albumot tett le az asztalra. A nyitó Into The Garden Of Grief egyetlen lendülettel ránt be a Toxic Shock világába, a Reborn tempója és flexelő thrash-szólói pedig tovább húzzák ezt a lüktető zenei szövetet. Az 1239 egy hardcore/thrash ébresztő, a Lifelong inkább az utóbbi vadságát hordozza magában, míg a HQ sebesen száguld előre.

Az album legjobb pillanatai közé tartozik az iszonyatosan dögös Procrastination-Frustration, valamint az energiabombaként robbanó Sex Beat.

Ez az album nem egyszerűen jó: beleáll az arcodba, aztán a hallójáratokon keresztül összetekeri az agytekervényeidet. A Future Is Calling vad és izzó elegye a hardcore-nak, a crossovernek és a thrashnek, miközben okosan lavírozik a stílusok között. Néha szúrós és kellemetlen tapintású, de minden pillanata hiteles, energikus és tele van olyan feszültséggel, mint egy robbanásra kész hidrogénbomba.

„Ezekben a dalokban a düh és a vágy úgy csap össze, mint két fekete vihar, és a robbanásból új, vad láng születik.”

Torian – The Lost Legion Rising

A Torian egy német zenekar, 2002-ben alakult, a The Lost Legion Rising pedig az ötödik albumuk.

Műfajilag klasszikus európai power metalt játszanak, hősi dallamokkal, energiával és német precizitással.

A felállás: Marc Bohlweck énekes, Carl Delius és Alexander Thielmann gitárosok, Bengt Kunze basszusgitáros és Manuel Gonstaka dobos. Az album kapcsán a zenekar elmondta, hogy természetes fejlődés eredménye, és a stúdiómunka is meglepően gördülékenyen zajlott.

A The Lost Legion Rising hangzása erőteljes, szinte szétfeszíti a hangfalakat. A Torian kiválóan bánik a dallamokkal, erre pedig számos példa akad a lemezen. Ilyen az energikus Soul Vampires és a dögös Silver Demons. Ezeken is túltesz a kifejezetten erős dallamokkal dolgozó, lángoló tűzcsóva, Flame Of Resistance.

Az album egyik csúcspontja a lendületes, dögös és dallamos Lost Legion, amely valóban egy elveszett had visszhangjaként dübörög. A nyolcperces Katharsis pedig tényleg olyan, mint a címe: katartikus, lángoló belső megtisztulás.

A The Lost Legion Rising nem új műfajt kovácsol, egyszerűen csak azt teszi, amit tud. Ösztönből, erőből és tanult rutinból tolja a megállíthatatlan lendületet. Berúgja az ajtót, majd egymás után hajigálja rád az energikus power metal téglákat. A klasszikus fémkedvelőknek kötelező hallgatnivaló, a léggitárt pedig jobb, ha már most kézbe veszed.

„A lemez nem újít, csak fegyelmezetten és tiszta tartással végigviszi azt az erőt, amelyet már régen megtanult.”