Amikor a budapesti Noway! zenekar ajánlóját készítettem a Magyar Fémművek rovatba, akkor döbbentem rá igazán, mennyire jól működik a banda ebben a punk/rock közegben magyar nyelven. Az ember hajlamos azt gondolni erről a stílusról, hogy igazán csak angolul hiteles, pedig ez egyáltalán nincs így — magyarul is simán betalál. Sőt.

Azért pontosítsuk a zenekar stílusát: én leginkább punk/rockként határoznám meg, amelyben egyszerre van jelen a dinamika, a személyes szövegek érzelmi mélysége és a női frontos lendület. A hangszeres tudás azonban bőven túlmutat ezen a lazább műfaji kereten, főleg gitárfronton. Toperczer Ákos és Kelemen Ádám ugyanis nem pusztán néhány akkorddal dolgoznak, hanem komoly hathúros játékot raknak a dalok mögé, különösen a szólók terén.

Próbáltam információkat gyűjteni a zenekarról: 2021-ben alakultak, és már megjelent egy nagylemezük is 2024-ben, Ami számít címmel.

Az Arcok a görbe tükörben EP öt dalt tartalmaz, amelyek mindegyikén tetten érhetőek a zenekar karakteres stílusjegyei. Az arcba mászó, lendületes Ébredj fel egyszerűen pofon vágja a hallgatót, ráadásul itt különösen jól működnek a már említett gitárszólók. Talán a refrént érzem kissé halványabbnak a dal egészéhez képest, és valamennyire ugyanez igaz a Valamit a hátamban hagytatok esetében is. Utóbbi viszont dinamikailag szépen építkezik, tematikailag pedig félúton mozog a harag és a beletörődés között.

Az EP hallgatása közben folyamatosan Dorothy villant be: a hajdani gyöngyösi csajbanda zenéjét érzem rokonnak a Noway! munkásságával.

Viszont a Távol a fényben és a Hazugságok karneválja kifejezetten erős szerzemények. Előbbi kissé komorabb hangulatú, mégis kellően dögös marad a levegős megszólalása ellenére is. Utóbbi egy ének–dob–basszus alapokra épülő dal, amely a refrénre teljesen kinyílik, miközben a hazugságok körtáncának közepére rántja be a gyanútlan hallgatót. Véleményem szerint az EP legjobb dala a záró A vég dallama, amely pont kiszámíthatatlanságától válik emlékezetessé.

A lemez megszólalása kifejezetten jó. A gitárosokat már megdicsértem, de Kuskó Adél hangja is tökéletesen illik ehhez a zenéhez: bátor, flegma és provokatív egyszerre. A Csoma Sándor basszusgitáros és Németh Ádám dobos alkotta ritmusszekció pedig stabil alapot biztosít az egész anyagnak.

Összességében kifejezetten jól szórakoztam az EP hallgatása közben. Érződik, hogy a Noway! jó irányba tart, és már most megvan bennük minden, ami a továbblépéshez kell. A zenészi felkészültség adott, a dalszerzői képességeik stabilak, és ez az anyag pontosan azt mutatja, hogy a zenekar készen áll egy nagyobb ugrásra. Aki pedig kíváncsi erre a modern, érzelmileg súlyos pop/punk/rock vonalra, annak ez az EP simán megér egy hallgatást — mert lendületes, őszinte és kellemes anyag, amely után könnyű azt mondani: ebből még akarok többet.

„Ezek a dalok olyanok, mint egy friss levegővétel egy zajos nap végén. Van bennük könnyedség és játékos életkedv, mintha a világ egy pillanatra megengedné, hogy minden a helyére billenjen.”