A Sevendusttal, illetve az Is This the Real You dallal és annak véleményem szerint zseniális videójával a Heti Metal lemezajánló írása közben találkoztam. Ebből is látszik, hogy érdemes figyelni a rovatot a hét elején.

Az atlantai zenekarral való kapcsolatom eddig eléggé felületesnek mondható. Az 1994-ben alapított banda már a tizenötödik lemezénél jár, én azonban mostanáig csak a friss albumukat hallgattam végig. És milyen jól tettem! El kellett telnie több mint harminc évnek, hogy végre egymásra találjunk. A csapat karakteres nu metalt játszik soulos énekkel és modern hangszereléssel. Hangzásuk egyszerre érzelmes és feszes, emiatt pedig már a kilencvenes évek óta külön kategóriát képviselnek.

Az előző időszak lemezeinek fogadtatása összességében stabil volt, a banda továbbra is magas szinten működött, így az a bizonyos léc elég magasan volt ahhoz, hogy nagyot kelljen ugraniuk. De megugrották.

Egy interjúban arról beszéltek a lemez kapcsán, hogy a Sevendust ennyi idő után is egységként működik. Az album energiája abból fakad, hogy még mindig ugyanazzal a szenvedéllyel írják a dalaikat, mint a kilencvenes években, csak sokkal tudatosabban és mélyebben.

Hogy valóban mennyire megvannak ezek az energiák, az már a nyitó, címadó dalban is megmutatkozik, amely nemcsak erős, hanem levegőt is hagy, hogy még jobban beszippantsa a hangulatot. A lemez tele van jó dalokkal, közülük is kiemelkedik az Unbreakable és az Is This the Real You, amely lüktet, vibrál, ott van benne a súly, a különleges énekdallamok pedig magukkal rántják a hallgatót.

Vannak olyan szerzemények, amelyek szinte észrevétlenül úsznak be az ember fejébe, majd kitörölhetetlenül ott ragadnak. Ilyen a Threshold is. Az biztos, hogy a Sevendust különleges hangzásának egyik legfontosabb záloga Lajon Witherspoon hangja. Szuggesztív dallamai könnyedén berántanak, mint például a Bright Side esetében.

Persze még lehetne csemegézni a dalok között, hiszen teljesen szubjektív, kinek melyik működik igazán, de ezt inkább meghagynám mindenki saját felfedezésének.

Az album bikán szól. Lajon Witherspoon érzelmi motorként kiválóan hozza az összes témát. Clint Lowery és John Connolly gitárosok precízen, vastagra hangolt riffekkel dolgoznak, ráadásul Clint a vokálokban is fontos szerepet vállal. A basszusgitáros Vinnie Hornsby és a dobos Morgan Rose adják a Sevendust masszív alapjait, Morgan pedig a vokális munkában is meghatározó szerepet játszik.

A One bebizonyítja, hogy a Sevendust három évtized után is feszesen, koncentráltan és erőteljesen szól. A lemez a zenekar összezártságának és kiforrott kémiájának tiszta lenyomata. A modern hangzás és a zenészek stabil teljesítménye azt mutatja, hogy a banda továbbra is magabiztosan működik magas szinten.

„Olyan ez a zene, mint amikor az ember egy ismeretlen utcán jár, és egyszer csak rájön, hogy mindig is erre kellett volna mennie.”