Heti metal 1. rész – Acélba zárt indulatok: ahol a düh, a melankólia és a progresszió együtt szólal meg, lemezajánló

Lassan véget ér a tavasz, közeledik a nyár, a szünidő és a szabadságok időszaka. Ilyenkor az embereket más impulzusok érik: felszabadultabbak, lazábbak, élvezik a nyár adta pillanatokat. A heti megjelenések között azonban most nem ez a fő irányvonal. Az első részben a Pro-Pain dühe, a Frontline időutazása, a Jungle Rot háborús tematikája vagy éppen a Periphery feszült progresszív metalja ránt vissza bennünket a hétköznapok valóságába.
Pro-Pain – Stone Cold Anger
Dühből kovácsolt lemez a New York-i legendáktól, amely bizonyítja, hogy a Pro-Pain 35 év után is úgy üt, mint egy gőzkalapács.
Frontline – Rebirth
A Frontline lemeze egyszerre időutazás és újjászületés: a ’90-es évek hangulatát idézi meg modernebb, tisztább és kreatívabb energiával.
Jungle Rot – Cruel Face Of War
A Cruel Face Of War nem csupán dalok sora, hanem a háború rideg emberi arcának tükre, old school death metalba ágyazva.
Periphery – A Pale White Dot
Az amerikai zenekar nyolcadik lemeze sűrű, érzelmileg feszült progresszív metalutazás, amely a technikát és a hangulatot vibráló masszává gyúrja össze.
Self Deception – One Of Us
Új albummal jelentkezett a svéd modern metal banda: súlyos riffek, rádióbarát dallamok és feszesen felépített szerkezetek jellemzik.
A Static Lullaby – ...And Don’t Forget To Breathe
Az amerikai banda érzelmileg túlfűtött bemutatkozása olyan, mint egy kamaszkori emocionális vihar: hangos, őszinte és lehetetlen újra átélni.
Von Groove – Born To Rock
Melodikus hard rock, amely megidézi az AOR fénykorát: nagy refrének, lendületes gitárok és hibátlanul összerakott dalok.
Angellore – Nocturnes
Lassan kibomló, mélyen melankolikus doomutazás, amely úgy hömpölyög, mint egy sötét, álomszerű folyó.
