A Fémkapszula ezúttal három teljesen eltérő világot zár egy közös blokkba: Moodring, Toward The Throne és Existance. Három lemez, három irány, három eltérő feszültségforma — mégis ugyanabban a térben találkoznak: a metal mai, sokarcú és határokat feszegető jelenében.

A Moodring – Death Fetish belső feszültségből építkező, nu metal és shoegaze határán mozgó, nyers érzelmi lenyomat. A Toward The Throne – Midnight sűrű, sötét és atmoszférikus extrém metal utazás, ahol a melodikus death, a post metal és a black metal egyetlen nyomasztó ívvé olvad. Az Existance – Wildfire pedig klasszikus heavy metal újratöltve: fegyelmezett riffek, himnikus dallamok és modern lendület találkozása.

Három lemez, három külön világ — mégis ugyanaz a közös pont: hogyan szól ma a metal, ha egyszerre akar súlyos, őszinte és időtálló maradni.

Moodring – Death Fetish

A Moodring ipari nu metal alapokra építkező, alternatív és shoegaze elemeket vegyítő hibrid zenét játszó zenekar Orlandóból. Muzsikájukban a kilencvenes évek agressziója találkozik a modern, torzított melankóliával. A 2020-ban alakult banda második lemeze a Death Fetish, de már a debütáló Stargazer is kedvező fogadtatásban részesült. Bár még nem volt teljesen kiforrott, komoly potenciált villantott — és a friss album is erre épít.

A Moodring felállása:
Hunter Young – ének, gitár
Sean Dolich – gitár
Kalan Blehm – basszusgitár
Lindy Harter – dob

A Death Fetish kapcsán fontos, hogy Hunter Young súlyos betegsége idején született, brutális őszinteséggel.

A Half Life lassan szivárgó méregként hat, ahol a súlyos, dögös részek jól keverednek a dallamos énekkel. A Cannibal hasonló irányt visz tovább, lüktető, fenyegető groove-okkal. A Masochist Machine kiváló dallamokkal és feszes zúzással dolgozik, szinte érzelmi présgép működik, az album egyik csúcspontja.

A Gunplay Suicidal 3Way ereje inkább a folyamatos feszültségben rejlik, míg az STFA egy belső fertőzésként hat: érzelmes, zaklatott és súlyos. A Sickf_ck sötét vágyakból építkező, hullámzó darab.

A zenekar kiválóan egyensúlyoz a zúzás és a dallam között. Tudják, hogyan kell ezt a kettőt egyetlen, feszesen működő daltestbe gyúrni. Az elektronikát okosan adagolják, az arányok rendben vannak.

Ugyanakkor ez még inkább egy erős, tisztességes teljesítmény, mint valódi áttörés. A falon innen vannak, de egyértelműen nekifutásra készen.

Ez az album nem koncepció, hanem túlélési dokumentum — minden dal egy pillanatkép arról, milyen, amikor a fájdalom diktálja a tempót.

„Ez a lemez egy diagnózis: a lélek és a test széthullásának pontos, hideg vizsgálata”

Toward The Throne – Midnight

A francia Toward The Throne 2012-ben alakult. A felállás: Unna – ének, basszusgitár, Julien Boguet – dob, valamint a két gitáros, Jérémy Binsiger és Fabrice Zuchovicz.

A zenekar zenei DNS-e a melodikus death metal dallamosságát, a post metal atmoszféráját és a black metal sötét intenzitását gyúrja egyetlen, sűrűn pulzáló hangzássá.

Az album kapcsán a zenekar elmondta, hogy egy tudatosan összefűzött érzelmi és konceptuális utazásról van szó. A megszólalás szándékosan sűrű, melankolikus és brutális.

Ez a címadó Midnight tételben is egyértelmű: a sötétség lüktető, fenyegető pulzusaként működik. A 7 Hate a nyomasztás szélsőségeit járja be, hullámzó, disszonáns és súlyos. A Poisonous Flower in the Desert több réteggel dolgozik, erőteljes riffekkel és folyamatosan változó hangulattal.

A Forge Ahead vészjósló, mégis áramló darab, jól felépített zenei megoldásokkal és masszív lendülettel.

A Midnight egy modern extrém metal lemez, amely nem trendeket követ, hanem belső kényszerből építkezik. Minden hang mögött ott van a szándék, a fegyelem és a súly. Több stílust olvasztanak össze, és ezt természetes erővel formálják egységes dalokká.

Ez a zene nem egyszerűen sötét — saját világa van, saját törvényeivel.

„Zenéjük olyan, mint egy éjjeli utazás a ködben: lassan bontakozik ki, de minden kanyarban ott a veszély szépsége”

Existance – Wildfire

A francia Existance 2008-ban alakult, a Wildfire pedig a negyedik lemezük. A csapat felállása: Julian Izard – ének, gitár, Antoine Poiret – gitár, Julien Robilliard – basszusgitár, Géry Carbonelle – dob.

Az Existance stílusa klasszikus, nyolcvanas évekbeli heavy metal, fegyelmezett riffekkel, himnikus dallamokkal és modern energiával feltöltve.

A zenekar egy interjúban elmondta, hogy a lemez készítésekor megtalálták azt a munkakörnyezetet, amelyben saját heavy metal identitásuk teljesen kikristályosodhatott — ennek az eredménye hallható az albumon.

Ez leginkább a címadó Wildfire dalban érhető tetten: erőteljes, energikus, dögös és előretörő tétel. Az Eternal Flame inkább a hagyományos vonalat viszi, erősen idézve a nyolcvanas évek hangulatát, miközben modern lendülettel szólal meg.

A harcias, ikergitáros Against the World szintén kiemelkedik, míg a Love Affair a hőskort idéző, keményvonalas darab. Az Angel of Darkness ezzel szemben epikusabb, power metalosabb irányt képvisel, több réteggel dolgozik, és az album egyik csúcspontja.

A Wildfire hangzása erőteljes, dögös és dallamos, egy modern, feszes heavy metal megszólalás. A játék végig magabiztos és precíz, a hangszerelés egységes, így a lemez egyetlen lendületes ívként halad előre.

Nem találnak fel semmi újat, de amit csinálnak, az hiteles, természetes és izzadságszag nélkül működik — pontosan azon a szinten, ahol a tradicionális heavy metalnak ma lennie kell.

A Wildfire azt bizonyítja, hogy a klasszikus metal nem múltidézés, hanem élő erő, ha ilyen fegyelemmel és ilyen tűzzel játsszák.

„Ez a lemez olyan, mint egy fényesre dörzsölt fémgolyó: egyszerű, tiszta, csillog, és közben játékos erő lüktet benne”