Sons Of Eternity – Human Beast

Az évek során az ember zenehallgatási szokásai és elvárásai óhatatlanul változnak. Ahogy formálódik a világ, úgy jelennek meg a kedvelt műfajon belül új irányzatok is, amelyeket vagy megszeretünk, vagy egyszerűen elengedünk. Én igyekszem minden újdonság felé nyitottan fordulni, aztán vagy megfog, vagy továbblépek. Egy dolog azonban állandó: a klasszikus heavy metal mindig is a kedvenceim között volt, van, és lesz. Ennek modernebb, lendületesebb ága, a power metal ugyanígy előkelő helyet foglal el nálam, hiszen ebben a műfajban találkozik a hagyomány ereje a mai megszólalás frissességével — és pontosan ezen a ponton talál otthonra a Sons Of Eternity Human Beast lemeze is.

A 2020-ban alakult zenekar a német power metal színtér egyik friss szereplője. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tagok korántsem rutintalanok, hiszen korábban különböző teuton bandákban már bizonyítottak. Stílusuk klasszikus európai power metal, feszes, németes riffekkel, skandináv dallamvilággal, és némi amerikai ízzel fűszerezve. Ha párhuzamokat kellene keresni, akkor leginkább a Primal Fear, a HammerFall és a Brainstorm nevei juthatnak eszünkbe.

Nézzük, milyen lett a banda második albuma.

Nálam három dal emelkedik ki igazán. A címadó Human Beast erőteljes lüktetésével ragad magával, egy okosan felépített, epikusabb, mégis kellően dögös szerzemény. A másik a When Fantasy Dies, amely egy érzelmesebb, melodikusabb, lassabb tétel. Jól felépített darab, amely a végére szépen kiteljesedik. A harmadik csúcspont az Abyss Of Life, amely az album modernebb arcát mutatja. A dallamok remekül harmonizálnak a ritmikával, több hangulatot mozgat meg, és erős, érzelmi mélységű lezárást ad a lemeznek.

Vannak további erős dalok is. A zenekarról elnevezett Sons Of Eternity szigorú riffekkel nyit, tele energiával és erővel. Jól megtalálták az egyensúlyt a dallamosság és a keménység között, miközben lebegősebb részek is színesítik. Kiváló erődemonstráció. Hasonló szinten mozog a Resistance is, amely építkezik, majd a refrénben kitárul, hullámzó dinamikával dolgozik. Ebbe a kategóriába tartozik még a The Line is, amely többrétegűségével és lendületével könnyen megragadja a hallgatót.

A többi dal sem gyenge, egyszerűen kevésbé maradandó. A Forever gyors és energikus, de nem lép túl a klasszikus power metal sémákon. A Fight szintén dinamikus, de összességében kiszámíthatóbb, kommerszebb darab. A Tearing Down The Walls valamivel szigorúbb hangvételű, bár inkább átlagos, ugyanakkor a refrén itt kifejezetten jól működik.

A zenészek egytől egyig kiváló muzsikusok, és ezt ezen a lemezen is bizonyítják. Mathias Schenk énekes a zenekar egyik legnagyobb erőssége: magabiztos, kifejező, és nem viszi túlzásba az előadást. A Mathias Kirchgessner és Jonas Rössner alkotta gitárduó precíz és stabil, erős alapot adnak a daloknak, szólóik pedig ízlésesen illeszkednek a szerkezetbe. Freddy Müller-Schartz basszusjátéka biztos tartást ad, míg Thomas Abt modernebb, direktebb dobolása pontos és feszes dinamikát hoz.

A Human Beast erőteljesen szól, dögös és dallamos, és végig magabiztos előadás jellemzi. Nem túlgondolt lemez, de hallani, hogy a dalokon dolgoztak: feszesek, jól összerakottak. Nem mindegyik szám emelkedik ki, mégis egy egységes, őszinte és tisztességes anyag született — pont annyira és pontosan úgy, ahogy ezt ettől a műfajtól el lehet várni, és így a Sons of Eternity második lemeze stabilan megáll a saját lábán.

 „A Human Beast végig olyan, mintha egy belső tűz izzana a dalok mélyén, és ez a feszültség tartja össze az egész lemezt.”