A Full House Brew Crew után újabb görög banda akadt fenn a hálón. A 2023-ban alakult Temor második lemeze a Weeping Waves, és meg kell mondanom, érdemes volt az Égei-tenger környékén halászgatni, mert a srácok meglehetősen erős albummal rukkoltak elő. Talán ez nem is véletlen, hiszen már az előző Descending is komoly figyelmet kapott a görög médiában.

A Temor zenéje alapvetően a melodikus black és death metalra épül, de igazi különlegességét a Halldorophone rezonáló hangszere adja, amely markáns atmoszférát teremt. Ehhez társul, hogy kiváló zenészek alkotják a bandát. Ezek együttese formálja a zenekar melankolikus, mégis erőteljes világát. Hatások tekintetében leginkább az Insomnium, a Dark Tranquillity és az Mgła neve merülhet fel.

A csapat a lemez kapcsán elmondta, hogy tudatosabb, érettebb és atmoszférikusabb anyagot akartak készíteni, amely egyben egy új korszak kezdete is.

Kezdem azzal, hogy ezen az albumon egyetlen gyenge dalt sem találtam. A Miserere erőteljes, dallamos, enyhén melankolikus és komor hangulatú. A Valkyra sem egy vidám darab, inkább feszült, súlyos tétel, ahol a kiváló dallamok lüktető tempókkal párosulnak. A címadó Weeping Waves-t melodikus gitárjáték és dinamikus felépítés jellemzi. A refrénnél kifejezetten olyan érzésem volt, mintha maga a tenger siratná mindazt, amit a múltban elvett.

Az egyetlen dal, ahol konkrét hatás érezhető, a Blood Is the Price — itt egyértelműen a göteborgi stílus jegyei dominálnak, a dal szinte egy folyamatos ritmikai támadás. A Regret No More dögös, lendületes és sötétebb tónusú. Ütemes és súlyos utazás a Lost, ahol egyre mélyebbre süllyedünk saját gondolatainkban, míg a Redfall egy apokaliptikus, vérvörös égbolt összeomlását idézi meg a közelgő végzet óráiban. Az Aerea ambient lebegése, éteri textúrái és lélegző csendje méltó lezárása ennek a nagyszerű albumnak.

Említettem, hogy a Temor kiváló muzsikusokból áll. Thyragon hangja karakteres, magabiztosan vált a black és death vokálok között. A gitárosok, Theo és Constantin, remekül hozzák a melodikus játékot, a technikás és súlyos riffeket egyaránt. A ritmusszekció, Nikitas Mandolas dobos és Bill Mathos basszusgitáros stabil és megbízható alapot biztosít. A zenekar titkos fegyvere pedig Konstantin Chinis, aki a Halldorophone-on játszik, és ha kell, csellóval is hozzájárul a hangzáshoz.

A Weeping Waves egy üresjárat nélküli, egységesen erős dalokból álló lemez, amelyben a zenekar tehetsége teljes fényében mutatkozik meg. A Temor úgy építi be a black és death metal elemeit a dallamok közé, hogy a végeredmény egy szerves egésszé áll össze — mintha minden hang a maga helyén, saját szükségszerűségéből születne meg.

A zene sötét és komor, mégis sajátos szépséget hordoz. A Weeping Waves mélyre húz, de a lemez végére ezt már nem bánod, sőt, megérted és akarod.

„A Weeping Waves olyan, mint egy borongós álom, amelyből nem akarsz felébredni, mert ott bujkál benne valami édes melankólia.”

Ha bejön ez a hangulat, érdemes visszanyúlni a műfaj nagyobb pillanataihoz is — például az Amorphis Eclipse korszakához, vagy további melodikus death metal ajánlókhoz a blogon.