Fémkapszula – Metal Zenei Fanoknak

Összetétel:

• Modern Epikus Erő – származási hely: Németország
• Fémes Dallamok Tánca – származási hely: Németország
• Düh, Súly, Energia – származási hely: Görögország

Kiknek ajánlott:

• Dallamos power metal rajongóknak
• Epikus, folkos melodikus death metal kedvelőinek
• Ütős, groove-os, koszos hangulatokat keresőknek

Elő a poharakat! Toljuk le a mai Fémkapszulát!

Induction – Love Kills?

Az európai power metal új hullámának egyik figyelemre méltó képviselője a 2014-ben alakult Induction. A banda érdekessége, hogy soraiban tudhatja Kai Hansen (Helloween, Gamma Ray) fiát, Tim Hansen-t, természetesen gitárosi poszton.

Az Induction zenei DNS-e a következőképpen fogalmazható meg: modern, epikus power metal, amely a technikai virtuozitást futurisztikus hangulatvilággal ötvözi. A zenekarra egyértelműen hatott a Helloween, a Battle Beast és a HammerFall munkássága.

A srácok egy interjúban elmondták, hogy minden kiadvánnyal dacolnak az elvárásokkal, és tudatosan fejlesztik, formálják a hangzásukat. Nézzük meg néhány, számunkra erősebbnek ítélt dalon keresztül, mennyire érhető tetten ez az ars poetica.

Az Empress például egy Accept- és HammerFall-hatású tétel: dinamikus, lendületes, erős refrénnel és feszes gitárjátékkal. A War of Hearts esetében hangsúlyos a svéd power metal vonal; kifejezetten dallamos, érzelmi csúcspontokra építkező szerzemény. A Dark Temptation a lemez sötétebb, csábítóbb oldalát mutatja. A Strangers to Love-ban vendégként szerepel Clémentine Delauney, a Visions of Atlantis énekesnője. Nem csak miatta, de a dal dögös alapokra épül, erősen Battle Beast-hatású, és könnyen beragad. A címadó Love Kills? a lemez egyik csúcspontja: energikus, sodró lendületű, tipikusan „jó metal dal”. Az I Am Evil szintén ebbe a vonalba illeszkedik, a Sabaton, Battle Beast és Amaranthe határmezsgyéjén mozog.

A zenészi teljesítményre nem lehet panasz. Gabriele Gozzi erős, karakteres, kifejezetten melódikus énekes. A két gitáros, Tim Hansen és Justus Sahlman egyszerre technikás, dallamérzékeny és modern szemléletű. A ritmusszekció – Dominik Gusch basszusgitáros és Markus Felber dobos – stabil alapot, masszív gerincet ad az albumnak.

A Love Kills? dallamos, fegyelmezett, erőteljes svéd hatásokat hordozó lemez. Precízen felépített zenei struktúrával dolgozik; minden hang a helyén van, mintha egy láthatatlan rend tartaná össze az egészet. Nehéz belekötni: bár nem minden dal telitalálat, kifejezetten sok köztük a kimagasló szerzemény. Kellemes meglepetés volt maga a lemez és a zenekar is.

„A Love Kills? ereje és modern metal feszültsége úgy áll össze, mint egy pontosan kimért, mégis érzelmileg túlfűtött vallomás.”

Equilibrium – Equinox

A bajor Equilibrium 2001-ben alakult, az Equinox pedig a hetedik stúdiólemezük. Hét év telt el az előző megjelenés óta, így időszerű volt az új anyag érkezése. A zenekar hangzását az epikus, filmzenei atmoszféra, a modern módon alkalmazott folkos dallamvilág és a melodikus death metal határozza meg. A vokális kettősség – a brutális és az euforikus megszólalás váltakozása – adja a banda egyedi karakterét és dinamikáját.

A lemezen közreműködő tagok: René Berthiaume (gitár), Tuval „Hati” Refaeli (dob), Fabian Getto (ének) és Skadi Rosehurst (billentyűk).

Ízelítő néhány dalból:

Awakening – Erőteljes, lebegő, folkos hangulat, markáns szintetizátordallamokkal.
Legends – Reményt sugárzó, már-már poposan fülbemászó refrénnel.
Gnosis – Nyomasztó hangulatú, misztikus utazás, sűrű atmoszférával.
Bloodwood – Gyors, lüktető, folkos energiákkal feltöltött tétel.
One Hundred Hands – Dallamos, energikus szerzemény, modern metal hatásokkal.
Nexus – Kemény alapokra épülő, többrétegű kompozíció, feszültséget fokozó, hűvös dallamvezetéssel.

Az Equinox érett és kiegyensúlyozott album, ahol a zenekar magabiztosan ötvözi az epikus, folkos melodikus death metalt a modern metal eszköztárával. Az összhatás feszes és tudatos, egyértelműen azt mutatja, hogy teljes kontroll alatt tartják zenei identitásukat.

„Az Equinox vad, lázas lobogása újra és újra fellázítja a bennünk élő, ősi, nyugtalan erőket.”

Full House Brew Crew – Glasgow Grin

 A Full House Brew Crew egy görög groove metal/southern/hardcore/metalcore zenekar, amely 2009-ben alakult. A Glasgow Grin az ötödik stúdiólemezük, és már az első hallgatásnál érződik, mennyire ügyesen ötvözik ezeket a stílusokat – elsőre könnyen hihetnénk, hogy a nagyvízen túlról érkeztek.

A zenekar stílusjegyei a következőkben mutatkoznak meg:

• Groove metal: vastag, húzós hangzás
• Southern: „olajos”, füstös atmoszféra
• Hardcore: nyers düh és lendület
• Metalcore: feszes, pörgős tempók

Ez az egész keverék koszos, dögös, bikacsök attitűddel van összerakva, ami egyedi karaktert ad az albumnak.

Néhány figyelemre méltó dal:

Glasgow Grin – Súlyos, feszes, groove-os és metalcore-os alap, kocsmapadló hangulatot idéz.
No Gods, No Chains – Az énekes nyers, felszabadító üvöltése azonnal arcunkba vágja a mondanivalót.
Free Fall – Dühödt tétel, a közepétől átmegy súlyba, így más dimenzióba emeli a dalt, ellenállhatatlan energiát szabadítva.
Rain – Húzós és dallamos, könyörtelenül visz magával.

A zenekar tagjai:

• Vangelis Karzis (ex-Rotting Christ), ének/gitár, aki kontrollált agresszióval adja elő a vokálokat
• Spiros Dafalias, basszusgitár, stabil és húzós alap
• George Tzatzakis, gitár, az olajos tónusú, masszív riff fal megalkotója
• Chris Bormey, dob, aki végig erőteljesen tartja a tempót

A Glasgow Grin egy feszes, karakteres, groove-os lemez. A zenekar éretten és magabiztosan érti a koszos, mégis modern hangzást, és teljes erőből, megalkuvás nélkül szabadítja ránk azt az energiát, amiért érdemes hallgatni őket.

„A Glasgow Grin úgy dübörög, mintha a világ összes szorongása és dacossága egyszerre akarna a a felszínre törni”