A progresszív metal nem mindig, de időről időre rám talál. Így történt ez mostani írásom tárgyával is: a 2003-ban alakult norvég Course of Fate harmadik albumával, a Behind the Eclipse-szel, melyek rétegei szépen simulnak egymásra. Ez a lemez gyakorlatilag nem a külvilágról szól, hanem arról a pillanatról, amikor az ember végre meghallja saját belső hangjait.

A zenekar hatásai között a Dream Theater, a Queensrÿche és a Pink Floyd is megtalálható. Zenéjük monumentális, atmoszférikus, feszesen szerkesztett progresszív metal. A Course of Fate következetesen felépített alkotói ívet rajzol.

A Memories komor, atmoszférikus intró, mely után a címadó dal, a Behind the Eclipse következik. Többrétegű szerzemény, amelyet áthat a fájdalom; hangulatvilága ingadozó, a levegő fokozatosan sűrűsödik benne. A Sky Is Falling szigorúbb, középtempós tétel, de szépen kibontott, valódi érzelmi detonáció. A So It Goes esetében erőteljesen érezhető az egyik fő hatás, a Dream Theater jelenléte: erős, mélabús atmoszféra, visszafogott érzelmi fókusz jellemzi.

Az album talán legerősebb darabja az Acolyte. Metalos alapokra épül, természetesen áramlik, sejtelmesség lengi körül, a refrén pedig kifejezetten felszabadító. Ennél a tételnél nyílik meg igazán a lemez. A Hiding from the Light viszont eltér a többitől: megjelenik benne a hörgés is, sötétebb tónusú, fokozatosan építkező dinamika jellemzi – olyan, mint egy belső búvóhely.

A Don’t Close Your Eyes ismét szomorkás, érzelmektől túlcsorduló, lassan és fokozatosan kitáguló kompozíció. A zárótétel, a Neverwhere egy többrétegű fináléval búcsúztatja az albumot; olyan, mintha a lemez végén egy másik világ kapuja nyílna ki.

Az albumon közreműködő zenészeket igényes, kifinomult hangszeres játék jellemzi.
Eivind Gunnesen énekes tisztán, stabilan és következetesen teljesít – ő az album vezető fénye. A két gitáros, Kenneth Henriksen és Fredrik Jacobsen karakteres játéka hol simogat, hol odacsap. A ritmusszekció – Per-Morten Bergseth dobos és Torstein Guttormsen basszusgitáros – meghatározza a dalok sodrását, stabil és erős alapokat biztosítva.

A Behind the Eclipse melankolikus, fájdalommal sűrűn átszőtt rétegek összessége. Egységes, letisztult, magabiztos és magas színvonalú muzsika. Minden zenész pontosan tudja, mikor kell hátrébb lépnie a lemez egésze érdekében, és azt is, mikor jön el az előrelépés ideje. A Behind the Eclipse az a lemez, amelyben akkor is benne maradsz, amikor már nem hallgatod.

„A Behind the Eclipse olyan, mint egy séta, ahol hirtelen megérzed, hogy valami fontos hiányzik az életedből. A zene minden hanggal közelebb húz ahhoz, amit eddig nem tudtál kimondani.”