Az aktuális Fémkapszulában három, egymástól merőben eltérő összetevő segíti a gyógyulást. A fémpatikában a fémpatikus elárulta, hogy a Blood Red Throne a heti felgyülemlett feszültséget megalkuvás nélküli death metallal gyomlálja ki az emberből. A Soulbound pop metalja megtáncoltat, míg a Thermality sűrű, göteborgi atmoszférát pumpál az ereinkbe.

Blood Red Throne – Siltskin

A Blood Red Throne 1998 óta működő veterán norvég death metal zenekar. A Siltskin a 12. nagylemezük, amelyben a floridai halálfém nyersessége tökéletesen találkozik a norvég vonallal. Eltökélt, pengeéles brutalitás jellemzi az albumot.

A dalok természetesen ebben a sötét, intenzív stílusban fogantak, mint például a Scarping Out the Cartilage, amely a több rétegű, kompromisszumok nélküli, fenyegető, sebészi pontosságú riffek mintapéldája. A Beneath the Means a föld alól feltörő dühvel robban be, míg a gőzgép erejű, könyörtelenül riffelő Necrolysis nem hagy időt levegőért kapkodni. A Vestigial Remnants súlyos, tömör darab, amely előre haladva letarol mindent, ami az útjába kerül, az On These Bones pedig az energiától fűtött brutális hullám, amely lassan maga alá temet.

A zenészek kiemelkedően erősen teljesítenek.

• Sindre Wathne Johnsen énekes agresszív megszólalása meghatározza a lemez karakterét.
• Freddy Bolso dobos sziklaszilárdan tartja össze az albumot – olyan, mint egy ipari prés.
• A gitárosok, DOD és Ivan “Meathook” Gujic, pengeéles darabolással, kiváló szólókkal és dallamos részekkel gazdagítják a hangzást.
• Stian Gundersen basszusa pedig úgy dohog, mint egy földalatti generátor.

Ez az album nem finomkodik; odateszi a súlyt és a nyers erőt. Masszív, ugyanakkor kellő változatossággal bír: szinte minden dalban felbukkan egy-egy dallamosabb gitárrész, amely jótékonyan töri meg a brutalitást. Itt nincs mellébeszélés – ez egy kemény, becsületes munka!

„Egy sötét, brutális fémízű álom, amelyből az ember nem ébred fel, csak visszasétál a valóságba, kissé megrogyott lélekkel”

Soulbound – sYn

Az igazság az, hogy a Soulbound – sYn lemezével kissé mellé lőttem.
Történt ugyanis, hogy az album egyik előzetes dala kifejezetten tetszett, így vettem a fáradságot, és végighallgattam az egész dalcsokrot. Viszont hamar szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy ez a zenei világ nem igazán az enyém. Ennek ellenére, ha már így alakult, egy kicsit elmélyedtem a zenéjükben.

A német zenekar stílusa modern, alternatív, dallamcentrikus pop metal – már ha van ilyen –, erős elektronikus jelenléttel, és helyenként jól felismerhető metalcore hatásokkal. A srácoknak a sYn az ötödik nagylemezük.

Természetesen nem minden dal talált utat hozzám, de akad néhány, amely kifejezetten működik. Ilyen például az ultradallamos címadó tétel, vagy a Synfluencer, ahol egyértelműen érződik a korábban említett metalcore-hatás. A No Kings for Me melankolikus, komor dallamvilágot bont ki, a Chaos & Amen pedig hangulati ingadozásaival válik érdekessé. A Sacred Skin már egy határozottabb, húzósabb modern metal szerzemény, még gitárszólót is kapunk benne.

Így tehát tettem egy kisebb kirándulást a Soulbound zenei univerzumába. Ez a világ sötét tónusú, futurisztikus alter–elektronikus metal rituálé, egy modern, táncolható és atmoszférikus zene, amit hallgatni kell, és egy kicsit eltévedni benne.

„A modernség nem kopogtat – egyszerűen beköltözik.”

Thermality – Concept 42

A svéd Thermality 2020-ban alakult, a Concept 42 pedig már a harmadik nagylemezük. A zenekar erősen kötődik a göteborgi iskolához, így a stílus egyértelműen melodikus death metal.

A csapat története még középiskolai éveikre nyúlik vissza: zenei tanulmányaik során ismerkedtek meg, gyorsan kiderült a közös ízlés, innen pedig már adta magát a zenekar megalapítása. A recept tehát adott, nézzük a dalokat.

A Friction húzós, energikus, azonnal berántó nyitány, míg a Brainstorm érzelmileg túlfűtött, tiszta adrenalinlöket. A címadó Concept 42 összetett, több részből építkező tétel, rétegzett gitárjátékkal, dallam és hörgés jó arányú egyensúlyával. A Breaking Point és a The Hollow egyaránt erősen hordozza a göteborgi örökséget, utóbbi kifejezetten befelé forduló hangulatú. A Lost Inside lüktető és erőteljes, míg a Tomorrow dinamikusan kiteljesedő lezárás.

A felállás stabil és karakteres: Ludwig Sommer énekében ott a sztori, hörgése felráz, tiszta témái pedig nem engednek. Ture Skarjstad Stal basszusgitáron tartja a talajt a produkció alatt, Hampus Sätterlund dobolása feszesen vezeti a dalokat. A gitárosok, Noel Höflund Johnsson és Walter Hamilton építik fel a lemez világát.

Ahogy hallgattam a Concept 42-t, azon vettem észre magam, hogy minden hangja belém is írt valamit. Jó hangzású, ötletekben gazdag album, amelyben a Thermality nemcsak érti, hanem éli is a műfajt, és közben finoman tágítja a saját határait. Érdemes időt szánni rá.

„A Concept 42 olyan, mintha a tegnap egy pillanatra visszanézett volna a holnap tükréből.”