20 éves lett az Avatar – Thoughts Of No Tomorrow című lemeze. Még nem volt meg a teátrális, cirkuszi Avatar-világ, de már határozottan formálódott.

Kedvelem az Avatar zenekart, viszont az is tény, hogy a korai albumaikat kevésbé ismerem. A 2014-es Hail The Apocalypse volt az a lemez, amellyel felfedeztem a bandát.

Ma már nehezebb pontosan behatárolni az Avatar stílusát, de akkoriban még a melodikus death/groove metal jelentette a fő irányvonalat. A svéd csapat debütáló albuma a Thoughts Of No Tomorrow, amely nyersebb, kiforratlanabb és egyértelműen útkereső. Az Avatar identitása még formálódott, de már ekkor is tisztán érződött, hogy a stílusok keverése felé tartanak.

Egy jó és egy még jobb dallal indul a műsor. A Bound To The Wall feszült, ügyes refrénjével és groove-orientált riffjeivel System Of A Down-t idézi . Az And I Bid You Farewell izgalmas, lüktető, súlyos és egyben dallamos tétel. A következő két dal viszont már nem hozza ugyanazt a szintet. A Last One Standing feszültségre épülő, lendületes darab, míg a War Song sűrű, sodró nóta.

Innen azonban a lemez nívója egyértelműen felsőbb tartományokba emelkedik.

A The Willy mély gitárhangzása adja a dal alapvető karakterét: kissé punkos, több összetevős, ingadozó ritmikai pulzussal. A My Shining Star erősen hordozza a göteborgi színt, fokozatosan emelkedő dinamikai ívvel. A My Lie is ezen a vonalon mozog, ám letisztultabb, szikárabb, lendületesebb és sötétebb tónusú. A Stranger ezzel szemben egy mélyről építkező, majd fokozatosan kiteljesedő szerzemény.

A The Skinner szerintem az album legkevésbé erős tétele: valahogy befurakodott a jobbak közé, számomra egybefolyik, nem igazán tud megérinteni. A Sane? egy dallamos, melankolikus atmoszférájú darab, amely felvezeti a záró Slave Hive Meltdown-t. Ez egy remek tempós, az album legkomplexebb szerzeménye, több réteggel, hangulattal és összetevővel, túlfeszített ritmikai impulzusokkal.

Érdemes kicsit megvizsgálni a zenészi teljesítményt is.

Johannes Eckerström énekes, fiatalos, ösztönös, még kevésbé teátrális, mint amivé később válik. A drámai érzéke már ekkor is jelen van, csak még nem annyira hangsúlyosan.

Jonas „Kungen” Jarlsby és Simon Andersson gitárosok sorra hozzák a nyers riffeket és a súlyos groove-okat.

Johannes Alfredsson dobos kiválóan, feszesen és impulzívan játszik.

Henrik Sandelin basszusgitáros biztosítja a komor, sűrű alapot.

A kritikusok szerint a Thoughts Of No Tomorrow stabil, de nem kiemelkedő alkotás. Véleményük alapján nem túl eredeti, viszont erős a gitármunka, nyers, energikus és ígéretes.

A rajongók ezzel szemben ösztönösnek, fiatalosnak, dühösnek és szűretlennek tartják – még nem teljesen kiforrott, de már határozott karaktert mutató anyag.

Összegzés

A Thoughts Of No Tomorrow egy csiszolatlan, karcos, zsigeri, mégis tudatosan építkező album. A produkció itt még csupaszabb, de éppen ez emeli ki a dalok feszültségét. Egy erőteljes kiindulópont, amelyből egy saját karakterrel rendelkező zenekar nő majd ki.

„A Thoughts Of No Tomorrow bebizonyítja, hogy a nyers káoszban is lehet rendszert találni.”