Mostanában elég sok thrash metal csapatot sikerült meghallgatnom. Egyértelmű, hogy a műfaj átélt nehezebb időszakokat, ugyanakkor rengeteg fiatal zenekar tevékenykedik ma is ebben a közegben. Természetes folyamat, hogy maga a thrash is változott: modernizálódott, új elemeket emelt be, és ezzel a zenei világ jóval nyitottabbá vált.

Szerencsére a nagy öregek is aktívan jelen vannak a színtéren, és továbbra is erős lemezeket adnak ki – elég csak a tavalyi Testament vagy Sodom albumokra gondolni. Most pedig itt van az új Kreator-lemez. Fussunk is neki!

A Mille Petrozza – ének/gitár, Ventor – dob, Sami Yli-Sirniö – gitár, Frédéric Leclercq – basszusgitár alkotta csapatnak ez a 16. stúdióalbuma.

A dalgyűjtemény három kiváló szerzeménnyel indít. A Seven Serpents íves felépítésű, dallamos, tudatosan építkező tétel. A Satanic Anarchy direktebb és lendületesebb, kiváló refrénnel, itt nincs fék. A címadó Krushers of the World egy kiforrott, masszív, középtempós darab, gépies groove-okkal.

A Hiraes közreműködésével készült Tränenpalast olyan, mint egy acélból öntött könnycsepp, fojtott, nyomasztó atmoszférával felvértezve. A Barbarian fenyegető, pengeéles, izmos és energikus – a Kreator barbár üzemmódban. A Blood of Our Blood gyökerei a zenekar korábbi korszakaihoz nyúlnak vissza, sodró lendülettel és dallamos, mégis fenyegető refrénnel.

A Combatants gyakorlatilag egy heavy metal dal, remek refrénnel, lüktető, fegyelmezett energiával. A Psychotic Imperator szintén a régebbi időket idézi: erőteljes, többrétegű, hamisítatlan Kreator-nóta, tele feszültséggel és zaklatottsággal. A Deathscream esetében a düh és a sebesség dominál, egy gyors, pengeéles thrash-roham. Az album záródala inkább soft thrash/heavy metal irányba mozdul el, sőt akad benne olyan rész is, amelyről első hallásra nem mondtam volna meg, hogy ez a Kreator.

A zenészek elmondása szerint a mai világ zűrzavarában kapaszkodót és lendületet akarnak adni a hallgatóknak, hangsúlyozva, hogy a Kreator továbbra is előre halad, és minden albummal új energiákat kíván felszabadítani. Három szó, ami tökéletesen jellemzi a lemezt: erő, kitartás és düh.

Teljesen felesleges a zenészek teljesítményét külön méltatni – úgyis csak dicsérni lehetne.

A Kreator zenéje átalakult, és ezt az átalakulást sikeresen átmentette a 2020-as évekre. Ennek lenyomata a Krushers of the World, amelyben megmaradt a zenekarra jellemző harag és indulat, miközben a dallamok tökéletesen simulnak a zenei összképbe. Mondhatnánk, hogy ez egy lightosabb Kreator-album, de kizárólag a jó értelemben.

Hallgatás közben többször is a Machine Head ugrott be – ők is hasonló ívet járnak be. Lehet, hogy ez a jövőben tendenciává válik, de amíg ilyen minőségű albumok születnek, addig ez egyáltalán nem baj.

„Mire a Krushers of the World végére értem, már nem én kapaszkodom a világba – a világ kapaszkodik belém, mert most már van miért.”