Az Of Mice & Men zenekarral eddig nem volt sok kapcsolódási pontom, leszámítva azt az egyet, hogy évekkel ezelőtt láttam őket a Five Finger Death Punch előtt. Tetszett, amit akkor láttam tőlük, és tervben is volt, hogy később alaposabban górcső alá veszem a munkásságukat, ez azonban végül elmaradt. Egészen idáig.

A kaliforniai zenekar 2009-ben alakult, a mostani kiadványuk pedig a kilencedik nagylemezük. A hozzáértők leginkább nu metal–metalcore vonalon határozzák meg a stílusukat, és ezzel nehéz lenne vitatkozni – számomra is ez a legpontosabb meghatározás.

Az Another Miracle kapcsán a zenekar elmondta, hogy a lemezt teljes egészében a saját energiáikból formálták meg, ettől vált igazán személyessé az anyag.

Akkor kapjuk is szét az albumot.

A nyitó A Waltz egy rétegzett, zaklatott dal, egyértelműen erős indítás. A Troubled Waters még rátesz egy lapáttal: zúzós alapok, kiválóan megírt, dallamos refrén, és egy igazán izgalmas téma a belső küzdelmekről – arról a pillanatról, amikor az ember végre ki meri mondani, hogy bajban van.

A Safe and Sound keserédes, már-már „panaszrockos”, ugyanakkor lebegő textúrái kifejezetten simogatóak. A Hourglass ennek a tökéletes ellentéte: dühös, tempós darab, mint egy lassan forduló homokóra, amely könyörtelenül öli az időt. A Wake Up érzelmes és fájdalmas, bár kissé átlagos, míg a Flowers keserűen szomorkás hangulatot áraszt.

A címadó Another Miracle viszont egyértelműen csúcsdal. Megvan benne a kellő súly, a refrén kiváló, az egész szám olyan, mintha egy lassan táguló fénykör rajzolódna ki a sötétben. A Contact olyan hatást kelt, mintha ennek a dalnak a kistestvére lenne.

A Parable hallgatása közben azon kaptam magam, hogy elgondolkodom, miért vonzanak ennyire az ilyen jellegű dalok: egy vérbeli metalcore szerzemény, szomorkás, dallamos refrénnel. Hasonló a Somewhere in Between is, csak valamivel zúzósabb és vibrálóbb megközelítéssel.

A Swallow egy lassan összezáródó tér érzetét kelti, a dallam és a düh kettősségére épít, bár helyenként kissé erőltetettnek hat. A záró Infinite számomra már kevésbé indokolt lezárás, simán meg lettem volna nélküle is.

Aaron Pauley énekes/basszusgitáros/producer messze nem csupán egy frontember: minden énekstílusban magabiztosan helytáll. A két gitáros, Alan Ashby és Phil Manansala strukturáltan és dinamikusan építi fel a dalok hangulatát, míg Tino Arteaga dobos érzelemvezérelt ritmusokkal ad további mélységet a zenének.

A zenekar minden tagja a saját karakterét a közös atmoszféra szolgálatába állítja. Ennek köszönhetően az Another Miracle egy metalcore alapú, érzelmileg mély lemez lett. A Of  Az Of Mice & Men utat szabott a céljaik felé, és még nem tudni igazán, hogy már hazafelé tart, vagy éppen csak most indult el.

„Olyan az Another Miracle, mint a csend előtt megbúvó gondolatok: egyszerűek, mégis súlyosak, és valami tiszta, szelíd erő járja körül őket – mintha a világ egy pillanatra elhinné, hogy minden rendben van”