A tavalyi év végén, még karácsony előtt látott napvilágot a svéd Dead Sun kilencedik nagylemeze, a This Life Is a Grave. A csapat tulajdonképpen Rogga Johansson egyszemélyes projektje, annyi kitétellel, hogy mindig van egy dobos, aki feldobolja a dalokat. Az összes többi hangszert Johansson kezeli. Ezen az albumon Thomas Olsson püföli a bőröket, aki egyértelműen jó választásnak bizonyul – de erre még visszatérek.

A Dead Sun stílusa klasszikus svéd death metal, erőteljesen melodikus megközelítéssel. Ugyanakkor én a göteborgi vonalat sem hagynám figyelmen kívül az esetükben.

Ha már egy pillanatra visszakanyarodunk Johansson úrhoz, senki ne gondolja, hogy ezzel a projekttel ki tudná elégíteni zenélési és komponálási vágyát, hiszen több tucat produkcióban érdekelt még. Van olyan zenei enciklopédia, amely fél oldalon keresztül sorolja fel azokat a zenekarokat, ahol aktívan tevékenykedik.

Maga a lemez iszonyatosan erős, tele kiváló dalokkal. A nyitó Primordial Knowledge (Where Ubbo-Dathra Reigns) is ilyen: míves darab, sötét atmoszférával átitatva. Hasonlóan erős szerzemény az ezt követő Embraced by the Succubus is. Pulzáló nóta, nem a szokványos riffekkel dolgozik, ráadásul főhősünk ügyel arra, hogy a dal dinamikája ne laposodjon el, mindig belecsempész valami apró csavart. A Midnight Serenade esetében azt vettem észre, hogy a riffek inkább groove-os irányba hajlanak, a refrén pedig kissé elszállósabb hangulatot kap. A Sin Collector talán az a dal, amely egy árnyalattal szürkébb a többinél.

A Nighttime Butterfly komorságával tűnik ki. A melodikus gitárjáték szinte minden dalban jelen van, ezért is említettem korábban hatásként a göteborgi vonalat. Rogga mélyről jövő bömbölése ugyan uralja a nótákat, de mindig talál olyan dallamokat, amelyek természetesen illeszkednek hozzá. Erre kiváló példa a She Drank My Soul és a Your Life Is a Grave is.

A végére is marad még a tarsolyban, hiszen két remek szerzemény zárja a dalcsokrot: a valóban kriptai hangulatú Calls from the Crypt, valamint a To Give the End a Voice.

Rogga Johansson kiváló zenész, ezt ezen a lemezen is bőven bizonyítja. Thomas Olsson pedig technikás, precíz és színes játékával csak tovább emeli az amúgy is magas nívót.

A This Life Is a Grave úgy tárja fel a svéd death metal árnyékos zugait, mint egy rég elfeledett kripta. Aki belép, nem pusztán zenét hall, hanem egy pulzáló, sötét világ lélegzetét érzi meg. Nem kérdés: minőségi muzsika ez, végig magas színvonalon. Igaz, következetesen haladnak az általuk kijelölt úton, nem térnek le róla – de nem is kell.

„A This Life Is a Grave úgy söpört végig rajtam, mint egy túlmotivált bejárónő a vasárnapi műszakon. Mire feleszméltem, már a lelkem legsötétebb zugaiban is rendet rakott.”