Jeges acél, torz düh és érzelmi torzulás — három lemez, három külön világ a metalban. A Frozen Land, az ODC és a Mezzrow bemutatja, hogy a dallamosság, az érzelmi mélység és a thrash energiája egyaránt képes megragadni a hallgatót.

Frozen Land – Icemelter

A Frozen Land egy 2017-ben alakult finn power metal zenekar. Masszív riffek, atmoszférikus rétegek, sötétebb témák és remek dallamok jellemzik a zenéjüket — mindezt hitelesen, a lehető legkevesebb power metal klisével előadva. Hatásaik között ott találjuk a Stratovarius, a Sonata Arctica, valamint a Helloween és az Edguy hangzását is.

Bátran kijelenthetjük, hogy az Icemelter-en nincs gyenge tétel. Csak néhány kiemelkedőt említenék a szemléltetés érdekében.

A The Carrier szélvészgyors és kellően kemény, Helloween-es refrénnel, hideg és pengeéles hangzással. A Dead End szintén sebes, és kiválóan ötvözi a keménységet a dallamossággal. A Chosen, Corrupt and Dangerous kissé eltér a többi szerzeménytől, erősebben érvényesül benne a klasszikus metal hangulat. A Losing My Mind fagyos érzelmeket közvetít, és a lemez egyik csúcspontja. A címadó Icemelter pedig minden elemében erős, magabiztos darab.

A lemez zenészi teljesítménye is kivételes. Tony Meloni éneke hideg, éles és nagyívű. Toumas Hirvönen gitárjátéka sűrű és erősen modern metalos. Aleksi Salomaa, a basszusgitáros, masszív alapokat teremt. Matias Rokio feszesen és precízen játszik, míg Anti Sorsa a sötétebb billentyűs textúrákat hozza be a hangzásba.

Összességében az Icemelter olyan, mint amikor a tél személyesen ellátogat hozzád, és azt mondja: itt is marad.
Kellően kemény, mégis dallamos, kiválóan hangszerelt, tele remek ötletekkel. Örvendetes, hogy ebben az őrült power metal dömpingben — amelyben ráadásul rengeteg jó lemez van — a Frozen Land ilyen magas színvonalat tud képviselni.
És még a borító is remek.

„Az Icemelter olyan, mint a téli hajnal, amely visszahozza azt a reményt, amit már eltemettem magamban”

ODC – Twisted Love

Francia honból érkezett az ODC nevű formáció. A zenekar 2017-ben alakult, és a Twisted Love az első nagylemezük. Stílusuk a manapság divatos modern, női énekes metal, erős popos, rapes és elektronikus attitűddel. Céljuk egyértelműen a zenei határok feszegetése, egy hangulatos és energikus identitás felépítése.

Nézzük, mennyire sikerült mindez.
A My Only Fan egyértelműen telitalálat: kissé pimasz, ugyanakkor keserédes dal, nagyon erős refrénnel. A címadó Twisted Love szintén jól működik — bár a rapbetét nem feltétlenül az én világom, a dallamos részek szépen ellensúlyozzák ezt. A pop, a metal és az érzelmi dráma hatékony elegye. A Follower a lemez legzúzósabb tétele: drámai és aktuális üzenettel bír — ha csak követünk, idővel lassan eltűnünk. Az I Need to Breathe dallamai kinyitják a teret, míg a Despecha egy furcsa, mégis működő, spanyol nyelvű darab.

A zenekar hangzásvilága nagyrészt Celia Do énekére épül. Számomra leginkább a Skillet dobos–énekesnőjére, Jen Ledgerre emlékeztet. A többiek stabil és hatékony hátteret biztosítanak: Sonny pulzáló basszusa, Raphael izmos gitárjátéka és Hector energikus dobolása jól tartja össze a dalokat.

A Twisted Love olyan, mint egy modern párkapcsolat. Először csak bólogatsz, aztán rájössz, hogy közben lassan darabokra szed. A lemez nem képvisel csúcskategóriát a műfajban, inkább útkereső alkotás, amely a stílusok összeolvasztásával próbálja megtalálni a saját hangját. Nyitottság és kíváncsiság mindenképpen kell hozzá.

„Meghallgattam a Twisted Love-ot, és rájöttem, hogy a szerelem tényleg torz. Eddig azt hittem, a tükrömmel van a gond — de valójában a kapcsolataim ilyenek.”

Mezzrow – Embrace The Awakening

Örvendetes a thrash metal előretörése, különösen az európai thrash erősödése. Ez a lemez is bizonyítja, hogy a műfajban még mindig rengeteg potenciál rejlik. Miközben az idősebb bandák is erős anyagokkal állnak elő, az új generáció friss energiái viszik tovább a vonalat.

A svéd Mezzrow története érdekes. Az Embrace The Awakening a zenekar harmadik lemeze, ugyanakkor a banda 1987-ben alakult. Hosszú hallgatás után, 2021-ben születtek újjá.

Zenéjükre hatott a Bay Area thrash mozgalom, a svéd csapatok közül a Candlemass és az Entombed, de számomra erősen hallatszik a Sodom hatása is.

Erős, jó megszólalású lemez az Embrace The Awakening. Nekem legjobban a sebes tempójú és bővérű Sleeping Catalysm, a nyers és dögös Foreshadowing, valamint a kemény, összetett In A Shadow Deep jött be.

A zenélés magas színvonalú:
Uffe Petterson intenzív éneke, Conny Welén stabil basszusa, a két gitáros, Magnus Söderman és Ronnie Björnström, technikás, modern játéka, valamint Alvaro Svanerö profi dobolása mind erre enged következtetni.

Az Embrace The Awakening rendelkezik egyfajta eleganciával: érzelmeket ébreszt, hangulatot teremt, és érdemes elidőzni benne. A tengerentúli thrash iskola és a skandináv ridegség szervesen fonódik össze. A zenekar ereje abban rejlik, hogy ezt a két vonalat autentikusan viszi tovább.

„Meghallgattam az Embrace The Awakening-et, és rájöttem, hogy a káosz nem körülöttünk van, hanem bennünk. Na, ez a lemez ezt a káoszt rakja rendbe.”