Az idén is remek albumok születtek. Szerintem erős lemezeket rakott le az asztalra a Benediction, az Amorphis, Rage és a Machine Head is. Meglepően jó dalgyűjteménnyel jelentkezett Dave Ellefson és Jeff Scott Soto közösen, valamint az In The Woods…. A Malevolence metalcore-anyaga nagyon odavert, a Primal Fear erős színvonalon hozta saját magát. És ami talán a legmeglepőbb volt, az a két veterán társulat, a Dirkschneider & The Old Gang klasszikus metalja és a Saxon Hellfest-es koncertfelvétele. Remélem, jövőre is legalább ennyi és legalább ilyen jó produktummal jelentkeznek kedvenc műfajunk zenekarai.

Amorphis – Borderland

„A Borderland nem határvonal, hanem egy átjáró múlt és jövő között.”

Benediction – Ravage of Empires

Meg kell hallgatni az albumot – tényleg nagyon megéri.

Dirkschneider & The Old Gang

Az utóbbi évek egyik legjobb klasszikus heavy metal lemeze.

Machine Head – Unatoned

Zárásként ismét egy gondolat Robb-tól: „Fogalmam sem volt, mit fogok csinálni – csak gitározni akartam, dalokat írni, énekelni. Rávenni az embereket, hogy ugráljanak, énekeljenek, headbangeljenek. Úgy érzem, megtaláltuk a stílusunkat – csak egy kicsit szélesebbre nyitottuk a kaput, hogy új dolgokat is kipróbálhassunk. De ez továbbra is 100% metal.” Az bizony!

Ellefson–Soto – Unbreakable

Az Unbreakable nem csupán egy lemez – megmutatja, hogyan lehet a klasszikus heavy metalt kortárs energiával újraértelmezni. Technikailag precíz, érzelmileg ösztönös. Kiváló munka.

In The Woods…  – Otra

Az album címe Otra, amely egy norvég folyó neve – és valóban, a zene úgy áramlik, mint egy folyó: be a fülbe, az elmébe, a szívbe, majd végül a lélek mélyére.

Malevolence  – Where Only the Truth Is Spoken

Összességében: tetszett, amit hallottam. Sem a világot, sem a műfajt nem váltja meg a Where Only the Truth Is Spoken, de egy nyers, dühös, érzelmileg intenzív, erős és remek hangzású metalcore-lemezről beszélünk. Olyanról, amely mellőzi az amerikai túlcsiszolt giccset, és helyette hiteles marad.

Primal Fear  – Domination

Összegzés: Azt kaptam, amit vártam – sőt talán még egy kicsit többet is. Ezért szeretem a Primal Feart.

Saxon  – Eagles Over Hellfest

Eagles Over Hellfest „tökéletesen visszaadja a koncert hangulatát”, a Saxon pedig bombaformában van. Én ezzel nem is vitatkoznék.

Rage  – A New World Rising

Az A New World Rising egy újabb erős Rage-album: élő, lüktető, maszív anyag, amelyben minden dalból sugárzik az őszinteség és a lendület. Néha kiemelkedik egy-egy tétel, de mind illeszkedik az album ívébe. Nyers, energikus és – ami a legfontosabb – szívből jön.