Az év végi számadás egy kicsit mindig szomorú, hiszen csak eltelt egy év. Ugyanakkor van benne jó is, mert sok mindent fel lehet idézni. A hazai színtérrel kapcsolatban van némi adósságom: eddig kevesebbet foglalkoztam vele, pedig sok jó zenekar van itthon. Úgy, hogy a jövőben megpróbálok a hazai rock/metal bandákkal is többet foglalkozni.
Itt a végén hat albumot emelnék ki, amelyek nekem tetszettek – sorrendet nem állítok fel. Hat jó lemez, különböző stílusokban, de mind maradandó produktum.

Imperium – Torony az égen
„Ez a Torony nem az égen áll, hanem bennünk, és minden dal egy újabb szint a lelkünkben.”

Stula Rock – Őrláng
A Stula Rock az Őrláng albummal szintet lépett, és a zenekar abszolút megérett arra, hogy még szélesebb közönséghez jusson el.

Kalapács – Ezerből egy
Én a Kalapács zenekartól, ettől a lemeztől pontosan ezt vártam: dögös megszólalást, magas szintű hangszeres játékot, jó szólókat, riffeket, dallamokat, Kalapács Józsival együtt üvölthető refréneket. Úgy, hogy találkozott az elvárásom a zsigeri és szívből jövő muzsikájukkal.

Heartkiller – Üdv a világomban
Van még mit csiszolni, de az Üdv a világomban egy erős bemutatkozás, tele jó dalokkal és tartalmas üzenetekkel. Az volt a cél, hogy a zene ne csak szórakoztasson, hanem gondolkodásra is ösztönözzön – ebben az esetben ez a lemez elérte a célját.

Omen – Kell az ima
A Kell az ima egy erős album, tipikus Omen-hangzással, némi modern ízzel, több kiemelkedő dallal és egy kiváló hangú énekessel.

The Southern Oracle – Hunt What You Fear
„A Hunt What You Fear arra emlékeztet, hogy a félelmeink nem előttünk állnak, hanem bennünk vannak. Ha elég bátrak vagyunk, rájövünk, hogy önmagunkra vadászunk.”