Ha létezne egy fémzenei gyógyszertár, ahol a patikus olyan „vitamint” ajánl, amely bemászik az ember agyába, és kitölti az egész heti munka okozta űrt, az a mostani Fémkapszula lenne. A jelenlegi hatóanyagok között megtaláljuk a démoni finn thrash metal nyelvleckét, az amerikai dallamos metalt, valamint a különleges, elektronikus atmoszférával átitatott death metalt. Kaksonen, Infinity Dream, Lightchapter. Mindegy, mikor veszed be, a hatás garantált!

Kaksonen – Valo Olento

A Kaksonen egy 2005-ben alakult finn death/thrash metal zenekar, zenéjüket váltakozó hangulatok és sötét atmoszférák jellemzik. Szóban forgó lemezük már a harmadik a sorban. Az albumon, finn nyelven folyik a dalolás, ami a nyers énekhanggal és az itt-ott felbukkanó folkosabb ütemekkel együtt néha a Korpiklaani világát idézheti meg, a Kaksonen azonban teljesen más karaktert képvisel.

Erről maga a zenekar is elmondta, hogy a finn nyelv sajátos hangzásvilága és kulturális gyökereik adják meg a zenéjük hitelességét. A Kaksonen név egyébként ikreket jelent. Hatásaik között ott találjuk a Slayert, a Sepulturát, a korai Metallicát és a Motörheadet is. 

A zenekar tagjai: Antti Lähdesmäki – gitár, Miika Vainio – ének és gitár, Ville Koskivaara –basszusgitár, Tuomo Rinkinen – dobok.

Ez megint egy olyan album, amelyről nehéz kiválasztani a legjobb dalokat – legfeljebb a személyes kedvenceket. Ilyen például a nyitó Vastavoimat, egy összetett szerzemény, tele remek ötletekkel. A Perisyntinen erős progresszív jegyeket hordoz, miközben a refrén kifejezetten folkos ízű. Figyelemre méltó a Nälkämaa punkos lüktetésével és brutálisan jó riffjeivel, valamint a záró Manajaa, amely izgalmas és kissé eltér a lemez többi tételétől.

Az album remekül szól, van dög a hangzásban, a hangszerek jól elkülönülnek és tisztán hallhatók. Az ének a sötét tónusoktól egészen a felemelő kitörésekig terjed. A gitárok precízek és ötletgazdagok, a basszus mély és súlyos, a dob pedig gyors, mégis masszív alapot ad a daloknak.

A Valo Olento egy gondosan megkomponált, művészi állásfoglalás az emberi lét kettősségéről. Nem egy megszokott metal album. Akit nem zavar a finn nyelv kissé szögletes hangzása, annak mindenképp érdemes időt szánnia rá.

„A Valo Olento megmutatja a bennünk élő fényt és árnyékot.”

Infinity Dream – Silver Lining

Az amerikai – pontosabban észak-karolinai – Infinity Dream második lemeze a Silver Lining. A zenekar a dallamos metal/hard rock új hullámához tartozik. Zenéjükben érezhető egyfajta keserűség, ugyanakkor reménykeltő hangulat is árad belőle.

A csapat tagjai: Chris Bennett gitár/ének, Dina Altum billentyű, John Wooten basszusgitár és Anthony Bowden dob.

A Silver Lining kellemes hallgatnivaló, jól felépített dalokkal, amelyek színvonala nagyjából azonos. Számomra különösen kiemelkedik a That Ones At Remain, amely erőteljes, ugyanakkor epikusan építkező szerzemény. Betalált még a Sins Of The Past és a The Will To Survive is. Az előbbit ütős riffek és a női (Dina Altum) és férfi közös ének jellemzi, míg az utóbbi szívet melengető hangulatú dal.

Elmondhatjuk tehát, hogy a Silver Lining egy egységes erő: epikus, dallamos, kiválóan hangszerelt lemez. A zenészek teljesítménye magasszintű, a hangzás kiváló. Különlegessége a keserédes íz, miközben mégis elhozza a fényt – ez a zene valóban értéket kínál. Érdemes rászánni az időt.

„A Silver Lining közben megáll az idő, régi szerelmek árnyai hajolnak fölém, miközben a zene úgy szól, mint éjféli harangszó a ködben”

Lightchapter – Where All Hope Begins

A Lightchapter egy dán zenekar Aarhusból. Stílusukat a melodikus death metal határozza meg, erős elektronikus jelenléttel, amely némi ipari jelleget és futurisztikus atmoszférát kölcsönöz a zenéjüknek. Ez a hibrid megközelítés végig érezhető a dalokon.

Hatásaik között megtaláljuk az In Flamest, a Dark Tranquillityt és a Lamb of Godot. A zenekar tagjai Kalle Herborg basszusgitáros, Tobias Host dobos, Anders Berg gitáros, valamint Mikkel Ottosen énekes/gitáros. Mondhatjuk, hogy stabil a felállás, hiszen a megalakulás óta együtt játszanak.

A Where All Hope Begins hangzása brutális, a dobsound pedig kifejezetten jól eltalált. A zenekar – ahogy már említettem – sok elektronikát használ, ezek azonban nem nyomják el a dalokat, hanem hatékonyan színezik ezt a súlyos muzsikát.

Maga a lemez erős tételekből áll. A legjobbak közé tartozik The Unholy Mass, amely könyörtelenül az ember arcába mászik, a szintetizátor pedig tovább fokozza a súlyát. Jó tétel a címadó Where All Hope Begins is: zaklatott, összetett és nyomasztó hangulatú. Érdemes még kiemelni a Restore My Faith In Sanityt, valamint a komor tömeghangzással operáló Little Deathet is.

A zenészi teljesítmény minden szinten rendben van. Az ének folyamatos kontrasztban mozog a brutalitás és a dallamosság között. A gitárok groove-orientáltak, masszív alapot adnak a dalok alá, a basszus mély és stabil, a dobokkal együtt építkezik. Így a ritmusszekció kellő dinamizmust és erőt ad a zenének.

Összességében erős zenekari teljesítményről beszélhetünk, amely a nemzetközi színtéren is versenyképes lehet. Ez a hibrid hangzás, a profi, színes megszólalás és a húzós dalok együttese igazán izgalmassá teszi az anyagot.

„Ez az album nem csupán hangjegyek sorozata, hanem egy tükör, amelyben meglátjuk a kétségbeesést, a haragot és azt a halvány fényt, amely mégis elindítja a reményt.”