Az utóbbi időben erősen rákattantam a stoner/southern, illetve groove/doom metal anyagokra. Eddig valahogy nem éreztem ezeket a zenéket igazán magaménak, de mostanában nagyon is elkap ez a hangulatvilág. Így került a látómezőmbe a svéd Sparzanza is.

Mielőtt még megmutattam volna a cimboráknak, hogy milyen remek csapatot fedeztem fel, fontos tisztázni: ők bizony nem tegnap kezdték. A banda még az előző évezredben, 1996-ban alakult, a From Dust To Darkness pedig már a kilencedik lemezük. Szóval nem úgy fordultam a kollégákhoz, hogy „Figyi, micsoda jó kis bandát találtam!”, hanem inkább úgy: „Hallottátok az új Sparzanza-lemezt?”

A lemezt készítő felállás:

• Fredrik Weileby – ének
• Calle Johannesson – gitár
• Magnus Eronen – gitár
• Johan Carlsson – basszusgitár
• Anders Åberg – dob

A társaság alapvetően a stoner/groove metal mezsgyéjén mozog, de hatásaik között olyan nevet is megemlítenek, mint a Mötley Crüe. Ezt ötvözik a stoner sötétebb, komorabb tónusaival, így alakítva ki azt a masszív, fűszeres elegyet, ami a védjegyük.

Johan Carlsson egy interjúban elmondta, hogy egy hosszú pályafutás során folyamatosan meg kell újulni, miközben nem veszíthetik el az identitásukat. A pandémia alatti kényszerpihenő után újra vissza kellett találni a közös dalszerzéshez – szerencsére mindig akadt valaki, aki inspirált állapotban volt, így a dalok végül természetes módon születtek meg.

Mielőtt belevetnénk magunkat a dalok részletes kivesézésébe, leszögezem: ezen a From Dust To Darkness-en nincs rossz szerzemény, csak jó… és még jobb. Az első három tétel rögtön letaglóz.

• Fear The Night – súlyos hangulatú, mégis dallamos nyitás, egyfajta kapunyitás a sötétségre.
• This Is Not A Love Song – egy elszállós, erőteljes monstrum, kiváló atmoszféraváltásokkal.
• The Accuser – tempós, dögös, death metalos verzékkel berántó darab, erős refrénnel, tökéletes egyensúllyal fenyegetés és dallam között.

A Bloodborne egy kis Metallicás felhanggal dolgozik, alátámasztva a velünk cipelt terhek súlyát. A Bad Motherfucker tele van döggel, mélyről feltörő lávával, amit jól elhelyezett atmoszférikus betétek törnek meg – nyers energia ez, minden túlzás nélkül. A Twitch Of The Death Nerve lüktető, izgalmas tétel, egy gyilkos üldözés zenei lenyomata.

A The Blinding Absence of Light komoran fenyeget, majd szépen elszáll, és átalakul – maga a fény hiányának vaksága. A záró The Great Noise pedig groove-ot és némi hardcore-os attitűdöt vegyít, sokszínű, energikus kiteljesedése mindannak, amit a zenekar tud.

A hangszeres teljesítmény egészen kiemelkedő. Az ének erőteljes, karakteres; a gitárjáték feszes, groove-os, időnként kifejezetten melodikus. A ritmusszekció is dicséretet érdemel: a dob határozottan vezeti a dinamikát, a basszus pedig masszív, lüktető alapot tesz a dalok mögé, a lassabb részeknél pedig külön is megcsillan.

A lemez kiválóan szól, a zenekar pedig magabiztosan hozza a saját stílusát. A dalok súlyosak, de közben remek dallamokat és finom gitárharmóniákat hordoznak. Bitang jó album ez, na!

Mostanában kezdtem igazán megérezni a stoner/southern/groove metal különféle ízeit – és a From Dust To Darkness tele van zamatos, egymásra pakolt rétegekkel. Tudatosan felépített, kiválóan megírt és előadott lemez, ami pontosan bizonyítja: soha nem késő új stílusokat felfedezni.

„A From Dust To Darkness olyan, mint egy fekete gyertya füstje: lassan gomolyog, és elfeledett történeteket idéz meg.”