A következő Fémkapszula ismét erős „hatóanyagokkal” bír, ráadásul most is három, egymástól karakteresen eltérő stílusú zenekar friss anyagát sikerült összegyűjteni. A A Curse Of Cain movie metalja még csak a kezdet: erre jön rá a Hostilia mai energiával telített old school thrash metalja, a végén pedig egy kiváló dallamos metal album teszi fel az i-re a pontot.

Elő a pohár vizet – vegyük be a mai Fémkapszulát!

Curse Of Cain – Achtung!

A Curse Of Cain több mint egy zenekar – egy magával ragadó filmes univerzum, amely egy kísérteties, futurisztikus saga köré épül. A banda nem csupán zenészekből áll, hanem történetmesélőkből, harcosokból és a világ túlélőiből.

A Curse Of Cain a svédországi Falunból származik, és az Achtung! már a második albumuk. Stílusukat a maguk által megalkotott movie metal jelöli. A mostani korong tulajdonképpen a 2023-as, az együttes nevét viselő Curse Of Cain lemez történetének folytatása. Zenéjük több irányból táplálkozik: sötét, modern, indusztriális és elektronikus elemekkel átszőtt hibrid metalformátum.

A zenekar tagjai:
The Pirate – basszusgitár / vokál
The Soulkeeper – ének
Rainbow – ének
The Timekeeper – gitár
The Mechanic – dob

Az Achtung! dalai közül kiemelném a komor hangulatú Feel the Pain-t, a lendületes és izgalmas Starry Eyes-t, a gépies, mégis hatásos riffel dolgozó One Zero-t, a sötét tónusú Bloody Shanty (No Hope)-ot, valamint a címadó, ipari-elektronikus, zúzós Achtung!-ot.

A hangzásban megvan az erő, és a zenészi teljesítményben is érződik a profizmus. Az ének karakteres és több dramaturgiai szerepet is betölt, a gitár groove-orientált, de közben atmoszferikus dallamokkal színezi a dalokat, mindezt modern, indusztriális ütemek kísérik.

Összességében az Achtung! nem igazán az én zenei közegem, és nem is késztetett arra, hogy letépjem a falról a tapétát. A sokféle stílus keveredése néha kissé zavaró, bár kétségtelen, hogy ettől van benne egyfajta váratlanság és izgalom. Ennek ellenére engem nem kapott el igazán – de érdemes próbálkozni vele, mert másnak talán többet mond, mint nekem.

„Az Achtung! dalai úgy hullanak ránk, mint a gyárudvar füstje: szürkén, nehézkesen, mégis valami titkos fényt hordozva.”

Hostilia – Face The Fire

A svédországi Göteborg neve hallatán a metalrajongóknak elsősorban az innen induló melodikus death metal ugrik be, pedig a városban más stílusok is teret kapnak. Ilyen például az old school thrash vonalon mozgó Hostilia. A 2021-ben alakult zenekar debütáló albuma a Face The Fire, amelyet több EP és single is felvezetett. A felállás:

Tim Angelini – ének
Willie Lindeblad – gitár
Petter Hernroth – gitár
Alber Lindeblad – dob
Gabriel Sepúlveda – basszusgitár

Zenéjükből árad a nyers energia, a kompromisszummentes, „csináld magad” mentalitás. Hatásaik között ott találjuk a Metallica, Slayer, Exodus, Testament és Kreator neveit.

A dalok a fentebb említett vonalon haladnak, ráadásul meglehetősen magas színvonalon. Természetesen akadnak kiemelkedők: a Face The Fire némi dallamosságot is csempész a thrash alapok közé, a P.T.D. vérbeli gyorsvonat-thrash, ehhez képest a Bone Collector lassabb, súlyosabb, masszívabb szerzemény. Hasonló erővel bír az album egyik csúcspontja, a Lord Of Lies, illetve a sötétebb tónusú Eternal Death is.

Az album erőteljesen és átgondoltan szól, a zenészek pedig kimagasló teljesítményt nyújtanak.

A Face The Fire vérbeli thrash metal lemez, amely a ’80-as évek hagyományait ápolja, de mindezt modern, energikus hangzással és néhol punkos lendülettel teszi. A srácok tudnak zenélni, vannak ötleteik, és abszolút hitelesen hozzák, ezt az old school thrasht. Tulajdonképpen egy generációs üzenet ez a lemez: ma is lehet valódi, sallangmentes thrash metalt csinálni.

„A Face The Fire olyan, mint egy hajnalban induló vonat: zakatol, visz magával, és minden állomáson otthagyja a thrash örökségét.”

Hell In The Club – Joker In The Pack

A 2009-ben alakult olasz zenekar tavaly komoly változáson ment keresztül, hiszen énekest cseréltek: az addigi férfi vokalistát egy svéd hölgy, Terese „Tezzi” Persson váltotta. Bátor húzás volt, de telitalálatnak bizonyult. A társulatnak ez már a hetedik albuma, amely a dallamos metal és a hard rock modern energiákkal feltöltött ötvözete – ettől lesz az egésznek igazi „party metal” hangulata.

Hatásaik között ott találjuk a Mötley Crüe, Skid Row, Ratt és Helloween neveit, nekem viszont leginkább a Battle Beast és a League of Distortion jutott eszembe.

A Joker In The Pack összességében egy kiváló lemez. Számomra a The Devil Won’t Forget Me dallamos megarefrénje, a New Desire dögös sodrása, a Dirty Love izgalmas energiái, valamint a Magnetars lüktető dallamai és „úgyjóahogyvan” életérzése működnek a legjobban.

A lemez hangzása, hangszerelése és a zenészek teljesítménye egyaránt remek. Tezzi mellett Andrea „Andy” Buratto basszusgitáros, Andrea „Picco” Picardi gitáros és Marco „Mark” Lazzarini dobos alkotják a csapatot. Tezzi énekét nem lehet szó nélkül hagyni: hangjában ott van Anna Brunner (Exit Eden, League of Distortion) és Noora Louhimo (Battle Beast) hatása. Erős, tiszta, karakteres, és kiválóan használja – egyértelműen jó választás volt a zenekar számára.

Ebben a modern dallamos metal/hard rock közegben az utóbbi idők egyik legerősebb albuma a Joker In The Pack. Nem minden elem tökéletes, de az összkép egyértelműen a pozitív oldalra billen. A stílus kedvelőinek erősen ajánlott.

„A Joker In The Pack olyan, mint egy pohár vörösbor egy téli estén: egyszerre melenget, és emlékeztet arra, hogy az élet egy nagy játék.”