35 éve jelent meg a Scorpions – Crazy World lemeze, azzal a bizonyos fütyülős számmal

A fémzenei piac pörgése megállíthatatlan. Sorra jönnek az új albumok, nehéz – sőt, néha lehetetlen – lépést tartani ezzel a dömpinggel. Heti rendszerességgel zúdulnak ránk a friss megjelenések, köztük nem egy egészen kiváló.

De néha jó egy kicsit lelassulni. Elővenni egy régebbi korongot, újra meghallgatni, nosztalgiázni, elmerülni az emlékekben – vagy épp ismét felfedezni. A német Scorpions régebbi lemezeit – főleg a jubileum kapcsán – megint elővettem, és gyakorlatilag mindegyikben találok valami újat. Persze a régi kedvenceket újra átélni külön öröm. Ez egy izgalmas utazás.

A Crazy World a zenekar 11. stúdióalbuma. Ezen a lemezen producer-váltás történt: az 1975 óta velük dolgozó Dieter Dierks – aki nagyban hozzájárult a klasszikus Scorpions hangzáshoz – helyére Keith Olsen került.

A csapat tagjai:
Klaus Meine – ének
Rudolf Schenker – gitár
Matthias Jabs – gitár
Francis Buchholz – basszusgitár
Herman Rarebell – dob

A lemez a „fütyülős számról” vált világhírűvé: a Wind of Change elképesztő sikereket ért el. Klaus Meine elmondása szerint a dal ötlete egy Moszkva folyón tett hajókázás közben született, amikor látta, ahogy a kulturális és politikai korlátok leomlanak. Ekkor jött a dallam, amit elkezdett fütyülni – ebből született a Scorpions egyik legnagyobb klasszikusa.

Természetesen nem csak ez a dal emeli a lemezt. A nyitó Tease Me Please Me egy hibrid nóta: alapjaiban tipikus Scorpions, de főleg a refrén amerikaiasabb, ugyanakkor megvan benne a kellő dög is. Hasonlóan erős a Don’t Believe Her, talán még fogósabb refrénnel. A To Be with You in Heaven nekem olyan, mintha egy gyorsabb dalt lassítottak volna le – kicsit sziruposabb az előzőeknél, de működik.

Na és akkor a „fütyülős szám”. Annak idején a rádiók és a tévék szinte szénné játszották, sokan meg is unták, pedig a Wind of Change egy baromi érzelmes, erős dal – a Scorpions egyik csúcspontja. Ez az album szíve és lelke.

Ügyes tempóváltás jön a Restless Nights-szal: a verze visszanyúl a korai korszakhoz, a refrén pedig szépen kiteljesedik. A Lust or Love könnyed, tipikus Scorpions-darab. A Kicks After Six viszont nagyon amerikai hangzású, kicsit bulis, kicsit töltelékszagú – nekem kevésbé működik. Nem úgy a Hit Between the Eyes, ami tempós, dögös és dallamos. A Money and Fame a rocksztárságról szól, lassabb és hangulatában eltér a többi daltól.

A címadó Crazy World elbújik a slágerek árnyékában – komorabb, de kissé sablonos. A végére viszont kapunk még egy klasszikus Scorpions-balladát, Sand Me An Angel képében, amely igazi léleknyugtató.

Rudolf Schenker egy interjúban elmondta, hogy míg Amerikában inkább a rockslágerek voltak népszerűek, addig Európában a balladák hódítottak. Ezt az is alátámasztja, hogy a Crazy World hatalmas sikert aratott a német nyelvterületen: kétszeres platina Németországban, háromszoros platina Svájcban, platina Ausztriában, de még Franciaországban is. Ez lett a zenekar legkelendőbb albuma, világszerte több mint kétmillió eladott példánnyal.

A kritikusok erőteljes hangzást, fogós slágereket és Meine kiemelkedő énekét méltatták, valamint azt, hogy Keith Olsen új színt vitt a produkcióba. Ugyanakkor sokan kifogásolták, hogy a lemez kommerszebb irányba mozdult el: kevesebb benne a korai évek nyers ereje, és túl rádióbarát lett.

A rajongók viszont imádták, különösen a balladák miatt. Számukra a Wind of Change a kelet-európai rendszerváltás érzelmi kísérőzenéje lett – ezért is szerették ennyire.

A YouTube-on a Send Me an Angel már 442 milliós, a Wind of Change pedig elképesztő 1,1 milliárdos megtekintésnél jár. A koncerteken a két ballada mellett a  mai napig hallható a Tease Me Please Me is, ami jól mutatja, mennyire időtálló ez a korszak.

A Crazy World igazi mérföldkő a Scorpions pályafutásában. A Wind of Change sikere új közönséget hozott, a turné pedig teltházas arénákban zajlott világszerte, megerősítve a zenekar státuszát a globális színtéren. Ezt a sikert később már nem tudták megismételni – de talán nem is kellett.

Mert a Crazy World több mint egy sikeres album: a történelem egy pillanatának zenei  lenyomata. A Wind of Change, a producer-váltás és a gitárcentrikus hangzás együtt egy kreatív csúcspontot jelölnek. Egy korszak végét, amely egyszerre volt kereskedelmileg diadalmas, zeneileg karakteres és történelmileg releváns. Egy emberi album, a hard rock egyik utolsó diadala, mielőtt megérkeztek a kilencvenes évek „változásának szelei”.

„A Wind Of Change után azt hittem eljön a világbéke, ehelyett jött a grunge. Köszi világ”