Mi a titka a skandináv metal sikereinek, a rengeteg – sok esetben stílusteremtő – zenekar minőségi zenéjének? A svédeknél ezt ugye az ABBA-ra vezetik vissza, a norvégoknál a szép, fagyos tájakra. És a finnek? Ott is akad bőven szépség. Talán a mentalitásuk? A finnek bátrak. Erre jó példa az 1939-es téli háború, amikor a finn katonák hősiesen küzdöttek a technikai és katonai túlerőben lévő oroszok ellen a Kareliai-szorosban, egyik jelmondatuk pedig ez volt:
„Itt ugyan a szomszéd nem jön át.”

Vagy talán a kitartásuk, belső erejük, szívósságuk, a természetközeliségük, és az, hogy a problémáikat maguk próbálják megoldani, nem várva másra? Ki tudja. Egy biztos: a messzi északról sorra érkeznek a jobbnál jobb zenék.

A Before The Dawn története 1999-ben kezdődött, eredetileg Tuomas Saukkonen egyszemélyes projektjeként. Innen nőtte ki magát egy melodikus death metal zenekarrá. Az első korszakban, 2013-ig hét lemezt adtak ki, majd hosszabb szünet következett. 2021-től azonban újra életre keltek – a Cold Flare Eternal már a második albumuk az újjáalakulás óta, összességében pedig a kilencedik a sorban.

Tuomas így fogalmazott a banda jelenéről:

„A zenekarnak jó karmája van, mély, pozitív töltéssel bír, és a dolgok újra jó úton haladnak. Nincs értelme lassítani, ezért is született meg az új album. A jó dolgok még több jót szülnek. Ez a mostani időszak a Before The Dawn legszilárdabb korszaka. Az album olyan, mint egy gyűjtemény: minden hatás, ami a karrierünk során ért bennünket, fellelhető rajta.”

A zenekar felállása:

• Paavo Laapotti – ének
• Pyry Hanski – basszusgitár
• Juho Räihä – gitár
• Tuomas Saukkonen – dobok

Nézzük, mennyire érezhető a finn mentalitás a Cold Flare Eternal lemezen.

Az album keretes szerkezetű: az „Initium” vezeti fel, és az Ad Infinitium zárja. Az atmoszférikus nyitány remekül előkészíti a zenei mondanivaló sötétebb tónusát. A „Fatal Design” a hörgő és tiszta énekhang kettősségére épít; van benne reménykeltő dinamika. Ennél egy fokkal erősebb az „As Above, So Below – húzósabb riffek, súlyosabb hangzás, mégis megtartja az előző dal hangulatát. Itt is érezni a belső és külső világ tükröződését.

A Mercury Blood erősen darkos hangulatú, főleg a szintetizátorok miatt, de összességében kissé átlagos. A lüktető, melankolikus Stellar Effect, illetve a göteborgi vonal stílusát idéző Flame Eternal dallamos refrénjeikkel minőségi erősödést hoznak. Utóbbi egyértelműen az album egyik csúcspontja: death metalos attitűd találkozik benne melodeath-es dallamvilággal. A dal sebes tempójú, energikus, a többszöri megtörések pedig még nagyobb hatást keltenek, masszív, falat építő hangzást eredményezve.

A Destination alulról építkezik, de a lassabb dallamok némileg elvesznek a dinamikából; a végén viszont komoly bedurvulás érkezik. A Shock Wave szintén a lemez erősebb darabjai közé tartozik – itt sincs tiszta ének, ami egyáltalán nem baj: energiával teli, robbanásszerűen dinamikus tételről van szó. A már említett Ad Infinitium nyomasztó, mély hangulatú zárásként szépen bezárja a kört.

Összességében a Cold Flare Eternal egy súlyos, atmoszférikus anyag, amely ötvözi a finn melankóliát, zúzós riffeket és néhol epikus dallamokat. Sokszínű, karakteres lemez, amely a banda megújult lendületét továbbviszi – amit az előző Stormbringer album már előrevetített.

„Olyan ez az album, mint egy szauna a pokol kapujában”